Központi csatorna: felépítése, működése és betegségei

A központi csatorna vagy a canalis centralis egy csőszerű szerkezet, amely keresztülhalad a gerincvelő és a medulla oblongatába nyúlik. Az embrionális fejlődés hibái idegi csőhibákat eredményezhetnek; az egyik példa az anencephalia. Ezenkívül daganatok is kialakulhatnak a központi csatorna ependymájából.

Mi a központi csatorna?

A központi csatorna (canalis centralis) egy anatómiai szerkezet, amely a gerincvelő és a medulla oblongatába nyúlik. Ott a központi csatorna kiálló csövként jól látható. A belső cerebrospinalis folyadéktérbe tartozik, amelyhez az agykamrák is tartoznak. A központi csatorna a gerincvelő. Nevét szürkés színének köszönheti, amely megkülönbözteti a szürkeállományt a fehérállománytól. Ez utóbbi főleg izolált idegrostokat tartalmaz, míg a szürkeállomány főleg idegsejt testek. Ezek a szöveti jelölések mind a gerincvelőre, mind a agy. Ez a két anatómiai szerkezet együtt alkotja a központi elemet idegrendszer; ebben az összefüggésben a medulla oblongata, amely a központi csatorna legfelső részét tartalmazza, a agy és a gerincvelőtől az agytörzsig való átmenetet képviseli.

Anatómia és felépítés

A központi csatorna belseje tele van cerebrospinalis folyadék néven ismert folyadékkal. Az anyag a belső és külső cerebrospinalis folyadéktérben is megtalálható agy és elsősorban abból áll víz. Sejtek és fehérjék kevesen vannak a CSF-ben. Fehérjék a CSF-ben találhatók albumin (humán albumin) és béta-nyomfehérje. A CSF sejtjeinek többsége fehér vér sejtek vagy leukociták, amelyek az ember részét képezik immunrendszer és a vérben is megtalálhatók. A gliasejtek felelősek a cerebrospinális folyadék termeléséért, és ezek a sejtek gubancokat képeznek a koroid plexus. A fej, kapcsolat van a központi csatorna és az agykamrák között, amelyek a belső cerebrospinalis folyadéktér részei. Egyes egyéneknél a központi csatorna beolvad az alsó végén lévő ventriculus terminalisba, de a csatorna ezen megvastagodásának nincs funkcionális jelentősége, és az embrionális fejlődés során általában visszafejlődik. A ventriculus terminalis csupán egy evolúciós maradványt (rudiment) képvisel.

Funkció és feladatok

A gliasejtekből álló egyrétegű ependyma réteg kiterjed a belső csatorna falain. A biológia a neuroglialis sejtek egyik altípusának számít. A központi csatorna külső oldalán található a substantia gelatinosa centralis, amely számos gliasejtet tartalmaz. Az ependymális sejtek membránjuk külső oldalán két funkcionálisan jelentős struktúrát hordoznak: a mikrovillákat és a kinocíliákat. A mikrovilliumok a sejtből kiemelkednek, és átlagosan elérik az 1-4 um hosszúságot és a 0.08 um szélességet. Ezek az ependymális sejtek felületének növelését szolgálják. A kinocilia szintén kiemelkedik a sejtből, de valamivel nagyobb, és elérheti a 10 µm hosszúságot és 0.25 µm szélességet. A kinocília segítségével a gliasejtek megmozgathatják a cerebrospinalis folyadékot, és így aktívan hozzájárulhatnak annak transzportjához. Glikoproteinek, amelyek fontosak a hosszú távú működés szempontjából emlékezet, az ependymában is megtalálhatók. A központi csatorna az idegcső üreges belsejéből (lumenéből) származik, amely az ember embriófejlődése során az első négy héten belül kialakul. Ezt követően az idegcső két nyílása a felső és az alsó végén záródik, és a megszakítások megszakadhatnak vezet az idegcsőhibák kialakulásához.

Betegségek

Az idegcső hibái olyan kóros állapotok, amelyek akkor alakulnak ki az embrionális fejlődés során, amikor az idegcső nem záródik megfelelően. Az idegcső hibájának súlyos formája az anencephalia; még életben született csecsemőknél is csak néhány óra a túlélés, még akkor is, ha intenzív orvosi ellátást nyújtanak. Ennek oka az agy hiányzó részei, amelyek nem alakulnak ki az anencephalia során. Az anencephalia tehát jelzi a terhesség, de a gyermek anyja dönthet úgy is, hogy a gyermeket időre viszi. Gyakran az anya pszichológiai gondozása hasznos a vizsgálat érzelmi feldolgozása érdekében. Fizikailag a születendő gyermek anencephalia általában nem jelent veszélyt a terhes nőre. Ezenkívül ependymomákként ismert daganatok is kialakulhatnak az ependymából. A neoplazmák a szövetréteg kontrollálatlan sejtnövekedéséből származnak, és gyakran hosszúkás szerkezetekként jelennek meg, amelyek hasonlóak a ceruza alakjához. Az ependymomát kapszula veszi körül. A rendelkezésre álló kezelési lehetőségek az egyes esettől függenek; elvileg sebészeti beavatkozások és sugárzás terápia a daganat elleni küzdelem fő lehetőségei. Gyulladás az ependyma is lehetséges. Ilyen ependymitis előfordulhat egy fertőző betegség; a lehetséges okok közé tartozik szifiliszEgy szexuális úton terjedő betegség lehetséges neurológiai rendellenességekkel, és toxoplazmózis. Ez utóbbi egy fertőző betegség Toxoplasma gondii parazita fertőzés következtében. A betegség elsősorban a macskákat érinti, de átterjedhet tőlük az emberekre is. Egy egészséges embernél az érintett egyének többsége nem mutat semmilyen látható vagy észrevehető tünetet. Különösen, ha immunhiány egyidejűleg jelen van, más gyulladások is előfordulhatnak, például a agyhártya vagy tüdő.