Láb hossz-eltérést az alsó végtagok (lábak) hosszának megszerzett vagy veleszületett különbsége jellemzi. A lakosság körülbelül 40-75 százalékát érinti láb hosszbeli eltérés, bár klinikailag csak akkor válik relevánssá, ha meghaladja az 1-2 centimétert.
Mi a lábhossz eltérés?
Láb hosszbeli eltérés a két alsó végtag hosszának különbségére utal. Általában megkülönböztetnek valódi vagy anatómiai lábhossz különbség és funkcionális lábhossz-különbség. Míg az anatómiai lábhossz különbség a láb valódi létező hosszkülönbsége okozza csontok, a funkcionális lábhossz-különbséget elsősorban a ízületek, a kapszulaszalag-berendezés vagy az izmok, valamint a csípőizület. Általános szabály, hogy egy minimális lábhossz különbség nem vezet bármilyen panaszra, de kompenzáló gerincgörbületet vagy rövidülő sántítást okozhat. A markánsabb lábhossz-különbség a mozgásszervi rendszer statikus változását okozza, amelyet nem ritkán kismedence ferde és / vagy scoliosis (ágyéki gerincferdülés, cervicothoracicus gerincferdülés). Ezen kívül hegyes lábtartás, csigolyák kopás, oszteofita képződés és spondyloarthrosis figyelhető meg a láb hosszának eltérésével.
Okok
Az anatómiai lábhossz eltérés általában az alsó végtagok veleszületett növekedési rendellenességeiből (osteochondrodysplasias) eredő veleszületett rendellenességek miatt következik be, amelyek megnyilvánulhatnak az epifízisekben (növekedési lemezek), a metafízisekben (az epiphysis és a csont tengely közötti tubulus csontszakasz), a periosteumban ( periosteum) és / vagy endost (belső periosteum) és egyoldalúan csökkent csontnövekedést eredményeznek. Ezenkívül daganatok (neurofibromatosis Recklinghausen; enchondromatosis, osteochondromatosis), daganatszerű betegségek (rostos dysplasia) és (a) szeptikus gyulladások (osteomyelitis, fiatalkori polyarthritis) a csonton keresztül a láb hosszának eltérését is okozhatja tömeg veszteség. Neuroortopédiai betegségek, mint pl gyermekbénulás (gyermekbénulás) a lábak rövidülését is kiválthatja a csont mineralizációján keresztül. A funkcionális lábhossz-különbségek viszont a térd, a csípő vagy a felső rész genetikailag vagy traumatikusan előidézett luxusainak (diszlokációinak) vagy kontraktúráinak köszönhetők boka ízületek.
Tünetek, panaszok és jelek
A lábak hosszának különbsége önmagában gyakran szabad szemmel nem látható, és elsősorban nem okoz kellemetlenséget. A panaszok és tüneteik a testben és különösen a mozgásszervi rendszerben meglévő aszimmetriából származnak. Ily módon különböző izomcsoportok, inak és a ízületek különböző szinteknek vannak kitéve feszültség, amely előbb-utóbb megteheti vezet egyoldalú túlterhelésre és fájdalom. A lábhossz eltérés külső jelei lehetnek görbe testtartás, általános testtartási hibák vagy a kismedence ferde. Ezek a tényezők általában jól láthatóak, de mindaddig, amíg panaszok nem fordulnak elő, ritkán vizsgálják őket okaik miatt. A lábhossz különbségek az utcai cipők viseletében is észrevehetők. Általában az egyik cipő kopottabb, mint a másik, főleg a labda és a sarok területén. Ha összehasonlítja egy cipő sarkát egymással, akkor gyakran azt is észreveszi, hogy a két cipő kopásmintája eltérő. Ha a lábhossz-különbség meghaladja a 2.5 centimétert, akkor is kellemetlen érzés léphet fel, ha hosszabb ideig ül, mert a lábakat különböző erővel támasztják alá a padlón. Itt is az érintett személy gyakran vesz védőállást, és a felsőtestet messze előre hajlítja. Ezt a helytelen helyzetet vizuálisan nagyon könnyű felismerni és diagnosztizálni.
Diagnózis és lefolyás
A lábhossz eltérését általában az alsó végtagok klinikai vagy kézi mérésével diagnosztizálják ülve, állva és fekve. A medence és a gerinc vizsgálata következtetéseket enged levonni a kompenzációs adaptációs folyamatok következtében bekövetkező szerkezeti változásokról. Nomogramok segítségével meg lehet jósolni és grafikusan megjeleníteni a várható hosszúságbeli különbséget, valamint a posztoperatív csontnövekedést az érintett egyéneknél, akik még növekedési fázisban vannak. A diagnózist képalkotási eljárások igazolják. A hosszkülönbségeket így viszonylag pontosan meg lehet határozni radiográfiával (például álló láb röntgenfelvétel) számítógépes tomográfia. A szonográfiai lábhossz meghatározása során az ízületi hézagok távolságjelzők segítségével lokalizálhatók, és meghatározhatók a sípcsont és a combcsont hossza. Korai prognózissal és a terápia, a lábhossz eltérés mindkét formájának jó prognózisa és lefolyása van. Ha azonban nem kezelik, akkor a láb hosszúsága eltérhet vezet nak nek kismedence ferde és a scoliosis.
