A magatartásgyógyászat egyik ága viselkedésterápia és abból eredt. Feltárja Egészség viselkedés minden terápiás beavatkozás területén, és ismereteket fejleszt azokról a kapcsolódó fejleményekről, technikákról, kezelésekről, diagnózisokról és rehabilitációkról, amelyeken keresztül a beteg megtanul megbirkózni betegségével.
Mi a viselkedési orvostudomány?
A magatartásgyógyászat egyik ága viselkedésterápia és abból eredt. Például feltárja Egészség viselkedés minden terápiás beavatkozás területén. Viselkedésterápia intézkedések azon a tudáson alapulnak, hogy a zavart viselkedés megtanulható, de tanulhatatlan is. Ez a kutatási terület azzal kezdődött tanulás elmélet, amely hipotéziseket és modelleket hozott létre a tanulási folyamatok bonyolultságának pszichológiai alapon történő leírására és sokféle elmélet felhasználásával történő értelmezésére. Az alapító John B. Watson amerikai pszichológus volt, a behaviorizmus iskolájával. Ez olyan magatartási orvosi koncepciók kidolgozásához vezetett, amelyek biomedicina elveken alapultak, és kifejezetten a tanulás elmélet. Kezdetben az volt a vélemény, hogy a belső folyamatokat egy kívülálló nem tudja megérteni, ezért nem kell elemezni őket. A mélységi pszichológiát hamarosan ellenezték viselkedésterápia, amely nem az ego első személyét feltételezte, hanem a harmadik személy perspektíváját, mint közös lépést egy helyzet megtekintésére és értelmezésére. Az az alapgondolat, amelyre káros magatartás Egészség tanult volt az egyik legfontosabb, mert együtt jár azzal a ténnyel, hogy ezt a viselkedésorvoslás is ellensúlyozhatja intézkedések és a terápiák. A magatartási orvostudomány tehát egy kísérleti, tudományos területet képvisel, amely megfigyelések és összehasonlítások révén meghatározza, megjósolja és irányítja a viselkedést. Ily módon a mentális rendellenességek tüneteit konkrétan azonosítják és kezelik, miközben a beteg cselekvőképessége bővül. Nem annyira a mentális folyamatokat veszik figyelembe, hanem inkább viselkedési technikákat fejlesztenek ki, amelyek segítenek a betegnek megérteni és irányítani önmagát. A jelenlegi körülmények nagyobb szerepet játszanak, mint a múlt eseményei. A rendellenességek vagy betegségek kezelésére szolgáló intervenciós programok képezik az alapot, míg a kutatások ilyen körülmények között folynak a pszichológiai és szomatikus folyamatok és az ebből adódó klinikai kép összefüggésének megállapítására. A problémás viselkedés elsősorban azon alapszik tanulás folyamatok, és éppen ilyen folyamatok révén fordított vagy megváltozott. Az intervenciós programokat az adott személy egyéni problémáihoz igazítják anélkül, hogy felkutatnák az esetleges pszichológiai rendellenesség okait vagy tényleges eredetét. Az ilyen viselkedési beavatkozások különösen sikeresek kevésbé komplex pszichológiai rendellenességekben.
Kezelések és terápiák
Ezért a viselkedési orvostudományban nincsenek speciális szabványos programok, de néhány modellt és eljárást érdemes kiemelni. Ezek közé tartozik a multikauzális feltétel modell. Ez azt feltételezi, hogy a test és az elme nem tekinthető különállónak, de minden mentális folyamat mérhető és megmagyarázható a agy. Ennek megfelelően minden mentális folyamat neurofiziológiai változásokat okoz. Az így megszerzett ismeretek a pszichofiziológia területének megállapításain alapulnak, a feszültség és az érzelmek. Mivel nyilvánvaló összefüggés van a neuroendokrin aktivitás, a kognitív műveletek, a kortikális és a subkortikális tevékenységek és a szubjektív tapasztalatok között, a magatartási orvostudomány ezek alapján vezérelheti a szintek közötti kölcsönhatás magyarázatát és kivizsgálását. Így erről új terápiás koncepciókat dolgoztak ki, amelyeket nemcsak pszichológiai rendellenességekre, hanem fizikai panaszokra vagy krónikusakra is alkalmaztak fájdalom. Mielőtt a betegség pszichoszociális és fizikai formáját megvizsgálnák, a viselkedési orvostudomány megállapítja a beteg diagnózisát és viselkedési elemzését is annak érdekében, hogy egyénileg meg tudja szólítani a beteget. Ennek egyik formája a SORKC modell. Ez egy viselkedési modell BF Skinner pszichológus szerint, aki feltalálta a programozott tanulást, és Frederick Kanfer kiterjesztette. Leírja a tanulási folyamat öt meghatározó tényezőjének alapját, és így a terápiás hatásmódok objektív tesztjeként szolgál. A modell azt sugallja, hogy egy inger hatással van egy szervezetre, érzelmi reakciót eredményezve. Ez viszont egy akciót eredményez, amely ellenintézkedés vagy elnyomás lehet. Ha a helyzet gyakrabban fordul elő, akkor viselkedésformák alakulnak ki, amelyek viszont magatartási rendellenességeket és betegségeket okoznak, amelyek ellen fellépéssel vagy az inger változásával kell küzdeni.
Diagnózis és vizsgálati módszerek
A viselkedési orvostudományban alapvető szempont a beteg saját koncepcióinak megvalósítása. Ebből a célból megerősödik a tünetek szubjektív észlelése, és a betegség feldolgozását pszichometriai tesztekkel és interjúkkal ellenőrzik. Ily módon a páciens saját észlelését úgy képezzük, hogy például a napló vezetése fontos feldolgozási lépés a folyamat során terápia. A betegnek meg kell tanulnia saját viselkedését és a rendellenességet szubjektíven értelmezni és értékelni. A viselkedési orvoslás speciális módszere a konfrontáció terápia, amely a klasszikus kondicionálás megállapításain alapszik. Különösen pánik és rögeszmés-kényszeres rendellenességek vagy szorongásos állapotok és fóbiák esetén ezt a módszert különböző módon alkalmazzák, amelyeken keresztül az érintett személy szembesíti magát félelmeivel. Ide tartoznak olyan módszerek, mint a szisztematikus deszenzitizálás, a szorongáskezelési tréning, az áradás, az inger túlterhelésének és azonnali konfrontációnak egy formája, valamint a képernyőtechnika. A magatartásgyógyászat a betegség folyamatának három pontjával foglalkozik. Megvizsgálja az ingereket, az azokra adott reakciókat és az ebből eredő rendellenességeket. Ha az ingerek fokozott tüneteket eredményeznek, lehetséges, hogy a beteg kontrollálja és végül elkerülje az ingerek előfordulását.
