A máj tályogának okai
A legtöbb esetben, máj a tályogok nem önmagában fordulnak elő, hanem egy másik szerv gyulladásának következményei. Ezek máj a tályogokat másodlagos májtályogoknak nevezzük. Ennek egyik oka lehet a epe csatorna (cholangitis), amely átterjed a máj majd egy anhoz vezet tályog. A kórokozók másik módja a májba jutás és az tályog a véráramon keresztül történik.
A kórokozók többnyire baktériumok, de gombák és paraziták is lehetségesek. Elsődleges májtályogok esetén az ok közvetlenül a májban rejlik. Paraziták, például a róka galandféreg vagy a kutya galandféreg, támadja meg közvetlenül a májat és tályoghoz vezet ott.
Ezeket azonban állatok továbbítják, és csak ritkán okozzák őket. Egy másik kórokozó az amoeba Entamoeba histolytica. Amoebiasishoz vezet, amely csak a szubtrópusi és a trópusokon jellemző.
A betegség egyes formáiban a máj károsodhat. Ezenkívül a gyulladás átterjedhet az epehólyagról ill epe csatorna a májba, ahol máj tályogokhoz vezethet. Ez a leggyakoribb ok.
A máj baleseti sérülése szintén lehetséges ok. Az epehólyag májbeli szűkössége miatt könnyen megsérülhet. Ez a sérülés gyulladáshoz és an kialakulásához vezethet tályog. Más okok azonban fertőzéshez is vezethetnek epehólyag műtét, amelynek eredményeként májtályogok alakulnak ki. Egy másik lehetőség például a szivárgás epe csatorna a műtét után, mert a epevezeték megsérült, epevezeték fekély (egy extra csatorna a hasüregbe) képződik a műtét vagy a vak vége után epevezeték nem volt szorosan lezárva.
A máj tályogának tünetei
Hidegrázás és a láz, megnövekedett gyulladásértékek a laboratóriumban, fájdalmas nyomás a jobb hasban. Hányinger, hányás és hasmenés is előfordulhat. Bizonyos esetekben sárga bőrszín (icterus) és vérszegénység (vérszegénység) fordulhat elő.
Mivel a máj tályog különböző kórokozók okozhatják, a terápiás intézkedések a tályog típusától függően eltérnek. Ennek megfelelően egy terápiát csak akkor lehet megtervezni, ha kiderül, mi okozta. A megkülönböztetés azonban nem mindig egyszerű.
A beteg klinikai tüneteinek, a szonográfia eredményeinek kombinációja (ultrahang) és esetleg egy további számítógépes tomográfia általában egy irányba mutat. Bizonyos esetekben feltételezhető, hogy ez egy pyogén (gennyes) tályog, amelyet az okoz baktériumok amelyek a portálon keresztül terjedtek a májba ér (hajók a májhoz vezető), például azzal összefüggésben vakbélgyulladás vagy az epevezeték gyulladása (cholangitis). Ezután a következő terápiás sémát követjük: A tályogot kilyukasztják és leeresztik.
Először egy ultrahang a máj meghatározására használják szúrás megfelelő. Ezt a helyet ezután megjelölik a bőrön. Ezt általában injekció követi a helyi érzéstelenítő hogy a tényleges szúrás minél fájdalommentesebb.
Miután az érzéstelenítő rövid ideig hatott, egy steril körülmények között egy finom tűt helyezünk a bőrön a bőrön a megjelölt helyre, és ezzel máj tályog kilyukadt. Ezután a tályog tartalmát kiszívják (felszívják és úgymond leeresztik). Ugyanakkor antibiotikum terápiával kezdik a kórokozó kiküszöbölését - általában több héten keresztül.
Ha a perkután szúrás az máj tályog nem sikeres, egy kis műveletet jeleznek, amelyben egy csövet helyeznek a tályogüregbe annak biztosítására, hogy tartalma folyamatosan lefolyhasson. Ezt vízelvezetésnek hívják. Az antibiotikum-terápiának hatékonynak kell lennie az aerob és az anaerob ellen baktériumok - hacsak a kórokozók már nem ismertek és specifikusan kezelhetők.
A pyogén májtályog leggyakoribb kórokozói az Escherichia coli (E. coli) vagy a Klebsiellae csoportba tartozó baktériumok. A cefalosporinok csoportjából származó antibiotikum (például cefotaxim) vagy acilaminopenicillinek (például mezlocillin) kombinációját metronidazollal kombinálva gyakran alkalmazzák antibiotikum-kezelésre. A máj tályogjának második formáját az amőbák (Entamoeba histolytica) okozzák.
Ebben az esetben általában nem végeznek szúrást és a tályog elvezetését, de a metronidazollal végzett antibiotikus kezelést körülbelül tíz napig kezdik. A tályog típusától függetlenül a beteget a kezelés megkezdése után továbbra is ellenőrizni kell. A tünetek állandósága, például visszatérő (időszakos) láz, rossz közérzet és jobboldali fájdalom a has felső részén jelzi, hogy a terápia nem működik. A szonográfiai kontrollok durván jelezhetik, hogy a terápia segít-e, ahogyan ezt megismételhetjük. vér minták laboratóriumi ellenőrzéshez.
A májtályogok terápiája a kórt kiváltó kórokozótól függ. Általában a betegséget kezdetben konzervatív módon, azaz gyógyszeres kezeléssel kezelik. Csak akkor, ha a konzervatív intézkedések nem elegendőek, a tályog műtéti eltávolítását kell igénybe venni.
Májtályogok által okozott amőbák klasszikusan metronidazol antibiotikummal kezelik. A terápiát kezdetben a betegen keresztül alkalmazzák ér. Az adag 3x10mg naponta és a beteg testtömegének kilogrammja, és 10 napig tart.
A maximális adag napi 3x800mg. Mivel azonban a metronidazol nem eléggé hatékony a még a bélben lévő kórokozókkal szemben, a paromomicin antibiotikumot utána még mindig használják. Az adag 3x500mg naponta, 9-10 napig.
A más kórokozók, például az Enterobakterien által okozott májtályogokat szintén kezeljük antibiotikumok. A metronidazol szintén gyakran hatékony, emellett a Ceftriaxon is alkalmazható. A gyógyszerek mellett a tályogüreg is szúrható.
Amőba tályogok esetén ezt csak kivételes esetekben, rendszeresen bakteriális tályogokkal végzik. Erre a célra a máj tályogját a bőrön át szúrják, ürítik és csövön keresztül öblítik. Ha a konzervatív intézkedések nem elegendőek a betegség kordában tartásához, mérlegelni kell a tályog műtéti helyreállítását.
Ez gyakrabban több tályog góc jelenlétében is megtörténik. A tályogok a műtét során külön-külön is eltávolíthatók, de a máj részleges reszekciójára is szükség lehet. A máj érintett része teljesen eltávolításra kerül. Ez általában nem jelent problémát a műtét után, mivel a máj vissza tud nőni eredeti méretéhez, ha elegendő maradék szövet áll rendelkezésre.
