A láb kiegyenesítése

A lábak helytelen elhelyezkedésének két oka lehet. Az ív, az íj láb (genu valgum) és az íjláb (genu varum). Mindkét rossz helyzet általában veleszületett, de a görbe lábak (lapos lábak) is okozhatják.

Ebben az esetben a lábak befelé süllyednek, és a helytelen terhelés miatt a lábak növekedése romlik. Hiánya D-vitamin a lábak hibás helyzetét is okozza. Ezt egy úgynevezett betegség okozza angolkór.

If D-vitamin hiányzik, a fontos csontanyagok kalcium és a foszfát nem képes megfelelően felszívódni, a csontok megpuhulnak és már nem képesek elviselni a növekedés során növekvő testtömeget. Ennek eredménye a csípőizület vagy térd ízületek. Azonban, angolkór manapság nagyon ritkák.

A lábak rossz elhelyezkedésének egyéb okai a hormonzavarok, a daganatok vagy túlsúly. Traumás okok, például törött csontok vagy a növekedés sérülései ízületek, ok láb rossz helyzetek, különösen akkor, ha ezek bekövetkeznek gyermekkor vagy serdülőkor, azaz amikor a test még növekszik. Térdre kopogás vagy íj láb esetén a lábak normál testtengelyétől való gyorsan látható eltérése.

A láb akkor tekinthető egyenesnek, ha a tengely (hordozó tengely) egyenesen a combcsonton halad át fej az csípőizület, a térd és a boka közös. A bowleggel a térd befelé tér el ettől a képzeletbeli tengelytől, a bowleg pedig kifelé. A lábak rossz helyzetének további tünetei csak késői hatásként jelentkeznek.

Például a térdízület (gonartrózis) az egyoldalú terhelés miatt következik be. A kopogtató térdében a térdízület először kopjon; a bowlegben a külső részeket korábban érinti. A arthrosis majd azt eredményezi fájdalom, különösen terhelés alatt, mert az illesztési felületek már nem csúsznak optimálisan egymás felett. Továbbá arthrosis, homorú-domború lencse a károsodás vagy a csontödéma szerepet játszik tüneteként.

Lábegyenesítés gyerekeknek

Ha a lábfej rossz helyzetét még növekvő gyermekeknél korrigálni akarják, akkor a helytelen növekedés ellensúlyozására éjszaka viselhető sín használható. A láb belső oldalán lévő megemelkedett talpbetétek segíthetnek az ívelt lábak okának tekinthető kihajló lapos lábak ellen. Ezek ehhez igazodnak, és a lehető leggyakrabban cipőben kell viselni.

Ezenkívül speciális fizioterápiás torna gyakorlatokkal kompenzálhatják a láb hibás helyzetét, és így ellensúlyozzák az esetleges késői hatásokat, mint pl. arthrosis. Ha azonban a helytelen helyzet kimondott, vagy ha a fent említett intézkedések nem működnek, akkor lehetőség van arra is, hogy a gyermekek műtéti úton kiegyenesítsék az axiális eltérést. Ha szükséges a gyermekek lábainak kiegyenesítése, úgynevezett epiphyseodesis-t alkalmaznak.

Az epifízis (növekedési lemez) az egyik vagy mindkét oldalon megsérül. A kopogtató térd vagy az íj lábainak korrigálására azonban csak egyoldalú epiphyseodezist alkalmaznak. Az egyoldalú epiphyseodesis a növekedés szabályozására szolgál, és általában visszafordítható, azaz megfordítható.

A reverzibilis epifízisnek két lehetősége van. Egyrészt a növekedési lemez áthatolható úgy, hogy a növekedés egyelőre stagnál. A behatolás által okozott sérülés, amelyet általában egy csavar vagy huzal okoz, azonban gyógyul és a növekedés folytatódik.

Alternatív megoldásként az is lehetséges, hogy kívülről „áthidaljuk” a növekedési ízületet, és így kapcsok vagy lemezek segítségével ideiglenesen gátoljuk a növekedést. Az epiphysiodesis egy hatalmas beavatkozás a test természetes növekedésében. Így néha előfordul, hogy a növekedés a csavarok, lemezek vagy huzalok eltávolítása után is megáll.

A túlzott vagy aszimmetrikus növekedést szintén leírták egy ilyen beavatkozás utóhatásaként. Különösen az utóbbit kell kerülni, ha lehetséges, mert a beavatkozásnak meg kell akadályoznia az aszimmetrikus növekedést, nem pedig azt. A növekedési barázdába helyezett implantátumok meglazulhatnak és megcsúszhatnak, majd befolyásolhatják a környező struktúrákat.

Például, idegkárosodás vagy sérülései a periosteum (periosteum) fordulhat elő. Nagyon ritka esetekben a növekedési lemez ideiglenes manipulálása kis csonthidak kialakulását eredményezheti, ami a növekedés végleges leállításához vezethet. Azt, hogy az epifiziodézist valóban elvégzik-e egy gyermeken, minden esetben egyedileg kell eldönteni. Ha a deformitás kompenzálható más eszközökkel, vagy ha ez nem túl hangsúlyos, alaposan át kell gondolni, hogy valóban szükséges-e egy műtét, mert minden művelet nagy stresszt jelent a gyermekek számára, és lehetőség szerint kerülni kell.