A pszicholingvisztikai elemzésében gyermekkor beszédzavarok, a logopédus arra kéri a gyermeket, hogy nevezzen meg összesen 99 tételt, amelyek mindegyikét fonológiailag átírja és szalagra rögzíti. A tesztelő táblázatai segítségével pszicholingvisztikusan elemzi a rögzített adatokat, és ily módon meghatározza a gyermek beszédállapotát, az esetleges rendellenességeket a Barbara Dodd beszédzavar-besorolás négy alcsoportjának egyikébe sorolja. Ily módon differenciálisan meghatározhatja a megfelelőt beszédterápia dokumentálja ennek a terápiának a sikerét a vizsgálati eljárás ismételt alkalmazásával.
Mi a gyermekkori beszédzavarok pszicholingvisztikai elemzése?
A pszicholingvisztikai elemzésében gyermekkor beszédzavarok, a logopédus arra kéri a gyermeket, hogy nevezzen meg összesen 99 tételt, amelyek mindegyikét fonológiailag átírják és rögzítik a kazettára. A pszicholingvisztikai elemzés Gyermekkor Beszédzavarok, vagy röviden a PLAKSS egy nyelvileg kifejlesztett teszteljárás, amelynek célja a gyermekek beszédállapotának meghatározása német nyelv alapján. A teszt során a gyermek különféle elemeket nevez meg, amelyek megfelelnek a német nyelvi sajátosságainak. A névadás során a gyermeket rögzítik. A szalagok kiértékelésével diagnosztizálják vagy figyelemmel kísérhetik a folyamatot terápia beszédzavarok esetén. 2002-ben Annette von Fox-Boyer kidolgozta az eljárást Barbara Dodd osztályozási modellje alapján, amelyet a fiziológiai beszédfejlődés értékelésére használnak. A teszt elméleti háttere egyéves és egynyelvű német ajkú gyermekek vizsgálatát foglalja magában, akiknek nyelvi fejlődési státusát hat hónapos időközönként dokumentálták hat éven keresztül. Az eljárás együttesen a beszédzavarok osztályozásának második tanulmányára támaszkodik Barbara Dodd alapján. Dodd osztályozása forradalmasította a beszédzavarok korábbi kezelését az 1990-es években, mivel ezeket a rendellenességeket korábban pusztán artikulációs értelemben magyarázták. Csak a közelmúltban kerültek be a fonológiai elméletek, például a „generatív fonológia” a gyermekkori kiejtési rendellenességek figyelembe vételébe. Ma még a megismerés vagy a pszicholingvisztika nyelvi területei is foglalkoznak beszédzavarokkal. Dodd modellje az egyik első, pszicholingvisztikai modell volt, és ok-okozati szintű interferenciát feltételez a beszédfeldolgozásban, amely a PLAKSS segítségével értékelhető.
Funkció, hatás és célok
A PLAKSS-t elsősorban a beszédterápia ellátás, leginkább a beszédzavarok kezdeti diagnosztizálásához. Összefüggésben azonban beszédterápia, a tesztlapok a terápia előrehaladásának dokumentálását is lehetővé teszik. A teszt két részből áll: egy képfelismerési teszt 99 tételből, valamint ennek a tesztnek a naplózása, bemutatása és értékelése a logopédus részéről. A tesztelőnek kell eldöntenie, hogy a rendelkezésre álló tizenkét lap közül melyiket használja az értékeléshez. A teszt megkezdése előtt a logopédus arra kéri a vizsgázót, hogy a fő vizsgálati anyag 99 elemét külön-külön jelölje meg. Ha a gyermek nem képes felismerni az egyik képet, akkor a logopédus segíthet a képfelismerésben zárva. A tesztelő fonetikusan átírja az egyedi elnevezéseket a gyermek által, és rögzíti a tesztet nyelvi elemzéshez, például fonológiai folyamatelemzéshez is. A 99 tétel elnevezését egy második tesztfutás követi, az úgynevezett 25 szavas teszt. Az abban szereplő elemek mind a képelnevezési tesztből származnak, és lehetővé teszik a tesztelő számára, hogy ellenőrizze az eddig kapott fonológiai adatok konzisztenciáját vagy következetlenségét. Ugyanezt a 25 elemet még kétszer nevezik meg a teszt során, és a tesztelő beírja az eredményeket az egyik táblázatba. A konzisztencia ellenőrzése mellett a 25 szavas teszt lehetővé teszi a szűrést is, ha szükséges. A teszt befejezése után a beszédnyelv-patológus feljegyzéseivel pszicholingvisztikai elemzést készít, és a folyamat során felfedezett beszédzavarokat a beszédzavar osztályozási modelljében a Dodd-név négy alcsoportjának egyikébe sorolja. artikulációs rendellenesség, késleltetett fonológiai fejlődés, következetes fonológiai rendellenesség vagy inkonzisztens fonológiai rendellenesség állítható elő, lehetővé téve a terápia.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Jelenleg a PLAKSS II helyett általában a PLAKSS helyett diagnosztizálják és terápia egy kisgyermekkori beszédzavar dokumentálása. Ezt a tesztet a PLAKSS fejlesztette ki, és még jobban figyelembe veszi a tipikus szótagszerkezetet és szót feszültség a német szerkezete. A PLAKSS-től eltérően a PLAKSS II a teszt első verziója, amelyet az osztrák és a svájci régió rendelkezésére bocsátottak. A teszt elsősorban azért népszerű, mert gyermekbarát és viszonylag gyorsan elvégezhető. Összességében az eljárás általában kevesebb, mint 30 percet vesz igénybe. Ha azonban a gyermek nem hajlandó együttműködni, akkor ez az időszak meghosszabbítható. Szélsőséges esetekben sem a PLAKSS, sem a PLAKSS II nem hajtható végre, mert a gyermek nem akar válaszokat adni. Ha az eljárást egy kezdeti értékelés során hajtják végre, azt általában speciális beszédterápia követi, ha vannak megállapítások. Mivel a teszt lehetővé teszi a rendellenesség differenciáltabb értékelését, mint az összes korábbi eljárás, a logopédus a teszt után annál jobban kiválaszthatja a legígéretesebb terápiás módszert. Az artikulációs rendellenesség diagnózisát például klasszikusan a fonológiai terápia egy formája követné. Fonológiai rendellenesség esetén a logopédus tanácsot adhat az artikulációs terápiának. A következetes fonológiai rendellenességet viszont rímfelismeréssel és rímtermeléssel lehet kezelni, az inkonzisztens fonológiai rendellenességet pedig a magszókincs terápiáján keresztül lehet kezelni.
