Hasi endoszkópiavagy laparoszkópia, egy diagnosztikai és sebészeti eljárás. Az eljárást különféle orvosi körülmények között alkalmazzák, és viszonylag kevés kockázattal jár.
Mi az a laparoszkópia?
A laparoszkópia az orvosi területen laparoszkópiának is nevezik. A laparoszkópia, a beteg hasüregét belülről laparoszkóp (speciális endoszkóp) segítségével lehet megtekinteni. A laparoszkóp általában kamerával, fényforrással és lencse nagyító rendszerrel rendelkezik. Ezek az eszközök egy vékony cső végére vannak felszerelve. A legtöbb esetben a laparoszkópiához használt laparoszkópnak vannak öntözési és szívási eszközei is. Laparoszkópiát általában alatt végeznek Általános érzéstelenítés. A betegnek lennie kell böjtölés, ami azt jelenti, hogy az eljárás előtt körülbelül 6-8 órán keresztül nem szabad semmit enni vagy inni. A laparoszkópia során a hasfalat átlyukasztják annak érdekében, hogy a laparoszkópot néhány lépés után be lehessen helyezni a hasüregbe.
Funkció, alkalmazás és célok
Az alkalmazott laparoszkópiát az orvostudományban különböző célokra használják. Bár alkalmazható például betegségek vagy sérülések diagnosztizálására, a laparoszkópia során úgynevezett minimálisan invazív eljárások is elvégezhetők. Erre a célra a laparoszkóp segítségével különféle műtéti eszközök is behelyezhetők a hasüregbe. Az egyik eljárás előnye egy hasi összefüggésben endoszkópia az, hogy nincs szükség nagy hasi bemetszésekre. A diagnosztikai területen a laparoszkópiát alkalmazzák például a hasüregben lévő szervek vagy szövetek kóros változásainak felmérésére. A megfelelő szervek közé tartozik a gyomor, máj or lép. A laparoszkópia segítségével helyzetüket, méretüket és feltétel ellenőrizhető például. A hasi gyakoriság azonban endoszkópia pusztán diagnosztikai célokból egyre inkább csökken, mivel az olyan eljárások, mint pl mágneses rezonancia képalkotás or ultrahang ma is használható. A laparoszkópia mint diagnosztikai eljárás egyik előnye, hogy biopsziákat (szövetmintákat) lehet venni. A manapság a laparoszkópia segítségével végzett gyakori sebészeti beavatkozás például az epehólyag eltávolítása. Erre esetenként szükség lehet, ha a betegek kolecisztitiszben szenvednek. Manapság az epehólyag-eltávolítás körülbelül 90 százaléka laparoszkópiával történik. Továbbá a vakbél eltávolítása akut esetén vakbélgyulladás laparoszkópiával is elvégezhető. A laparoszkópiával végzett egyéb lehetséges műtéti beavatkozások magukban foglalják a beleket vagy a hasüreg adhézióit, amelyeket ki kell szabadítani. A nőgyógyászat (nőgyógyászat) területén a laparoszkópiát gyakran használják minimálisan invazív eljárásokhoz is; Például a ciszták (folyadékkal töltött üregek) eltávolítására használható petefészkek. A nőgyógyászatban a laparoszkópiát alkalmanként diagnosztikai célokra is használják. Például információt nyújt a krónikus hátteréről hasi fájdalom.
Kockázatok és veszélyek
Sebészeti intézkedésként a laparoszkópia viszonylag ártalmatlan eljárás. Megfelelő testüregek csak minimálisan kell megnyitni, ezért az építési endoszkópiát minimálisan invazív eljárásnak is nevezik. Azonban az első piercing a hasfal egy laparoszkópiában „vakon” történik, ami azt jelenti, hogy az eljárásnak ezt a lépését nem lehet vizuálisan ellenőrizni. Ezért itt fennáll annak a kockázata vér hajók vagy a szervek megsérülhetnek. Ha ilyen sérülés jelentkezik a hasi endoszkópia során, az eljárás ilyen módon történő folytatása érdekében gyakran szükséges a hasüreg műtéti megnyitása. A kezdőbetű után piercing hasi endoszkópia során a hasüregbe először gáz kerül a hasüregbe. Gyakran ez a gáz szén dioxid. A gáz kitágítja a hasüreget, így a szervek és más struktúrák sebészeti úton hozzáférhetőbbek a hasi endoszkópia során. Kardiovaszkuláris rendellenességekben szenvedő betegeknél vagy tüdő betegségek, például a laparoszkópia során bevezetett gáz nem biztos, hogy jól tolerálható. Ezután az érintett betegek átmeneti keringési zavarokat tapasztalhatnak.
