A gelotofóbia egy szorongási zavar a társadalmi fóbiák csoportjába tartozik. A szenvedőknek rendellenes félelme van attól, hogy mások kinevetik őket, ezért társadalmilag visszahúzódnak.
Mi az a gelotofóbia?
A fóbiák olyan szorongásos mentális betegségek. A betegek természetellenesen szélsőséges félelmektől szenvednek bizonyos helyzetek, bizonyos lények vagy tárgyak miatt. A német irodalomban a fóbiákat is nevezik szorongási rendellenességek. A fóbia részletesebb jellemzéséhez a görög kölcsönszót megelőzi a félelmet kiváltó jelenség. Ennek megfelelően a gelotophobia túlzott félelem az emberek nevetésétől (gélōs - nevetni). A gelotofóbiában szenvedő betegek irracionálisan attól tartanak, hogy mások nevetnek rajta. Így a gelofóbia a szorongási zavar domain társadalmi fóbia. A szociális fóbiák életminősége korlátozott a társadalmi elkerülő magatartás miatt. A gelotofóbiáknak további korlátai vannak. A betegek nem használhatnak humort, vidámságot és nevetést életmódjukhoz, mert minden nevetésben felismerik a fenyegetést. Michael Titze 1995-ben vezette be a gelotophobia kifejezést, olyan embereket ír le, akik globális módon nevetségesnek tartják magukat, és ezért szociális partnereik minden nevetésében felismerik saját személyük degradálódását.
Okok
A gelotophobia okai esetenként nagyon változatosak lehetnek. Elvileg azonban a szorongási zavar általában olyan eseményen alapul, amely súlyosan befolyásolta a beteg önértékét. A legtöbb gelotophobia beteg önmagában fejti ki a rendellenesség alapjául szolgáló szégyent gyermekkor. Sok esetben a szégyenérzet az érdektelenségből vagy az érzelmi hidegségből fakad, amellyel a gyermek gondozói részéről találkozik. A legtöbb beteg számára az elsődleges szégyent a gúnyolódás, ugratás vagy a nevetés nevetésének ismételt traumatikus tapasztalatai követik. Minél gyakrabban találkozik az érintett gúnyos nevetéssel, annál inkább megváltozik a felfogása. Az észlelési területek alapvetően szelektívek. Az elvárások éppúgy alakítják a helyzet felfogását, mint a korábbi tapasztalatok. Bizonyos értelemben az érintett csak azt érzékeli, amit érzékelni akar, vagy elvárja. Mivel a gelotofóbiás betegek a múltban egyre inkább ki voltak téve a gúnyos nevetésnek, hamarosan minden nevetésben gúnyra számítanak.
Tünetek, panaszok és jelek
A gelotofóbiában szenvedők félnek attól, hogy kinevetik őket. Társadalmi elkerülő magatartást tanúsítanak, hogy elkerüljék a nyilvános gúnyolódást. Paranoiás módon értékelik a környezetük humoros megjegyzéseit. A betegek alig vagy egyáltalán nem tudnak humorosan vagy vidáman foglalkozni más emberekkel. A betegek rendkívül kritikusan értékelik önmagukat és saját testüket, és gyakran verbális és nonverbális kommunikációs képességeiket is átlag alattinak tartják. Negatív önértékelésük miatt a betegek alacsonyabbrendűségi érzéseket kapnak. Az a tendencia, hogy önmagukat közvetlenül összehasonlítják másokkal, irigységet okoznak a szenvedőknek. Az elkerülő magatartás miatt a betegek szociális készségei egyre tovább degenerálódnak. Pszichoszomatikus tünetek, például feszültség fejfájásremegés, szédülés, elpirul, vagy beszédzavarok gyakran hozzáadják. A nevetés gyakran agressziót okoz a betegben, ami kiterjedhet az irányítás érzelmi elvesztésére is. A gelotophobia Pinocchio szindróma formájában is megnyilvánulhat. Ebben az esetben a betegek megfagynak, valahányszor nevetést hallanak.
Diagnózis
A gelotophobia diagnózisát pszichológusok állapítják meg. Az ICD-10 különböző meghatározó jellemzőket sorol fel, ideértve elsősorban a társadalmi elkerülő magatartást és a humoros interakció képtelenségét. A gelotofóbiát kérdőív segítségével értékelik. A kérdések és válaszok mellett a megfelelő kérdőívek képi eszközöket is tartalmaznak, például rajzfilmek nevető emberekkel. Az alanyok ezeket a képeket használják arra, hogy megbecsüljék, mi előzte meg a helyzetet, és mit érezhet egy megfigyelő. A gelotophobia finom diagnózisa az ok tisztázásának felel meg. Ez az ok tisztázása csak a pácienssel folytatott közvetlen beszélgetés során történhet.
