Gyermekkor az érzelmi rendellenességek a mentális betegségek csoportja, amelyek gyermekeknél és serdülőknél fordulnak elő. A rendellenességeket különösen a szorongás jellemzi.
Mik a gyermekkori érzelmi rendellenességek?
Az ICD-10 osztályozási rendszer szerint minden olyan rendellenesség tartozik, amely a normális fejlődés fokozódását mutatja gyermekkor érzelmi rendellenességek. Az előtérben egy bizonyos dologtól vagy helyzettől való félelem áll. A jellemző jellemző, hogy ez a tárgy vagy helyzet valójában ártalmatlan. Ellentétben, gyermekkor az érzelmi rendellenességeket a DSM-IV, a rendellenességek másik osztályozási rendszere külön nem sorolja fel. A felnőttekkel együtt vannak kódolva szorongási rendellenességek és fóbiák, ezért itt nem figyelünk a fejlesztési komponensre. Az ICD és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint azonban a gyermekkori érzelmi rendellenességek a következő állapotokat foglalják magukban:
- Gyermekkori érzelmi zavar elválasztási szorongással.
- Rendellenesség csecsemőkori társadalmi szorongással.
- Érzelmi zavar a testvérek versengésével
- A gyermekkori fóbiás rendellenességek
- A gyermekkor egyéb érzelmi rendellenességei
Okok
Számos elmélet létezik az érzelmi rendellenességek gyermekkori eredetére vonatkozóan. A pszichoanalízis doktrínája szerint a rendellenességek abból adódnak, hogy nem teljesítik a gyermek szükségleteit. Ezenkívül gyakran megfigyelhető, hogy a beteg gyermekek gondozói is aggódnak. A pszichoanalízis egy másik elmélete szerint a félelmek az elválasztástól való félelem kapcsán jelentkeznek. A klasszikus szerint tanulás elméletek és a kognitív megközelítés azonban a félelmek a klasszikus feltételeken alapulnak. Az eredetileg semleges inger a félelem kiváltó ingerrel való idő-térbeli találkozás révén kapja meg azt, hogy a valójában semleges inger is félelmet vált ki. A félelem a modellen keresztül is megtanulható tanulás. Például a gyermek megfigyelheti, hogy az anya félve reagál a kutyákra. Ebből a gyermek arra a következtetésre jut, hogy a kutyáknak veszélyeseknek kell lenniük, következésképpen félelemmel is reagál. Egyes kutatók szerint egyes tárgyaktól vagy helyzetektől való félelem veleszületett. A félelmeket csak úgy lehet csökkenteni, ha szembenézünk a félelmet kiváltó helyzettel. Ha ez nem történik meg, a félelmek megmaradnak. Az amerikai pszichiáter Aaron Temkin Beck pszichoterapeuta feltételezi, hogy a gyermekkori érzelmi rendellenességek kognitív triádon alapulnak. Eszerint a szorongás kialakulásához három kiváltó tényezőre van szükség: negatív énkép, a helyzet / tárgy negatív értelmezése és a jövőhöz való nihilista hozzáállás.
Tünetek, panaszok és jelek
Az összes gyermek és serdülő körülbelül tíz százaléka szenved szorongási zavar legalább rövid ideig a fejlődésük során. Egy-négy százalékuk szeparációs szorongást tapasztal. Összességében kevesebb fiút, mint lányt érintenek érzelmi rendellenességek a óvoda kor. Szorongásos betegségek gyakran kora gyermekkorban kezdődnek, és felnőttkorukra krónikussá válhatnak. A rendellenességek megzavarhatják a gyermek normális fejlődését. Nem ritkán társbetegségek alakulnak ki a rendellenesség folyamán. Így meglehetősen magas a társbetegség másokkal szemben szorongási rendellenességek különösen. Az érzelmi zavarban szenvedő gyermekek csaknem fele szenved mástól is szorongási zavar. Az érintettek közül sokan depressziós rendellenességekben is szenvednek. Az érzelmi rendellenességek gyakran megelőzik a depressziós rendellenességeket. Komorbiditások társas viselkedési rendellenességekkel, rögeszmés-kényszeres tünetekkel, elektív mutizmussal és deperszonalizációs szindrómákkal is megtalálhatók. A rendellenesség típusától függően különböző vezető tünetek is előfordulnak. Az elválasztási szorongással járó érzelmi rendellenességeket tartós aggodalom fejezi ki, hogy valami történhet a gondozóval. Az érintett gyermekek nem hajlandók iskolába járni, ill óvoda hogy gondozójuknál maradhassanak. Rémálmaik vannak az elválasztással kapcsolatban. Szomatikus tünetek, mint pl hányinger, fejfájásvagy hasi fájdalom előfordulhat a szétválasztás előtt vagy közben is. Fóbiás rendellenesség esetén a gyerekek kifejezett félelmeket mutatnak bizonyos tárgyaktól vagy helyzetektől. A szorongásos helyzetben a gyerekek izzadnak vagy megrázkódnak. Nehézséget okozhatnak lélegző, szédülésvagy reszketés. A szociális helyzetekben fennálló tartós szorongás szociális szorongással járó rendellenességeket jelez. A gyerekek öntudatosan viselkednek az idegenekkel szemben. Zavarban vagy túlságosan aggódnak viselkedésük miatt. Ennek eredményeként a társas kapcsolatok jelentősen csökkentek és megromlottak. Ez viszont a gyermekeket elhallgattatja, sír és nagyon boldogtalannak érzi magát. A testvérek rivalizálásával kapcsolatos érzelmi zavarok a fiatalabb testvérekkel folytatott versengésben nyilvánulnak meg. A gyermek felhívja a szülő figyelmét, és gyakran dührohamot mutat.
