A lendület megőrzésének elve
Ennek az elvnek a magyarázatához elemezzük a kifeszített és leguggolt testtartású bukfencet. Azt a tengelyt, amely körül a tornász bukfencet hajt végre, testszélesség tengelynek nevezzük. Nyújtott testtartás mellett a testtömeg nagyon távol van ettől a forgástengelytől.
Ez lelassítja a forgási mozgást (szögsebesség), és a bukfencet nehéz végrehajtani. Ha most a testrészeket guggolással hozzák a forgástengelyhez, akkor a szögsebesség növekszik, és a bukfény végrehajtása egyszerűbbé válik. Ugyanez az elv vonatkozik a műkorcsolya piruettére is.
A forgástengely ebben az esetben a test hossztengelye. Azáltal, hogy a karokat és a lábakat közelebb hozzuk ehhez a forgástengelyhez, megnő a forgási sebesség. Magasugrásban az egyes mozgássorozatok összhangba hozhatók velük a biomechanikai elvek.
Az optimális gyorsulási út elve tükröződik a megközelítésben, amelyet előre kell görbíteni, hogy elérje az optimális kiugrási pontot. Az időbeli elv összehangolás az egyes impulzusok szintén fontos szerepet játszanak ebben a folyamatban. A bélyegzési lépés rendkívül fontos, és meghatározza a repülési utat az ugrás után.
Az impulzusátvitel és a kezdeti erő elve fontos szerepet játszik itt. Biztosítják, hogy a sportoló az ugrás során az optimális erőt hozza a földre, és a kezdetektől veszi a lendületet. A bár, egy forgás megy végbe, amely az ellentétes működés és a rotációs visszarúgás elvének köszönhető.
Amikor leugrik, a testet oldalra fordítják a keresztléc felett, majd a hátsó részre fogják. Hasonló témák:
- Robbanóerő
- Maximális erő
A torna és a torna gyakorlatok során számos biomechanikai alapelvet is alkalmaznak. Különösen fontosak a forgási mozgások és a lengések.
Ezek az optimális gyorsulási út alapelveit követik. Különféle ugrásokat is gyakran végeznek a tornában. Itt találjuk a maximális kezdeti erő elvét, valamint az optimális gyorsulási út elvét.
Végül az egyes részmozgásokat folyadék sorrendbe kell egyesíteni, amely megfelel a részleges impulzusok összehangolásának elvének. Ezek az elvek a tollaslabda szolgálatára is alkalmazhatók. A hátrafelé irányuló mozgás az optimális gyorsulási út és a kezdeti erő elvét követi.
Az impulzus megőrzésének elve azért fontos, hogy a lengés a labdára is átvihető legyen. Az időbeli elv összehangolás az egyéni impulzusok itt is segítenek. Amikor az ütés befejeződött, a mozgást az ellenhatás és a rotációs visszarúgás elve segítségével lehallgatják.
A tenisz tálalás nagyon hasonló a tollaslabda tálaláshoz. Sok a biomechanikai elvek összefonódnak, hogy biztosítsák a mozgás lehető legjobb végrehajtását. Ban ben tenisz különösen fontos figyelni az optimális mozgássorozatokra, mivel a játék sebességéből adódó hibák sok energiába kerülhetnek.
Ezért ezek az elvek nagyon fontosak az edzésen, és dönthetnek a győzelemről vagy a vereségről a versenyben. A sprintelés során elsősorban a kezdeti erő, az optimális gyorsulási út, az időbeli elvekről szól összehangolás az egyes impulzusok és az impulzusmegőrzés elve. Az ellenhatás és a visszafordulás elvét itt alig használják.
A rajtnak erőteljesnek és célzottnak kell lennie. A lábak mozgási sorrendjét optimális gyakorisággal és lépéshosszal kell tartani, lehetőség szerint a célig. Ez a példa nagyon jól szemlélteti, mennyire fontos a biomechanikai elvek lehet a mozgásokhoz.
In úszás, a biomechanikai elveket kissé eltérően kell alkalmazni a különböző úszási stílusok esetében. A példa mellúszás itt kerül bemutatásra, mivel ez a leggyakoribb úszás stílus. Az egyes impulzusok időbeli koordinációjának elve megfelel a karok és a lábak egyidejű ciklikus mozgásának lélegző (fej víz alatt és felett).
Az impulzusátvitel elve tükröződik abban, hogy a jó úszók az egyes ütésekből veszik fel a lendületet (számszeríj ütés és a láb mellkas ütés) optimálisan, és használja a meghajtást a következő lökethez. A távolugrás hasonló a magasugráshoz. Ami más, az a megközelítés típusa.
Nem ívelt, mint a magasugrásban, hanem egyenes a gödörrel. Itt az optimális gyorsulási út elve játszik nagy szerepet. Ezenkívül alkalmazzák az impulzusátvitel elvét, valamint a kezdeti erő elvét, amely nélkül az indulás eleve nem lenne lehetséges.
A rajt végén érkezett az ugró szárlépést hajt végre, az ellenhatás és az impulzusátvitel elvét alkalmazva a pálya felé nyomja magát a gödör felé. Repülés közben az ugró előre dobja a lábát és a karját, és az impulzusátvitel elvét alkalmazva repül tovább. Különféle biomechanikai elvek játszanak szerepet a lövöldözésben.
Annak érdekében, hogy a lövés során nagy távolságot érjünk el, a nagy dobási sebesség elérése érdekében elengedhetetlen a lehető legtöbb erő átadása a labdának. Ezt a maximális kezdeti erő elvének nevezzük. Ezenkívül nagyobb taszítási sebességet is elérünk a lengéssel és az ebből adódó gyorsulási távolság növelésével.
Ez az optimális gyorsulási út elve. Végül fontos biztosítani a mozgás részfázisainak optimális összehangolását a lövés során, például egy tisztátalan átmenet negatívan befolyásolja a lövés távolságát. Ezt a részimpulzusok koordinálásának elveként ismerjük.
A röplabda egy dinamikus sport, amely sokféle elemet tartalmaz, beleértve a lövést, az ugrást és a labdát futás elemek. A röplabdában elvileg minden biomechanikai elv megtalálható. Például a kiindulási erő és az optimális gyorsulási út elve megtalálható az adogatásban.
A parciális impulzusok összehangolásának elve meghatározza például a tiszta ugrást és a tiszta ütést a vajgolyóban. Az ellenhatás elvét használják az összetört ütés magyarázatára, a labda hatása a kezek visszapattanását eredményezi. Az impulzusátvitel elvét alkalmazzák a passzjátékra.
A biomechanikai elvek az akadályoknál is nagy jelentőséggel bírnak. Például a maximális kezdeti erő elve leírja az akadály előtti rúgást, amely maximalizálja az ugrás magasságát. A gátfutás kezdetének optimalizálása érdekében az optimális gyorsulási út elve lép életbe, amikor a súlyeltolódás és a blokkból a benyomás során alkalmazott erő játszik nagy szerepet.
A gátfutás közbeni részmozgásokat optimálisan kell összehangolni a siker garantálása érdekében. Ez a részmozgások optimális koordinálásának elvét követi. Az ellenhatás elve akkor lép életbe, amikor a futó leszáll a láb az ugrás után ismét és egyensúly fenntartja nyújtás a felsőtest.
A sorozat összes cikke:
