Terápia
Bizonyos értelemben a hisztéria az első érintkezéssel kezdődik. Általában a konverziós rendellenességeket csak hónapok múlva és az összes lehetséges szakember konzultációja után fedezik fel. Ennek oka gyakran az, hogy az a gyanú, hogy a beteg szenvedése „csak pszichológiai”, a tanácsot kérő személyt nem érzi sem megértettnek, sem nem veszik komolyan.
Ezért fontos, hogy csak óvatosan forduljon a pácienshez ezzel a lehetőséggel kapcsolatban, és válassza ki a megfelelő szavakat. A beteg nem érezheti úgy, hogy ő „hibás a betegségért”. Ezen felül a kórtörténet az hisztéria nem csak a fizikai tünetek természetéről kell kérdeznie, hanem a lehetséges aktuális problémákról vagy például a pszichiátriai kórelőzményről is.
Ha a konverziós rendellenességek megalapozott gyanúja merül fel, akkor szakorvosokat, például pszichiátereket kellő időben be kell vonni a diagnózis és a terápia folyamatába. A legjobb esetben semmit sem rejtenek el a beteg elől. Különösen fontos a szavak megválasztása, valamint az orvos és a beteg közötti bizalmi kapcsolat.
Sok olyan beteg, akinél régóta nem segítenek, valóban megkönnyebbül, amikor végre diagnózist kapnak. A terápia főként pszichoterápia, azaz terápiás beszélgetés. Viselkedésterápia, amely megkísérli a pozitív viselkedésformák képzését. A gyógyszeres kezelést, például az antidepresszánsokat, ha egyáltalán, csak ideiglenesen, majd csak akkor kell felírni, ha a beteg depressziós.
