A hisztamin lebomlása
A hisztamin számos különböző szerint van lebontva enzimek és köztes anyagok a testben. Azután hisztamin áthaladt a gyomor, leginkább a belekben szívódik fel. A szervezetben főleg az úgynevezett diamin-oxidáz bontja le.
A végtermék imidazolil-ecetsavat különféle köztitermékekkel állítják elő. Ez általában a vizelettel ürül a vesén keresztül. A degradációja hisztamin, amely megtalálható a agy és betölti funkcióját a neurotranszmitter és a messenger, másokon keresztül zajlik enzimek ellentétben a maradék hisztaminnal.
Hisztamin allergia Hisztamin intolerancia
A hisztamin allergiája önmagában még nem ismert, általában a hisztamin inkompatibilitást jelenti vele. A hisztamin elleni allergia jelentős allergiás reakciókat idézhet elő, ha érintkezik a bőrrel, vagy ha csak kis mennyiségű hisztamint fogyasztanak. Mivel a hisztaminra az emberi test számos fontos funkciójához van szükség, a hisztamin elleni klasszikus allergia szintén nem valószínű.
A hisztamint tartalmazó ételek fogyasztása úgynevezett álallergiás reakciókhoz vezethet, ezáltal hisztamin intolerancia a probléma oka. Ebben a klinikai képben csökken a hisztamint lebontó enzim, a diamin-oxidáz aktivitása. Ez hisztamin felhalmozódásához vezet a szervezetben.
A hisztamin azonban fontos szerepet játszik más anyagokkal szembeni allergiás reakciókban, ezért hisztamin intolerancia a hisztamin testben való felhalmozódása miatt gyakran olyan tünetekhez vezet, amelyek jellemzően a klasszikus allergiákban fordulnak elő allergiás reakció, olyan tünetek, mint az allergia okozta kiütések, ekcéma, bőrpír, nehéz lélegző, egy „folyós” orr, egy megnövekedett szív arány, fáradtság és fáradtság valamint az alvászavarok a leggyakoribbak. Előfordulása fejfájás vagy a migrén is jellemző lehet a hisztamin testre gyakorolt hatására. Mindezek a tünetek a hisztamin testben kifejtett hatásának kifejeződését jelentik.
A diagnosztizálás érdekében a hisztamin intolerancia, először tünetnaplót kell készíteni, amelyben fel kell írni, hogy mely tünetek jelentkeznek mikor és melyik ételt, és mindenekelőtt mikor vették be. Ezenkívül az orvos (ebben az esetben egy gasztroenterológus) meg fogja mérni a hisztamin szintjét a vér és nézze meg, hogy tartósan megemelkedik-e. Lehetőség van úgynevezett provokációs tesztek elvégzésére is.
Ezeket a vizsgálatokat speciális klinikákon kínálják. Ebben a vizsgálati eljárásban a páciensnek bizonyos hisztamintartalmú anyagokat adnak, és megfigyelik az ezekre adott reakciókat. Megfelelő vészhelyzeti felszerelés nélkülözhetetlen ehhez az eljáráshoz.
Különösen a hisztamint tartalmazó ételek kerülése a hisztamin intoleranciában szenvedő személyek teljes tünetmentességéhez vezethet. A hisztamin okozta tünetek egy allergiás reakció más anyagokra bizonyos gyógyszerek szedésével csökkenthető. Az úgynevezett antihisztaminok enyhíthetik az allergiás reakciók tüneteit azáltal, hogy gátolják a hisztamin receptorainak hatását