Szövődmények
Általában a lábhossz-különbségek orvosilag csak akkor fontosak, ha a lábkülönbség nagyobb, mint két centiméter. A kisebb különbségek nem vezetnek komplikációkhoz, és általában nem kezelik őket. Az esetek többségében az érintett személy nem tudja könnyen elvégezni a mindennapi feladatokat, mivel például még a hétköznapi állás sem lehetséges. Ezt ellensúlyozhatja a cipő talpbetéte, és főleg kisebb lábhossz-eltérések esetén alkalmazzák. Ha a lábhossz-különbség kifejezettebb, akkor a cipő ortopédiai módon előkészíthető úgy, hogy a lábhossz-különbség kiegyenlített legyen. Ebben az esetben nincsenek egyéb szövődmények. A lábhossz-különbség gyakran súlyosan korlátozza a beteg növekedését. Ez ahhoz vezet alacsony termetű az érintettek közül sokan. Ennek negatív hatása lehet a pszichére, különösen a gyermekkor, mivel a gyerekeket emiatt gyakran bántalmazzák. Pszichológiai problémák és az önértékelés csökkenése maga a lábhossz-különbség következménye is lehet. Maga a tünet kezelése nem lehetséges. Hasznos azonban korán azonosítani a lábhossz eltérését gyermekkor, mivel itt műveletek hajthatók végre a növekedés felgyorsítása és így a különbségek kompenzálása érdekében.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Minél nagyobb a lábhossz-különbség, annál fontosabb a kezelés. A minimális különbségek nem okoznak kényelmetlenséget, vagy csak néha. Ebben az esetben a célzott torna vagy a vény nélküli saroklift segít. Állandó esetben fájdalom a csípőben, a medencében vagy az ágyéki gerincben ortopéd szakorvos által végzett kezelés szükséges. Csak ő képes diagnosztizálni a lábhossz eltérését és annak a csontrendszerre gyakorolt hatását. Csecsemők és kisgyermekek esetében a gyermekorvos az első kapcsolattartó pont. A megelőző vizsgálatok során észleli a láb hosszának meglévő eltérését, és azonnali beavatkozást kezdeményez terápia. Az esetek többségében a kicsiknek felnőtt korban utána nincsenek panaszaik. Ha a különbség trauma után következik be, azonnali kezelésre van szükség. A tartós károsodást csak így lehet minimalizálni vagy teljesen megállítani. A mozgásszervi rendszert érintő betegségek kismedencei ferdüléshez vezethetnek. Ebben az esetben a szakember általi kezelésre is szükség van. Terápia az alapbetegségre és annak következményeire összpontosít.
Kezelés és terápia
Gyógyászati intézkedések attól függ, hogy mekkora az adott lábhossz eltérés. Például az egy centiméteres hosszkülönbségek általában nem igényelnek terápiát, ha a betegnek nincsenek tünetei. A különbség ellensúlyozására cipőbetéteket vagy a kész cipőbeállításokat (sarokpárnák, sarokék) használnak. A legfeljebb három centiméteres hosszkülönbségeket ortopéd cipőbeállítással lehet ellensúlyozni (sarokmagasság egyedüli kompenzációval). A kifejezettebb hosszkülönbségek (3 cm vagy annál nagyobb) esetén ortopédiai egyedi cipők vagy belső cipővel vagy talppal ellátott ortézisekkel ellátott egyedi cipők ajánlottak. Ezenkívül a legfeljebb 12 centiméter hosszúsági különbséget olyan belső cipőkkel lehet kompenzálni, amelyek a rövidebb láb lábát hegyes láb helyzetbe hozzák és adaptált sarokgörgőkkel rendelkeznek. A láb hosszúságának nagyfokú eltérése esetén a páciens felszerelhető platformos cipővel vagy ortopéd lábtámasszal, amelyek a lábat egy szintetikus lábra rögzítik a hegyes láb helyzetében. Általában a kompenzáció rövidítése vagy meghosszabbítása intézkedések sebészeti beavatkozások keretében lehetségesek, amelyeket anatómiailag meghatározott, legalább 3 centiméteres eltérés esetén figyelembe vesznek. Ebben az összefüggésben a még nem zárult epifízisek ideiglenes befogása vagy végleges elpusztítása az érintett csont növekedésének csökkentése érdekében (epiphysiodesis) viszonylag egyszerű standard eljárás az érintett egyének számára, akiknek növekedési fázisa még nem fejeződött be. Ezenkívül a növekedési szakasz befejezése után a hosszabb végtagot osteotomikusan rövidíthetjük, vagy a rövidebb végtagot egy külső rögzítő vagy hosszabbító intramedulláris köröm. A funkcionálisan kiváltott lábhossz-eltéréseknek további oksági kezelést is kell kapniuk a kiváltó tényező lehető legnagyobb mértékű kiküszöbölése érdekében.
