Foszfomicin a hatóanyagok azon osztályába tartozó gyógyszer, amely néven ismert antibiotikumok. Az anyagot elsősorban súlyos bakteriális fertőzések kezelésére használják.
Mi a foszfomicin?
Foszfomicin a hatóanyagok azon osztályába tartozó gyógyszer, amely néven ismert antibiotikumok. Az anyagot elsősorban súlyos bakteriális fertőzések kezelésére használják. A antibiotikum foszfomicin először izolálták baktériumok a Streptomyces nemzetség 1970-ben Alicante-ban, Spanyolországban. Antibiotikumok anyagcsere termékei baktériumok vagy gombák, amelyek gátolhatják más mikroorganizmusok szaporodását. A foszfomicin baktériumölő hatású antibiotikum. Ez azt jelenti, hogy nem csak gátolja a baktériumok, hanem megöli őket. A foszfomicin intravénásan alkalmazható a nátrium só. Ez az alkalmazás a bél megkerülésével különösen alkalmas nagyon súlyos akut és krónikus fertőzések kezelésére. Granulátum foszfomicin-só formájábantrometamol szájon át is kapható. Ezt inkább a nem szövődményes fertőzések kezelésére használják.
Farmakológiai hatás
A foszfomicin az epoxidokként ismert antibiotikumok csoportjába tartozik. Az epoxidok rendkívül reaktív szerves vegyületek. A antibiotikum gátolja az UDP-N-acetil-glükózamin-enol-piruvil-transzferáz vagy röviden a MurA enzimet. A MurA a murein bioszintézisének fontos része. A mureinek makromolekulák, amelyek cukrokból és aminosavak. Számos baktériumfaj sejtfalának fő alkotóelemei, és a baktérium stabilizálására szolgálnak. Amikor a baktériumok mureinbevonata feloldódik, felrepednek és elpusztulnak. A foszfomicin megzavarja a murein bioszintézisének első lépését. Ez valójában magában foglalja az enolpiruvil-egység átvitelét a foszfoenol-piruvát anyagból az UDP-N-acetil-glükózaminra. Ennek a fontos lépésnek a blokkolásával a baktériumok mureinrétege megsemmisül és elpusztulnak.
Orvosi alkalmazás és felhasználás
A foszfomicin fő indikációja a foszfomicinre fogékony súlyos bakteriális fertőzések csíra. Ezek tartalmazzák osteomyelitis, például. Ez fertőző gyulladás az csontvelő hogy gyakran nyílt törések vagy a csontváz műtéte után következik be. Agyhártyagyulladás foszfomicinnel is kezelhető. Agyhártyagyulladás egy gyulladás a membránok a agy és a gerincvelő, amelyek a központi részei idegrendszer. Baktériumos agyhártyagyulladás az élethez való közelsége miatt mindig életveszélyes agy és a gerincvelő, orvosi sürgőssé téve, amelyet a lehető leghamarabb kezelni kell. Ezenkívül a foszfomicint is használják kezelésére gyulladás a lágy szövetek, bőr, epeutak és légutak. Egyéb indikációk: vér mérgezés, a belső bélés gyulladása szív (endokarditisz) és a szemet, a torkot vagy a szemet érintő fertőzések orr. A foszfomicint szájon át alkalmazzák a nők szövődmény nélküli húgyúti fertőzései esetén is. Összességében a foszfomicin jól hat mind Gram-negatív, mind Gram-pozitív ellen kórokozók. Jó hatékonyság Haemophilus influenzae, Escherichia coli, néhány Proteus faj, Citrobacter, Streptococcus-és Staphylococcusok megállapítottnak tekinthető. Ezen hatékonysági tulajdonságai miatt a foszfomicint klinikai körülmények között is gyakran használják kórházi fertőzések esetén. Ezzel szemben néhány Bacteroides faj és a Proteus baktériumok indol-pozitív törzseinek többsége rezisztens a foszfomicinnel szemben. A keresztellenállást még nem írták le. Súlyosabb fertőzések esetén a foszfomicint gyakran kombinálják más baktericid hatású antibiotikumokkal. Különösen szinergetikus hatások érhetők el olyan ß-laktám antibiotikumokkal kombinálva, mint pl penicillin or cefazolin. Szinergetikus hatások akkor is észlelhetők, ha együtt alkalmazzák őket moksifloxacin, linezoliddalés quinupristin.
Kockázatok és mellékhatások
Állatkísérletek során kimutatták, hogy a foszfomicin jól tolerálható. A mellékhatások meglehetősen ritkán fordulnak elő, de különösen a gyomor-bél traktust érintik. Ennek megfelelően a lehetséges mellékhatások közé tartoznak hányás, hasmenés, étvágytalanságés íz irritáció. Előfordul, hogy az exanthema túlérzékenységi reakcióként figyelhető meg. Továbbá, szédülés, fáradtság, emelkedett máj enzimek, fejfájás, és légszomj fordulhat elő a foszfomicin szedése alatt. Vér nátrium a szint emelkedhet (hipernatrémia), míg kálium szintje csökkenhet (hipokalémia). Károsodott veseteljesítmény esetén a adag a foszfomicin szintjét módosítani kell. Idős betegeknél adag kiigazításon kell alapulnia kreatinin távolság. Különleges óvatossággal kell eljárni a szív kudarc és hajlam az ödémára. Megnövekedett kálium kiválasztása következhet a fokozott nátrium foszfomicinnel történő bevitele. Ilyen hipokalémia veszélyes következményekkel járhat a magas kockázatú betegek számára. Például életveszélyesek lehetnek szívritmuszavarok, amely legrosszabb esetben miokardiális infarktussal zárulhat.