Szövődmények
A gelotophobia miatt nagyon erős pszichológiai panaszok vannak és tovább depresszió.Rosszabb esetben a betegség is vezet öngyilkossági gondolatokra és végül öngyilkosságra. Még azokat a humoros kijelentéseket is, amelyeket nem komolyan gondolnak, a barátok és ismerősök támadásként vagy sértésként érzékelik. Ez szociális fóbiákhoz vezet, és nem ritkán társadalmi kirekesztéshez. A betegek egyre inkább kivonulnak, és már nem vesznek részt társadalmi tevékenységekben. Agresszivitás vagy fokozott ingerlékenység is előfordulhat a megjegyzések eredményeként. Beszéd zavarok or szédülés is előfordulhatnak. A beteg remeg és gyakran pirul. Továbbá eszméletvesztés is bekövetkezhet, ha a gelotophobia súlyos. Az életminőséget a betegség rendkívül rontja, és a mindennapi életben és a társadalmi életben jelentős korlátozások vannak érvényben. A gelotophobia kezelését általában pszichológus végzi, gyógyszeres kezeléssel. Azt azonban nem lehet megjósolni, hogy a kezelés mennyi ideig fog tartani, és valóban tart-e vezet sikerhez. Hasonlóképpen a gyógyszeres kezelés is vezet az addiktív viselkedéshez. Maga a gelotofóbia nem csökkenti a várható élettartamot.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
A fokozott szorongásban szenvedőknek mindig orvoshoz kell fordulniuk. Ha a mindennapokban az érzések miatt alacsonyabb az élvezet vagy a mentális szorongás, segítségre van szükség. Társadalmi visszahúzódás vagy elszigeteltség esetén orvoshoz kell fordulni. Ha a rekreációs tevékenységekben való részvétel vagy az atlétikai érdeklődés csökken, orvoshoz kell fordulni. Ha izzadás, gyors szívverés, egész testben remegés vagy belső nyugtalanság van, terápiás segítségre van szükség. Ha növekszik a feszültség, rögeszmés gondolatok vagy kerülési magatartás esetén orvoshoz kell fordulni. Ha a bűntudat és a szégyen érzelme meredeken emelkedik, akkor ez aggasztónak tekinthető. Ha az érintett személy úgy véli, hogy körülötte mindenki végleg rögzül rajta és viselkedésében, tanácsot kell kérnie egy terapeutától. Ha a mindennapi kötelezettségek már nem teljesíthetők, a normál teljesítményszint csökken és az életminőség erősen romlik, tanácsos orvoshoz vagy terapeutához fordulni. Hirtelen beszédzavarok más emberekkel érintkezve erős hajlam a spontán elpirulásra, valamint olyan jelek, mint szédülés, hányás és a hányinger, orvoshoz kell fordulni. Ha belső agresszió alakul ki, hajlamos a túlreagálásra, vagy ha az érintett személy dührohamokban szenved, akkor orvoshoz kell látogatni.
Kezelés és terápia
A multimodális formák terápia gelotofóbiás betegek kezelésére alkalmazzák. A multimodális ebben az esetben több irány átfogását jelenti. Szorongásos zavar esetén az egyes kezelési irányok általában megfelelnek a mélypszichológiának, a farmakoterápiának, a viselkedésnek terápiaés kikapcsolódás terápia. A mélységi pszichológia segítségével a terapeuta tisztázza a fóbia életrajzi okát, és segítséget nyújt a megbékéléshez. Az ok tisztázása beszélgetés során történik, és a beteg és a terapeuta közötti bizalom rendkívül fontos a működő terápiás foglalkozáshoz. Ban ben viselkedésterápia, a beteg megkérdőjelezi a szorongást kiváltó helyzetek saját értékelését. Megismeri az új értékelési lehetőségeket, és sajátos viselkedési és gondolkodási mintákat tanul meg a helyzet kezeléséhez. A konzervatív gyógyszeres terápiában a terapeuta adja a beteget szorongásoldók, antidepresszánsok, béta-blokkolók vagy Orbáncfű ha feltétlenül szükséges. Ez a fajta terápia pusztán tüneti terápia, amely nem foglalkozik a betegség okával, és így egyetlen eljárásként nem érhető el teljes gyógyulás. Az egyes nyugtatók mellékhatásai és addiktív potenciálja miatt a szerek általában csak addig adják, amíg sürgősen szükség van rájuk a beteggel való együttműködéshez. Gyengédebb alternatíva az kikapcsolódás olyan technikák, amelyeket a beteg félelmetes helyzet előtt és alatt használhat. Ezek a technikák magukban foglalják az izmokat kikapcsolódás ráadásul autogén tréning.