Diagnózis
Ha gyermekkori érzelmi rendellenesség gyanúja merül fel, a kezelőorvos vagy a kezelés pszichiáter vagy pszichoterapeuta interjút készít az érintett gyermekkel és szüleivel. A testvérekkel, más gyerekekkel vagy tanárokkal kapcsolatos idegen történetek további nyomokat adhatnak arra vonatkozóan, hogy érzelmi rendellenesség van-e jelen.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A gyermekkori érzelmi zavarokat orvosnak tisztáznia kell, amint a szülők vagy közeli hozzátartozóik szokatlannak találják őket. Ha a gyermek viselkedése eltér a társaitól, akkor ez jelzésnek minősül az orvoshoz forduláshoz és az okok meghatározásához. A gyermekek különböző fázisokon mennek keresztül, amelyekben feltűnő magatartást tanúsítanak. Ez normálisnak tekinthető, és nem szükséges vizsgálni vagy kezelni. A több órán át tartó tartós sírás vagy visítás azonban jelzi a meglévő problémát, amelyet meg kell vitatni és orvosilag tisztázni kell. Lehetnek fizikai és érzelmi szorongások is, amelyekhez a gyermeknek segítségre van szüksége a megbirkózáshoz. Ha a gyermek nem hajlandó enni, azonnal kiköpi az elfogyasztott ételt, vagy észrevehetően elzárkózik a társadalmi kapcsolattól, aggodalomra ad okot. Azoknál a gyermekeknél, akik nem játszanak, apatikusak, érdektelenek és apatikusak, orvoshoz kell látogatni. Ha a gyermek viselkedése egy átélt esemény után hirtelen megváltozik, orvoshoz kell fordulni. Kiválthatja a szülő elvesztését, a költözést vagy a szociális ellátásban való részvétel megváltozását. Ezekben az esetekben a gyermeknek támogatásra van szüksége a történtek feldolgozásában.
Kezelés és terápia
A legtöbb esetben a járóbeteg-kezelés elegendő. Általában multimodális megközelítést alkalmaznak. Először a gyermekeket és a szülőket kell tájékoztatni a programról szorongási zavar. Ez a része a terápia más néven pszichoedukáció. Ezen felül viselkedési beavatkozások, pszichodinamikus pszichoterápiák és testpszichoterápiák is végezhetők. Családi terápiák vagy a család bevonása a családba terápia javíthatja a kezelés eredményeit. Egyes esetekben a pszichotróp gyógyszerek szükség lehet. Különösen súlyos esetekben a járóbeteg-ellátás nem elegendő, ezért a fekvőbeteg vagy a nappali ellátás terápia szükség lehet.
