A falangerek az emberi csontváz legkényesebb szerkezetei közé tartoznak. A csontos láb szabadon mozgatható részeként az alsó végtaghoz tartoznak. A két végtagú nagylábujj kivételével a lábujjak mindegyike három különálló csontos tagból áll.
Melyek a lábujjak csontjai?
A lábujjak a láb disztális végén helyezkednek el, és mint végtagok alkotják az alsó végtag végső végét. A kézhöz hasonlóan a láb szerkezete megkülönböztethető a tarsal csontok, a lábközépcsontok és a falangok. Összesen a lábváz 26 egyénből áll csontok, köztük 14 falang. Ezek disztálisan kapcsolódnak a lábközépcsont csontok. Mind az öt lábujjban több, különálló csontláncból, az úgynevezett falangokból állnak. Ezeket nevezzük proximális, mediális vagy disztális falangoknak, vagy proximális falangoknak, mediális falangoknak és disztális falangoknak is, a test törzséhez viszonyított helyzetüktől függően. A falangeket ízületi kapcsolatok, valamint izmok, szalagok és inak és ennek megfelelően rugalmasan mozgathatóak.
Anatómia és felépítés
Az egyes lábujjak két csontos láncszemmel vagy falanggal rendelkeznek a nagy lábujjban, és három az összes többi lábujjban. A középső falanx nincs a nagylábujjban. Szerkezetük szerint a falangok feloszthatók egy proximális alapra, egy középen elhelyezkedő testre és egy disztális fej. A falangok a hosszúkás csőcsontok közé tartoznak, két porcos ízületi véggel és egy közbülső tengellyel. A tarsalshoz közvetlenül kapcsolódó proximális falangok hosszabbak, mint a középső és a distalis falangok, és mindkét oldalán domború alakúak. A zömök kinézetű mediális falangok a proximális és a disztális falanget középső falangként kötik össze. Méret szerint a középső falanx is középen fekszik, a tengely kissé szélesebb, mint a proximális falangoké. A viszonylag elakadt és lapított végső falangok viszonylag a legrövidebbek a falangok közül. A lábujjhossz alapján különböző lábformákat különböztetnek meg. A leggyakoribb az úgynevezett egyiptomi láb, amelyben a nagylábujj a leghosszabb.
Funkció és feladatok
Az egyes falcsák összekapcsolása kicsien alapul ízületek. A metatarsophalangealis ízületi felületei ízületek, más néven metatarsophalangealis ízületek, a metatarsus csontjaiból és a hozzájuk tartozó falangokból képződnek. A ízületek A proximális és a középső falan, valamint a középső és a disztális falanx között elhelyezkedő lábujjak középső ízületei, illetve a lábujj végének ízületei, valamint a proximális és a distalis interphalangealis ízületek. Így a nagylábujj kivételével minden lábujjnak három ízülete van: a proximális és a két interphalangealis ízület. A metatarsophalangealis ízületeket funkcionálisan a tojásízületek közé sorolják, amelyek két tengelyben lehetővé teszik a mozgást, nevezetesen emberrablás és a tekintélyre hivatkozás, azaz oldalirányú mozgások, hajlítás és meghosszabbítás, azaz előre és hátra történő mozgások. Az interphalangealis ízületek olyan csuklóízületek, amelyek csak egy mozgásirányt engednek meg hajlítással és meghosszabbítással. A nagylábujjnak csak egy interphalangealis ízülete van, mivel nincs középső falanx. Összefoglalva, a következő mozdulatok hajthatók végre a lábujjakkal: hajlítás a lábfej irányába, meghosszabbítás a láb hátsó irányába, valamint a lábujjak szétterjedése és összehúzása. A láb anatómiailag differenciált, szabadon mozgatható falangjaival az emberi mozgásrendszer azon része, amelyen a mozgás különféle finom motoros folyamatai alapulnak. A lábujjak stabilizációs funkciója nem csak előfeltétele futás vagy gyaloglás, hanem bizonyos sportok vagy mozgássorozatok, például ugrálás vagy tánc. A nagylábujj elengedhetetlen az összes finom motoros funkcióhoz. Ez a láb gördülését és csillapítását, valamint a talajtól való eltolását, vagyis a járási mozgás felgyorsítását szolgálja.
Betegségek
A betegség miatt korlátozott súlyú teherbírású lábfejcsontok vagy lábujjak korlátozó hatást gyakorolnak az érintettek mobilitására. Különböző klinikai képek, mint pl arthrosis és a köszvény, de rendellenességek vagy törések is ennek az károsodásnak az okai lehetnek osteoarthritis leírja az ízületek elhasználódásának degeneratív jeleit, ami általában a védőeszköz fokozatos megsemmisülésének tudható be porcogó réteg az ízületi felületeken. Tünetileg duzzanat és mozgáskorlátozás jelentkezik az ízület területén, valamint terheléstől függ fájdalom az elején, és a további folyamán pihenő fájdalom. A betegség előrehaladtával téves helyzeteket észlelnek, amelyek kontraktúrákat okoznak, és végül az ízület megmerevednek. A kopáshoz kapcsolódó merevség a metatarsophalangealis ízület következménye a nagylábujj osteoarthritis nak, nek hívják hallux rigidus. A lábfejben leggyakrabban észlelt deformitás Hallux valgus vagy bunion. Ebben az esetben a metatarsophalangealis ízület a nagylábujj oldalirányban kifelé hajlik és az első lábközépcsont a csont befelé való eltérést mutat. Külsőleg ezt egy erősen kiálló lábujjgolyó képviseli. A kis lábujjak, azaz a 2-4 lábujjak területének deformitása magában foglalja a kalapácsujjat és a karmos lábujjat. A kalapácsujjat egy kalapácsszerű hajlított lábujj jellemzi egyidejűleg hyperextension a metatarsophalangealis ízület. Attól függően, hogy a deformitás áthelyezhető-e vagy sem, különbséget tesznek egy rugalmas és egy rögzített kalapácsujj között. A karmos lábujj a metatarsophalangealis ízület hátsó oldalának egyidejű subluxációjával vagy elmozdulásával a karmos lábujjra jellemző. A lábujjhegy általában már nem érinti a földet. A törés a lábujjak közül a disztális falanx általában érintett. Leggyakrabban ilyen a törés a csontra gyakorolt közvetlen, külső erő okozza.