Kitekintés és előrejelzés
A gelotophobia általában jól kezelhető. Ha ez korán megtörténik, a panaszok és tünetek gyakran hónapok vagy évek során teljesen megoldódhatnak. Bár sok beteg egész életében paranoid pillanatokat tapasztal, ezeket a gyógyszeres terápia is enyhítheti viselkedésterápia, a panaszok okai is viszonylag jól orvosolhatók. Súlyos esetekben a gelotophobia egy életen át fennáll. Ezután további pszichológiai panaszok alakulnak ki, mindenekelőtt kifejezett paranoia, valamint depressziós hangulatok. Ilyen súlyos lefolyásban, amely általában mélyebben fekvő mentális szenvedéseknek és a kezelés hiányának vagy nem megfelelő kezelésének tudható be, a prognózis meglehetősen gyenge. Az érintettek életminősége jelentősen korlátozott. A legtöbb esetben a szenvedők már nem tudnak szorongás nélkül mozogni a nyilvánosság előtt. Végül teljesen kivonulnak a társadalmi életből, ami súlyosbítja a betegség jeleit. A kifejezett gelotophobia csak tüneti úton kezelhető. Ezután a szenvedők kábítószeres kezelésben részesülnek, ami csillapítja a tüneteket. Azonban a használata antidepresszánsok és a nyugtatók súlyos mellékhatásokkal járnak és kölcsönhatások.
Megelőzés
Mivel a gelotophobia általában először serdülőkorban vagy felnőttkorban traumatizáló esemény által konszolidálódik, a pszichoterápiás beavatkozás közvetlenül a releváns események után megakadályozhatja a rendellenesség teljes megnyilvánulását. Ha egy ok-okozati helyzetet, például a zaklatásokat időben orvosolnak egy terapeutával, akkor gyakran legalább nem alakul ki teljes gélképződés.
Utógondozás
A gelotophobia legtöbb esetben az utógondozás lehetőségei nagyon korlátozottak. Ugyanakkor teljes gyógymód a feltétel soha nem garantálható, ezért a betegek elsősorban orvostól függenek, hogy kezeljék az állapotot a további szövődmények és kényelmetlenségek megelőzése érdekében. A legtöbb esetben a gelotophobia kezelése pszichológus és viselkedésterápia. A teljes gyógyulást azonban nem lehet garantálni. Általában a korai diagnózis és kezelés feltétel nagyon pozitív hatással vannak a betegség további lefolyására. Bizonyos esetekben a betegek is függenek a gyógyszeres kezeléstől. Ebben az esetben rendszeres bevitel szükséges és lehetséges kölcsönhatások más gyógyszerekkel együtt is figyelembe kell venni. A gelotophobia esetében az önsegítés lehetőségein keresztül történő kezelés is lehetséges, bár ez a kezelés általában sem garantálja a teljes gyógyulást. A barátok és a család támogatása nagyon fontos és hasznos ebben a betegségben. Ebben a tekintetben szintén hasznos lehet a kapcsolat más gelotofóbiában szenvedőkkel, mivel nem ritka, hogy ez információcserét eredményez.
Ezt teheti meg maga is
A gelotofóbiában szenvedő egyéneknek félniük kell attól, hogy terápiásan kinevetik őket. Ben megtanult stratégiák viselkedésterápia gyakorolható a mindennapi életben és a munkahelyen, segítve a szenvedőket lassan legyőzni félelmeiket. intézkedések mint például a változás diéta, a sport vagy egy új hobbi hozzájárul az életminőség javításához, és pozitívan befolyásolhatja a gelotophobia terápiát. Ha saját gyermeküket érinti a gelotofóbia, akkor a szülőknek is önmagukba kell nézniük. Lehetséges, hogy korábban szülési hibákat követtek el, vagy a gyermek más okokból nem volt képes kellő önbizalmat kialakítani. Mindenekelőtt fontos, hogy ne gyakoroljon nyomást a gyermekre, ha például kevés időt tölt iskolatársaival, vagy szokatlanul viselkedik a mindennapi életben. A szorongásos rendellenességek bonyolultsága és okai miatt csak szakember válaszolhat pontosan mire intézkedések kell venni. Az érintett gyermekeknek mindenképpen viselkedési vagy relaxációs terápiát kell igénybe venniük. A félelmek átdolgozása után iskolaváltás javasolt. Bár ez nem fogja enyhíteni a gelotofóbiát, esélyt ad a gyermeknek az újrakezdésre.
