A légzőközpont a agy hogy mindkettőt irányítja belélegzés és a kilégzés. A medulla oblongata területén helyezkedik el, és négy alegységből áll. A légzőközpont működési zavarai többek között neurológiai betegségek, elváltozások és mérgezések következtében jelentkezhetnek, vagy más betegségekhez társulhatnak.
Mi a légzőközpont?
A légzőközpont egy funkcionális egység a agy a medulla oblongata, a medulla oblongata található. Óriási jelentősége miatt az orvosok eredetileg a légzőközpontot vitális csomópontnak (nodus vitalis) nevezték. Feladata az irányítás lélegző, amely lényegében önkéntelen; az emberek azonban képesek irányítani belélegzés a kilégzés pedig - bizonyos mértékig - tudatosan. 1811-ben Julien Jean Legallois francia orvos és fiziológus írta le elsőként a agy. Sok agyi funkcióhoz hasonlóan a légzőközpontot is az egészséges és a károsodott szövet összehasonlításával fedezték fel. Legallois állatkísérletek segítségével megállapította, hogy a medulla oblongata egy meghatározott területén található elváltozások vezet az önkéntelen gátlására lélegző.
Anatómia és felépítés
A légzőközpont a medulla oblongatában található, és nem egyetlen anatómiai szerkezet. Ehelyett egy funkcionális egység, amely különböző idegsejtekből áll. Ezek különböző csoportokba tartoznak, de szorosan összefüggenek egymással szinapszisok. Az orvostudomány négy alcsoportot különböztet meg: A háti légzőcsoportot, a ventrális légzőcsoportot, a pneumotaktikus központot és az apneusztikus centrumot. A különböző egységek különböző funkciókat és feladatokat képviselnek. A háti légzőcsoport hosszanti irányban nyúlik át a medulla oblongatán, a legtöbb idegsejt a tractus solitariusban helyezkedik el. Ez a csoport egy hálózat, amelynek nincsenek határai. A ventrális légzőcsoport oldalirányban és a mellkas irányában veszi körül a háti légzőcsoportot; ezek azonban ismét nem egyértelműen körülhatárolt struktúrák. Mind a pneumotaxiás központ, mind az apneustikus központ a hídban (pons) helyezkedik el: ez utóbbi az alsó részben található, míg a pneumotaxikus központ felette helyezkedik el.
Funkció és feladatok
Akaratlan belélegzés és a kilégzés a légzési központtól függ; funkcionálisan a légzési folyamat négy lépését lehet megkülönböztetni. A légzőközponton belüli különböző neuroncsoportok mindegyike csak meghatározott feladatokat lát el. A ritmusért elsősorban a háti légzőcsoport felelős lélegző. A körülbelül két másodperces időtartamú belégzés rövidebb, mint a körülbelül 3 másodpercig tartó belégzés. Az inspiráció érdekében a háti légzőcsoport jeleket küld a légzőizmoknak, amelyek ezután aktívan megkönnyítik a belégzést. A passzív kilégzéshez a légzőközpontnak nem kell saját jelet generálnia. Ezzel szemben a légzési központ ventralis légzőcsoportja szükséges a kényszerű légzéshez, amely felgyorsíthatja vagy kényszerítheti mind a belégzést, mind a kilégzést. A medencében található pneumotaktikus központ a légzési folyamat egy olyan részét irányítja, amelyről sokan nincsenek tudatában: Megállítja a belégzést, segít a maximális kontrollban kötet levegő a tüdőben. Az apneusis az orvosi kifejezés ennek a folyamatnak a megfelelőjére: a légzőközpont apneusztikus központja rövid erőszakos belégzéseket okoz, akárcsak a lélegzetek. Hosszan tartó légzés visszatartás, nagy megterhelés vagy más stresszes helyzetek után az apneusis ily módon segít biztosítani a test oxigén kínálat.
Betegségek
Az egyik legismertebb légzési rendellenesség az hiperventilláció, amelyben a szenvedők gyorsan belélegzik és kilégzik. Ennek eredményeként a tünetek lehetnek szédülés, látászavarok, fulladásérzet, pánikérzés és kardiovaszkuláris tünetek. Hiperventilláció mind a fizikai, mind a pszichológiai tünetek részeként jelentkezhetnek, fizikai okai többek között élesen megnőnek oxigén kereslet és feltételek, mint pl ütés (gutaütés), traumás agyi sérülés, agyvelőgyulladás, és egyéb agyi események. Hiperventilláció mint pszichológiai tünet különösen jellemző a pánikra és a szorongásos rohamokra.A betegek depresszió or fájdalom a rendellenességek hajlamosabbak a hiperventilációra, mint más egyének. A légszomj súlyos légzési rendellenesség, amely kezelés nélkül végzetes lehet, és csökkenő lélegzetszám jellemzi, az érintett személyek lélegzetenként csak kis mennyiségű levegőt vesznek be a tüdőbe. A nehézlégzés természetesen gyakran a halál előtt fordul elő, és kórosan megelőzheti a teljes légzésleállást. Légzésmegállás esetén a légzés teljesen leáll, de bizonyos körülmények között folytatódhat; az adott ok a legfontosabb tényező. A légzésleállás lehetséges okai a következők: neurológiai betegségek, mérgezések, a légzőizmok bénulása, bizonyos külső erők, mint fojtogatás, orvosi trauma, elektromos balesetek és érzéstelenítő szövődmények. Alvás közben legalább 10 másodpercig tartó ideiglenes légzésmegszakítás jellemzi alvási apnoe or alvási apnoe szindróma. További lehetséges tünetek: nyugtalan alvás, fokozott éjszakai izzadás, fokozott vizeletürítés alvás közben (nocturia), éjszakai alvási nehézségek és mikrohullámos epizódok. Felébredés után szédülés és a fejfájás megeshet. Továbbá, alvási apnoe gyakran olyan jelekben nyilvánul meg, amelyek befolyásolják a mentális teljesítményt, például koncentráció problémák és depressziós hangulat. Drog használata, elhízottság (zsírosodás), és a neuronális betegségek a leggyakoribb okok. A kezelés az októl függően változik, de sürgősen szükség van rá, különösen súlyos esetekben, hogy megakadályozza a másodlagos fizikai károsodást oxigén hiány. Egyéb légzési rendellenességek a légzési hangok (stridor), vonzó légzés, időszakos légzés, száj lélegző, csuklás (singultus), és tüsszögés.
