A kifejezés fülzúgás (latinul tinnire = csengő) (szinonimák: fülzajok; fülcsengés; fülzaj; lüktető fülzúgás; pulzus-szinkron fülzúgás; fülzúgás aurium; ICD-10 H93.1: fülzúgás aurium) arra utal fülzajok amelyek tartósan vagy ideiglenesen (szakaszosan) fordulnak elő, és amelyek a fülben lokalizálódnak vagy fej külső hangforrás nélkül. Gyakran zümmög, sziszeg, sziszeg vagy cseng.
Az okok nagyon változatosak, gyakran a halláskárosodás a fülzúgás mellett jelen van. Pulzusszinkron fülzajok (impulzus-szinkron fülzúgás) megkülönböztethető az idiopátiás fülzúgástól.
A fülzúgást fel lehet osztani:
- Szubjektív fülzúgás - csak az érintett hallja a hangokat (gyakori).
- Objektív fülzúgás - a hangok a testben keletkeznek (pl. A tenzor tympani izom görcse), vagy a vizsgáló is érzékeli őket; nagyon ritka.
Ezenkívül a fülzúgás a következőkre osztható:
- Akut fülzúgás (<3 hónap van fenn).
- Szubakut fülzúgás (3 - <12 hónap)
- Krónikus fülzúgás vagy idült idiopátiás fülzúgás (12 hónapnál hosszabb).
A fülzúgás leggyakoribb formája azonban az időszakos fülzúgás. Egy reprezentatív keresztmetszeti vizsgálatban a fülzúgások 48% -a tagadta, hogy kitartóan „mindig minden nap” észleljék a hangot.
A fülzúgás az egyik leggyakoribb panasz a fül-orr-gégészeti gyakorlatban.
Nemi arány: A férfiak és a nők egyaránt érintettek.
Gyakorisági csúcs: a fülzúgás kockázatának növekedése körülbelül 65 éves korig. Krónikus fülzúgás bármely életkorban előfordulhat.
Az akut fülzúgás prevalenciája (betegség gyakorisága) a lakosság 25% -a (Németországban). A krónikus fülzúgás prevalenciája az összes felnőtt 4% -a. A szabadidő során növekvő zajszennyezés miatt egyre több fiatal szenved fülzúgástól. A prevalencia serdülőknél és 29 évesnél fiatalabbaknál 5%.
Etetés és prognózis: Az akut fülzúgás az esetek 70% -ában önmagában eltűnik vagy javul. A betegség gyakran krónikus. A betegek 7-20% -a úgy érzi, hogy életminőségét jelentősen rontja a fülcsengés. Az általános népesség 1 és 5% -a érzi jelentősen vagy nagyon erősen károsodva a fülcsengést. Az érintett betegek többsége megszokást (megszokást) mutat. Az érintettnek meg kell tanulnia kikapcsolódás technikák, mivel ezek segíthetnek a fülzúgás tüneteinek enyhítésében vagy a fülcsengés megbirkózásában. A krónikus idiopátiás fülzúgás további kezelésének a súlyosságán és a társbetegségeken (kísérő betegségek) kell alapulnia. A klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a fülzúgás panaszai során enyhülnek. Az egyes személyek között azonban nagy különbségek vannak.
Komorbiditások: A fülzúgás egyre inkább összefügg a hallással és egyensúly rendellenességek, affektív rendellenességek (pl. alkalmazkodási rendellenesség; depressziós epizód), szorongási rendellenességekés súlyos reakciók feszültség és alkalmazkodási rendellenesség (A poszttraumás stressz zavar (PTSD); álmatlanság/alvászavar).