Kitekintés és előrejelzés
A gyermekkori érzelmi rendellenességek gyógyulásának kilátása számos befolyásoló tényezőhöz kötődik. A legfontosabb előrejelzők tartalmazzák a gyermek személyiségét, a kezelés időzítését, a környezeti hatásokat és a fennálló rendellenességek progresszióját. A prognózis romlik, amint több mentális rendellenesség van jelen, és a társadalmi környezet nem reagál megfelelően a meglévő panaszokra. Ezekben az esetekben fennáll a panaszok növekedésének és megnyilvánulásának a veszélye. Ha hiányzik a támogatás, a magabiztosság és a megértés, a tünetek súlyosbodhatnak vagy krónikus lefolyásúak lehetnek. A legtöbb esetben a szorongás váltja ki az érzelmi zavarokat. A szülők és a törvényes gondviselők szintén átfogóan megvitathatják, hogyan lehet kezelni a félelmeket és a bizonytalanságokat terápiás támogatás nélkül. A szakirodalom vagy a különféle intézmények számos felhasználható segítséget kínálnak. Megfelelő reakciókkal, valamint a mindennapi életben végzett edzéssel a tünetek javulhatnak. Az érzelmi ingadozások mindenkiben előfordulnak. Ha a körülményeket elmagyarázzák a gyermekeknek, és félelmeiket komolyan veszik, a tünetek gyakran enyhülnek. A terápia alkalmazásával sok esetben a rendellenességek gyorsabb javulása érhető el. A terapeuta kompetenciája lehetővé teszi a célzott munkát a rendellenességek okaival. A szülők átfogó oktatásban és fontos viselkedési tanácsokban részesülnek.
Megelőzés
Mivel a gyermekkori érzelmi rendellenességek pontos okai nem ismertek, nem lehet megakadályozni az egyes rendellenességeket.
Utógondozás
Különleges intézkedések utókezelés általában nem állnak rendelkezésre ehhez a rendellenességhez. Ebben a tekintetben a gyermekkori érzelmi rendellenességeket csak a lehető legkorábban kell felismerni, és orvosnak kell kezelnie a szövődmények vagy más pszichológiai zavarok megelőzése érdekében. depresszió később felnőttkorban. Alapvető fontosságú, hogy a szülők már a korai szakaszban felismerjék a gyermekkori érzelmi rendellenességek tüneteit, és orvoshoz forduljanak. Ennek a rendellenességnek a kezelése mindig a pontos megnyilvánulástól függ, és általában pszichológus kíséri, és egyes esetekben gyógyszeres kezeléssel is támogatja. A szülőknek gondoskodniuk kell arról, hogy gyermekeik a tünetek enyhítése érdekében helyesen és rendszeresen szedjék gyógyszerüket. Gyakran empatikus beszélgetésekre is szükség van a gyerekekkel a félelmek és panaszok enyhítése, valamint e rendellenességek korlátozása érdekében. Azt azonban, hogy ez teljes gyógyulást eredményez-e, nem lehet előre megjósolni. Az egész család támogatása szintén hasznos lehet ebben a folyamatban. A gyermek várható élettartamát általában nem korlátozzák az ilyen típusú rendellenességek.
Itt tudod megtenni magad
A gyermekkori érzelmi rendellenességek általában professzionális terápiát igényelnek. Ennek a diagnózis után korán kell kezdődnie, hogy a gyermek a lehető legjobb lehetőségeket nyújtsa a fejlődésre. A gyermekkori érzelmi rendellenességek szakterületén megfelelően képzett terapeuták célzottan kezelhetik a problémát, és gyakran viszonylag gyorsan jó eredményeket érnek el, amelyekből a gyermek szociális környezete is profitál. Ha egy rendellenességet diagnosztizáltak, a szülőknek nem tanácsos a mindennapi életben a gyermek terapeutájaként eljárni. Pszichológiai szakértelem hiányában reálisan nem lehet javulást elérni, és a professzionális terápia elodázása szenvedést jelent a gyermek számára. Az önsegítés szempontjából a szülők keveset tehetnek, ha gyermekkori érzelmi zavarokat diagnosztizálnak náluk. Ennek ellenére lehetőségük van támogatni gyermeküket a mindennapi életben, és végigkísérni a terápián. Ez magában foglalja a terápia pozitív megítélését és a szülők hajlandóságát arra, hogy konstruktívan együttműködjenek a terapeutával. Hasznos a gyermek számára az is, hogy világosan felépített napi rutinja legyen, amely segíti a rendellenesség ellenére a tájékozódásban, a szabályok megismerésében és a követésében. Különösen az érzelmi zavarokkal küzdő gyermekek gyakran tűnhetnek igényesnek és kimerítőnek a környezetük számára. Különösen ezeknek a gyermekeknek van szükségük a szülői szeretet kifejezett megnyugtatására újra és újra a jó önértékelés kialakítása érdekében.
