A kiégés érzelmi túlterhelés, amelyet gyakran tévesen a mentális betegségek, amely főleg tartós túlterhelés után vagy közben jelentkezik. Sok beteg úgy írja le a kiégést, hogy „valaki kívülről húzta ki a dugót”. Minden ember szellemi és fizikai kapacitása korlátozott, de minden embernek megvan a maga határa egy nem mérhető egyéni értéken.
Tartós stressz alatt az emberi testnek alkalmazkodnia kell ehhez a „szélsőséges helyzethez”. Ez a hormon változását eredményezi egyensúly, megváltozott alvási ritmus és megváltozott immunrendszer. Feszültség hormonok mint például a kortizol, noradrenalin vagy glükagon nagyobb mennyiségben termelődnek, és gyorsabb, fokozott szívverést biztosítanak zsírégető hogy több cukrot nyújtson a stresszhez.
Az emberi test képes fenntartani és elviselni ezt az állandó stresszt egy bizonyos ideig, anélkül, hogy károsodást szenvedne. Ha azonban a folyamatos stressz folytatódik, összeomláshoz, kiégéshez vezethet. A kiégés megelőzése érdekében azonban különféle megelőző intézkedéseket lehet tenni.
Megelőzés általában
A kiégés megelőzésére általában többféle óvintézkedés (megelőzés) létezik. Kiégés akkor fordulhat elő, ha a beteg túl idealista nézetekkel rendelkezik, és ezeket mindenáron érvényesíteni akarja. Ha ez aztán hibákhoz vagy kudarcokhoz vezet, a beteg nagyon sértettnek érzi magát, és újra és újra reagál érzéketlenséggel és idegenkedéssel (apátia).
Itt a legfontosabb megelőzés, hogy a beteg beismerje magában, hogy egyetlen ember sem tévedhetetlen, és mindenki hibázik, még akkor is, ha különböző méreteket öltenek. A kiégés kockázatának kitett betegek másik nagyon fontos megelőzése az, ha olyan célokat tűz ki maga elé, amelyeket tud, hogy elérhet. A kiégéstől szenvedő betegek gyakran nagyon magas célokat tűztek ki maguk elé, például a vezetőik pozíciójának megszerzésére a vállalatukban.
Ha akkor valaki más megkapta a pozíciót, bár valaki erőfeszítést tett, ez összeomláshoz, kiégéshez vezethet. Ezért jó és fontos, hogy legyenek céljaink és kívánságaink, de ezeket nem szabad túl nagy ambícióval megvalósítani, és különösen a kudarcokat nem szabad személyes vereségnek tekinteni, inkább meg kell próbálni ezeket a hátrányokat szakmailag kezelni. A kiégés elkerülésének másik fontos megelőzése a megfelelő kompenzáció.
Néhány beteg munkájához siet, és sokkal több mint heti 40 órát dolgozik, a túlórákat nem ünneplik, hanem egyre többet halmoznak fel. Vagy más betegek teljesen felszívódnak családjukba, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a beteg anya vagy kisgyerek 24 órán át jól legyen, és semmi hiánya ne legyen. Ez tartós túlterheléshez vezet, ami oda vezethet, hogy a beteg egy bizonyos ponton kiégést kap.
Ennek elkerülése érdekében rendkívül fontos megtalálni a egyensúly. Ezt egyensúly nagyon különbözik minden egyes betegnél, de ez az egyik legfontosabb megelőző intézkedés a kiégés szindróma. Például egy festő tanfolyam, egy egyházi kórus látogatása, a heti Zumba tréning vagy az esti erdei séta mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a beteg néhány órányi fizikai és pszichológiai megkönnyebbülést kapjon, amely során csak önmagára gondol, és nem a munkára, családi vagy egyéb problémák.
Ez az idő önmagának nagyon fontos, mint a kiégés megelőzése. Fontos az is, hogy ez idő alatt ne keletkezzen bűntudat. Minden embernek néha szüksége van egy kis időre magának, és ez idő alatt a munkának vagy a családnak a beteg nélkül kell boldogulnia. Ez a bevallás, miszerint az ember nem dolgozhat a nap 24 órájában éjjel-nappal, szintén fontos megelőzés a kiégés szindróma.
A sorozat összes cikke:
