Heparin általában jól tolerálható, de csakúgy, mint sok más szer számára, mellékhatásai is vannak. Ebben a tekintetben kis molekulatömegű heparin általában kevesebb mellékhatást mutat, mint a frakcionálatlan heparin. Általánosságban meg kell jegyezni, hogy a hatóanyag használata igen vezet fokozott vérzési hajlamra. Ezért a kezelés során ügyelni kell arra, hogy a betegeket a lehető legnagyobb mértékben ne érje sérülésveszély. Különösen a gyermekekkel és az idősekkel szabad csak kezelni heparin korlátozott mértékben.
Egy megnövekedett vérzési hajlam főleg heparin injekciózásakor figyelhető meg. Olyan tünetek, mint orrvérzés, bőr ezután gyakrabban fordul elő vérzés és nyálkahártya-vérzés. Ezeknek a vérzéseknek a mértéke elsősorban attól függ adag beadni.
Ugyanakkor megnövekedett vérzési hajlam nagyon nagy dózisú hatóanyag külső alkalmazásával is előfordulhat. Továbbá allergiás bőr reakciók ritkán fordulhatnak elő. Amellett, hogy vörösödik a bőr, az érintett területek viszket és éget.
A heparin ritka mellékhatásai
Ha a heparint injekcióval adják be, akkor az injekció helyén bőrpír, keményedés és kisebb zúzódások is előfordulhatnak. Továbbá, vér és a máj az értékek változhatnak. Ritka esetekben mellékhatások, például csalánkiütés, hányinger, légszomj, hajhullás, és egy csepp vér nyomás vagy vérlemezkeszám (heparin indukálta thrombocytopenia) szintén megfigyelték. Nagyon ritkán olyan mellékhatások, mint pl vér érgörcs, csontritkulás, vagy allergiás sokk máig előfordultak.
Heparin-indukált thrombocytopenia (HIT).
Heparin által indukált thrombocytopenia, igazgatás A heparin mennyisége a thrombocyta számának csökkenését okozza. Általában két különböző típusú HIT különböztethető meg:
Heparin indukálta thrombocytopenia (I. típus): A kezelés első napjaiban a vérlemezkeszám enyhe csökkenése tapasztalható, amely azonban önmagában visszafejlődik. A kezelés ezért általában nem szükséges.
Heparin által kiváltott thrombocytopenia (II. Típus): A II. Típusú heparin által kiváltott thrombocytopenia előfordulása összefügg a heparin időtartamával igazgatás; a legtöbb esetben csak a beadás ötödik napján fordul elő. A igazgatás hatóanyag antitestreakciót vált ki: ez biztosítja, hogy a véralvadást ne gátolják, hanem tovább aktiválják. Ez lehet vezet vérrögökhöz, amelyek legrosszabb esetben kiválthatják a ütés vagy tüdő embólia.
Az ilyen típusú heparin által kiváltott thrombocytopenia esetén a vérlemezkék szélsőséges esetekben akár 50 százalékkal is csökkenhet. Ha felmerül egy ilyen betegség fennállásának gyanúja, a hatóanyag beadását azonnal fel kell függeszteni. Az alapbetegség kezelésének folytatásához egy másik véralvadásgátlót kell bevenni.
Kis molekulatömegű és frakcionálatlan heparin.
Általában megkülönböztetünk kis molekulatömegű heparint (NMH) és nem frakcionált heparint (UFH). A két anyag lánchosszuk tekintetében különbözik egymástól: heparinek, amelyek lánchossza 5-17 monoszacharidok kis molekulatömegű heparinnak, míg a 18 vagy annál több monoszacharid lánchosszúságú heparinoknak frakcionálatlan heparinnak nevezzük.
A frakcionálatlan heparin gyorsabban fejti ki hatását a szervezetben, mint a kis molekulatömegű heparin, mert inaktiválja a különböző alvadási faktorokat. Azonban közben terápia frakcionálatlan heparin esetén az orvosnak rendszeresen ellenőriznie kell a vér koagulációs értékeit.
A terápia PTT teszt segítségével meghatározható, amely intézkedések a parciális tromboplasztin idő. Az eredmény azt jelzi, hogy túl sok (megnövekedett vérzési kockázat), túl kevés (megnövekedett vérzési kockázat) trombózis), vagy pontosan a jobb adag a gyógyszer beadása.
