A gyógypedagógiai nővérek támogatják a fogyatékossággal élő személyeket abban, hogy részt vegyenek a szociális életben járóbeteg-vagy fekvőbeteg-ellátásban. Partnerekként és gondozókként tevékenykednek számukra és hozzátartozóikra, valamint egyéb kapcsolataikra. A gyógypedagógiai ápolás fókuszában a mindennapi élet és a más emberekkel való kapcsolatok kialakításában nyújtott segítség áll.
Mi a gyógypedagógiai ápolás?
A speciális igényű ápoló felelősségi körébe tartozhat az értelmi betegekkel, értelmi fogyatékosokkal, mozgássérültekkel vagy szenvedélybetegekkel való munka. A fogyatékosság típusától függően a gyógypedagógusok különböző területeken vesznek részt. A felelősség területei között szerepelhet az értelmi betegekkel, értelmi fogyatékosokkal, fizikai fogyatékkal élőkkel vagy függőségben szenvedőkkel való munka. Az érintettek gyakran halmozottan fogyatékosak. A hangsúly a meglévő erőforrások és képességek felismerésére és aktiválására, valamint a mindennapi életben és az interperszonális kapcsolatokban való megbirkózáshoz szükséges támogató segítség nyújtására irányul. A cél a lehető legfüggetlenebb és önállóbb életmód elérése. Ennek során a pedagógiai és az ápolói szempontokat egyesítik. A szakmai csoport képzett a fogyatékossággal élők szükségleteinek és képességeinek felismerésére és népszerűsítésére. Ideális esetben ez olyan gondozást eredményez, amely tiszteletben tartja az érintett személyiségét és méltóságát, és a helyzetnek megfelelő módon kíséri. A gyógypedagógusok az orvosokból, terapeutákból stb. Álló kompetenciahálózat részét képezik, és interdiszciplináris módon dolgoznak. A gondozás, az életfenntartás, a segítségnyújtás, a pedagógia és a tanácsadás az alapvető kompetenciák. Erre a szakmára országosan nincs egységes szabályozás. Ezért vannak különböző terminológiák: Különbséget tesznek Erzieher / in (gyógyító oktatás), Heilerzieher / in (gyógyító oktatás) és Pfleger / in - Heilerziehung (gyógyító oktatás) között.
Kezelések és terápiák
A gyógypedagógiai ápolás nagyon differenciált munkaköri leírás, mivel a hangsúly a fogyatékossággal élő személyekre összpontosul. Ennek megfelelően a kezelési spektrum széles. A fogyatékosság mértékétől függően a hangsúly az oktatási vagy ápolási szempontokra összpontosul. Súlyos fogyatékossággal vagy ágyhoz kötött fogyatékkal élők esetében a hangsúly a fizikai higiéniára és a megfelelő ruházatra irányul. A hangsúlyosabb képességű fogyatékossággal élő embereknek segítenek önállóan háztartást vezetni. Ha a magatartási rendellenességek az orvosi diagnózis részét képezik, akkor az egyénre szabott ellátás révén a lehető legnagyobb mértékben csökken. Ugyanez vonatkozik más pszichológiai hajlamokra is. Gondozóként a gyógyító nevelőnővérek felelősek ezek minél jobb korrekciójáért a mindennapokban kölcsönhatások és egészségesebb irányba tereli őket. A fogyatékosság súlyosságának megfelelően a gyógyító nevelőnővérek is segítenek a második vagy első munkaerőpiacba történő beilleszkedésben (befogadás), amennyiben az érintett személyek meglévő erőforrásai ezt lehetővé teszik. Mindezek célja intézkedések a fogyatékossággal élők számára vezet értelmes, önrendelkezik méltóságteljesen. A cél a biztonság légkörének megteremtése. Mivel a fogyatékosságok teljesen különböző területeket érinthetnek (pszichológiai, fizikai, mentális, függőségi problémák miatti fogyatékosságok), és gyakran együttesen jelentkeznek, a tevékenységi terület nagyon széles. A gyógypedagógiai nővérek ezért különböző területeken dolgoznak: fogyatékossággal élő személyek speciális otthonaiban, védett műhelyekben, a járóbeteg-szektorban (a nagyrészt önálló életvitelre képes fogyatékossággal élők támogatása), pszichiátriai intézményekben, integratív óvodákban, időseknél "otthonok, stb. Ezért a feladatok pontos köre a konkrét problémától függ. A fő feladat azonban mindig a fogyatékossággal élő személy kísérete egész életében. E bonyolultság miatt a gyógyító nevelőnővé válás képzése nagyon átfogó, és a szövetségi államtól függően akár öt évig is eltarthat. Más európai országokban ezek még akadémiai képzések, mivel orvosi, pszichológiai, pszichiátriai, ápolói és egyéb szempontokat kell figyelembe venni.
Diagnózis és vizsgálati módszerek
A gyógypedagógusok nem kötelesek orvosi diagnózist felállítani és orvosi vizsgálatokat végezni. Fogyatékossággal élő emberek gondozóiként azonban szorosan részt vesznek a kezelési folyamatban. Ennek a komplex tevékenységnek a teljesítéséhez különféle eszközök állnak rendelkezésükre. A megvalósíthatóság keretein belül szabadidős tevékenységeket szerveznek, és olyan művészi készségeket támogatnak, mint a kézművesség, az ének és a tánc. A művészetterápiás megközelítések gyógyító hatásukban vitathatatlanok, ezért fontos elemek a fogyatékossággal élők gondozásában és oktatási támogatásában. A közös tevékenységek révén történő társadalmi beilleszkedés, mint alapvető emberi szükséglet, szintén lényeges szempont a kezelési folyamatban. Ennek eredményeként a fogyatékkal élők szorosabban érintkeznek kívülállókkal, az érintett személyekkel és más embercsoportokkal is. Ide tartozik a nyílt napok szervezése is, ahol kapcsolatokat létesítenek, és a kívülállók megalapozott információkat kapnak, ami csökkenti a gátlási küszöböt. A gyógypedagógusok segítenek az élet művészeti és gyakorlati területeit felölelő támogatási tervek kidolgozásában is. Mivel szoros kapcsolatban állnak az érintett személyekkel, és ezért jól átlátják az aktuális problémákat, gyakran javasolnak terápiás kezelést intézkedések és együtt kell működniük más szakmai csoportokkal, például orvosokkal, pszichológusokkal, foglalkozási terapeutákkal stb. Ha a gyógyszert orvos írja fel, akkor azt gondozásban tartják, gyógypedagógusok megfelelően rendelik és adják ki. A gyógyszerek felírása azonban kizárólag az orvosok feladata. Ez a szakmai csoport azonban értékes tanácsokkal is szolgálhat az orvosok számára. A gyógypedagógiai nővérek fejlesztési és előrehaladási jelentéseket készítenek az érintettekről, és szükség esetén felügyelik őket. A fejlesztési és előrehaladási jelentések más érintett szakmai csoportok számára betekintést nyújtanak a programba feltétel és nyújtson nyomokat a lehető legjobb támogatás érdekében. Ha olyan fizikai fogyatékosságok vannak jelen, amelyek speciális ápolói készségeket igényelnek, akkor a gyógyító nevelőknek is orvosi beavatkozásra van szükségük. Az ágyas betegek számára például ez jelentheti a felfekvések vagy más fizikai károsodások megelőzését. Azoknak a betegeknek, akik pszichológiai hajlam miatt hajlamosak megsebezni önmagukat vagy másokat (például karcolással), szakszerű ellátást kell kapniuk. Az orvosi ápolói ismeretek tehát szintén a javító ápolás elemi elemei.