Kitekintés és előrejelzés
A lábhossz eltérésének előrejelzése több tényezőtől függ. Először is fontos pontos méréseket végezni, hogy meg lehessen különböztetni az anatómiai lábhossz-különbséget a funkcionálisétól, mert az anatómiai lábhossz-különbséget másként kezelik, mint a funkcionálisét. Például egy funkcionálisnál a cipőemelés több kárt okozna, mint hasznot. A gerinc általában még mindig képes kompenzálni a 2 cm-nél kisebb különbségeket, de ezen túl a prognózis a lehető legkorábbi kezeléstől függ. Ha a láb hosszának különbsége által okozott kismedencei ferdeséget nem kezelik, hát fájdalom és a gerinc görbülete (scoliosis) eredményezheti. Ha a láb rövidülése megfelelő módon kezelhető intézkedések amíg a gyermek még növekszik, a prognózis jó, és a legtöbb esetben nincs szükség műtéti beavatkozásra. Ha cipőbetétet vagy magasságot írnak elő, akkor a javulás esélye pozitív, ha rendszeresen viselik őket. Ha a lábak rövidülését később diagnosztizálják, a kilátások attól függenek, hogy az egyensúlyhiány már okozott-e hosszú távú kopást az ízületben. A legtöbb esetben fizioterápiás intézkedésekre van szükség a lábhossz eltérés kezelésén túl az izomfeszültség és az ízületi túlterhelés enyhítése érdekében. Minél hosszabb ideig tart a láb hosszának eltérése, annál nagyobb a kockázata osteoarthritis az ízületek kopása miatt.
Megelőzés
A lábszár veleszületett anatómiai eltérése általában nem akadályozható meg. Mivel a növekedési fázis alatti műtéti kompenzáció kevesebb komplikációval jár, a hosszkülönbséget korán kell diagnosztizálni. A másodlagos okok által okozott lábhossz eltérések szükség esetén megelőzhetők az alapbetegség következetes kezelésével.
Utókezelés
A csípő eltolódása esetén a kompenzáció manuálisan érhető el. Ebben az esetben nincs szükség utókezelésre. A talpbetét vagy a sarokpárna felszerelése, vagy a cipő talpának beállítása után a lábhossz eltérés kiegyenlíthető. Az utólagos gondozás biztosítja, hogy megfelelő mértékű legyen és a járás helyes legyen. Rendszeres időközönként ellenőrizni kell, hogy a megtett intézkedések még mindig kielégítően kompenzálják-e a lábhossz-különbséget. A műtéti intézkedések elképzelhetők a láb hosszának eltérése esetén is. A várakozásoknak megfelelően az utókezelést gyakrabban és nagyobb gondossággal kell elvégezni. Ha fájdalom jelentkezik, az utógondozásnak különösen óvatosnak kell lennie. Meg kell határozni vagy meg kell szüntetni a fájdalom okát. Ha a láb hosszának eltérése az a behelyezése után következett be csípőprotézis, az utókezelésnek biztosítania kell a lehető leggyorsabb korrekciót. Még a láb hosszúságának kis különbségei is kiválthatják a csípő elmozdulását. Ezért a megelőző ellátás magában foglalja a páciens tájékoztatását a lábtengely esetleges eltéréseiről. Tudnia kell, hogy ezeket nem mindig lehet elkerülni, és hogy az utógondozás során kompenzálhatók. Az utógondozás azért is fontos, mert az operált beteg kártérítést igényelhet olyan fájdalom vagy lábhossz eltérések miatt, amelyekről nem volt megfelelő tájékoztatásban.
Mit tehetsz te magad
Lábhossz-különbség esetén a megfelelő terápiás intézkedések kidolgozását mindig egy orvossal együttműködve kell végrehajtani. A különböző hosszúságú lábakkal járó kellemetlenségeket azonban önsegítő intézkedések és néhány is csökkentheti hazai jogorvoslati. Például egy kis különbséget gyakran speciális lábbeli kompenzálhat. Nagyobb eltérések esetén a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulni. Minél hamarabb észlelhető a lábhossz-különbség, annál hamarabb elkezdhető a megfelelő kezelés. Ez gyakran megelőzheti az esetleges tévedéseket és egyéb panaszokat. A fizioterápiás intézkedések és a sporttevékenység segíthetnek a már kialakult hát- és csípőfájdalom ellensúlyozásában. Különösen a célzott fascia képzés és jóga az olyan gyakorlatok, mint a galamb, segítenek megerősíteni a „gyenge” lábat és kompenzálni a téves helyzeteket. A lábhossz-különbséggel rendelkező embereknek az egészséges életmódra is figyelniük kell. Fitt mozgásszervi rendszer egyrészt erős és erős immunrendszer másrészt segít a fájdalom hosszú távú leküzdésében és a pszichológiai panaszok megelőzésében. Ha már pszichés vagy fizikai másodlagos tünetek jelentkeztek, terapeutához kell fordulni. Általában az elfogadás és a lábhossz-különbség nyitott megközelítése fontos a gyógyuláshoz.
