A méh leeresztése

Bevezetés

A méh a prolapsus a méh prolapsusát írja le tartó készülékében. Ez azt jelenti, hogy a méh lesüllyed, és belökheti magát a hüvelybe. Az méh kívülről még nem látható. Megtörténhet azonban, hogy a méh olyan mélyre süllyed, hogy a méh prolapsusa következhet be, vagyis a hüvelyből kiemelkedő méh (ún. Prolapsus méh). Ebben az esetben a méh akár kívülről is látható lehet.

Okok

Ennek oka méhsejt gyenge lehet kötőszöveti. Ennek eredményeként azok a szalagos struktúrák, amelyekkel a méh a medencében horgonyzik, már nem tudják olyan szorosan megtartani a méhet a tényleges helyzetében. Egy másik ok lehet a medencefenék.

Egy gyenge medencefenék után fordulhat elő terhesség, például. Ha a medencefenék az izmok nem elég erősek, ez azt jelenti, hogy a méh sem tartható már megfelelően, és a méh leeshet, néha a medencefenék egyidejű leesésével. Elhízottság a medencefenék gyengeségének és ezáltal a méh leesésének az oka is lehet.

A méh prolapsusa mindig társul azzal a ténnyel is, hogy a méh anteversio és anteflexioja fel van függesztve. Ez azt jelenti, hogy a méh függőlegesebben áll a medencében (retroversio és retroflexio). Ha a hüvely elülső fala leereszkedik, a hátsó hólyag a fal is alacsonyabb lehet (cystocele).

Ha a hátsó hüvelyfalat leeresztik, ugyanez történik az elülső bélfallal, azaz a végbél a hüvelybe (rectocele) süllyed. A terhesség azt jelenti, hogy a méh különleges körülményeknek van kitéve. A rendesen meglehetősen kicsi szerv sokkal nagyobb méretűre nő, és jelentős megterhelésnek van kitéve.

Mivel a meg nem született gyermek és a méh sokkal nehezebb, ez a súly további terhelést jelent a medencefenéken. Ennek eredményeként a medencefenék izmai és szalagjai már fokozott megterhelésnek lehetnek kitéve terhesség és kialakulhat egy bizonyos gyengeség. A méh enyhe csökkenése terhesség alatt nem feltétlenül jelenti azt, hogy a riasztási szint a legmagasabb.

Kritikusabbá válik természetesen, amikor a méh bizonyos mértékig elereszkedik. Ha ez megtörténik, úgynevezett pesszáriákat lehet behelyezni. A pesszárium ebben az esetben egy kemény műanyag darab, gyűrű formájában, amelyet a nőgyógyász behelyez, és támogatja a méhet, méhnyak testtartási funkciójukban.

Az ilyen pesszáriumot azonban rendszeresen ellenőrizni és cserélni kell a megfelelő illeszkedés és a fertőzések megelőzése érdekében. Kockázati tényező a méhsejt természetes szülés. Mivel a természetes szülés különös megterhelést jelent a szalagos készülékekre és a medence izmaira, utána gyenge medencefenék léphet fel.

Különösen, ha további születési sérülések történtek, ez növeli az izmok és szalagok gyengülésének kockázatát. A medencefenék gyengesége viszont a méh ereszkedését okozhatja. Számos lehetőség van a medencefenék gyengeségének kezelésére a születés után.

Minden egyes következő terhesség vagy hüvelyi születés esetén a medencefenék gyengeségének kockázata és így méhsejt növekszik. A természetes születés további stressztényezője a kitoloncolás hosszabb ideje vagy a szülészeti csipesz használata. Általánosságban azonban igaz, hogy a méh prolapsusa nem minden természetes születés után következik be azonnal.

Megelőző intézkedésként fontos elkerülni a nehéz fizikai munkát a gyermekágy. Ez további hatással lenne a születés után meggyengült izomzatra, és elősegítené a méh prolapsusának kialakulását. Ugyanígy bizonyos mennyiségű szülés utáni testmozgás ajánlott a megterhelt izmok megerősítése és a medencefenék gyengeségének ellensúlyozása érdekében.

A császármetszés önmagában nem jelenti a méh prolapsusának kockázati tényezőjét. A császármetszés a has alsó részén végzett bemetszéssel megnyitja a méhet, és így megszületik a gyermek. Ez azt jelenti, hogy a kismedencei szöveteknek és a medencefenék izmainak nem kell tágulniuk, mint egy természetes születéskor, mivel a méh e struktúrák felett kinyílik. Pontosan ez a túlzott mértékű nyújtás ami később a méh ereszkedését okozza, ezért a császármetszés után nem feltétlenül van nagyobb mértékű leépülés kockázata.

Minden terhesség azonban a későbbi életben a méh prolapsusának kockázati tényezője. Az életkor jelentős kockázati tényező a méh prolapsusának kialakulásában. Főleg közben a menopauza utána pedig a medencében lévő tartószerkezet szövete egyre nagyobb rugalmasságot veszít, és így csak a méh ereszkedését teszi lehetővé.

Ezen túlmenően, a vér a medencefenék izmainak ellátása is gyengébb, emiatt az izmok elveszítik erejüket. Ezeket a változásokat részben az okozza, hogy a szervezet megváltoztatja a hormonját egyensúly alatt a menopauza. Ezért az ösztrogén hormon helyi terápiája hatékony lehet a méh ellensúlyozásában depresszió alatt a menopauza. A hormont vagy krémek vagy kúpok formájában alkalmazzák, a méh közvetlen közelében, vagy hüvelygyűrűt lehet használni a hormon kiválasztására.