A viselkedési terápia mert dohányzás abbahagyása a pszichológia és a pszichoanalitikumok terápiás eljárása, amelynek célja, hogy támogassa a dohányzót abban, hogy lemondjon a dohányzásról egy úgynevezett rehabilitáció segítségével. Ez a felújítás képezi a terápiás eljárás alapját, és egy meglévő inger-válasz mintázat elhagyását vagy megváltoztatását írja le. A kondicionálást az ingerre adott későbbi reakciónak tekintik. Ahhoz azonban, hogy helyreálljon, feltételezzük, hogy dohányzás válasz egy ingerre, és így „megtanulták”. Viselkedés terápia mert dohányzás abbahagyása különféle pszichoanalitikus módszerekkel végezhető. Mindazonáltal a módszerek mindegyike közös, hogy az eljárások céljaként a meglévő kondicionálás kialszik, és a helyreállítás a cselekvés helyettesítésével (cseréjével) történik. Viszont magatartási terápia, a lineáris problémamegoldás nem hasznos; ehelyett elő kell mozdítani mind a motivációt, mind az egyéb tényezőket, például a társadalmi környezetet és az ebből fakadó támogatást.
Jelzések (alkalmazási területek)
- A másodlagos betegségek megelőzése
- A már meglévő betegségek másodlagos megelőzése - pl krónikus obstruktív légúti betegség (COPD), Vagy magas vérnyomás (magas vérnyomás).
- Rehabilitációja (része) a dohányzás.
- A nemdohányzók védelme
- A születendő gyermek védelme terhesség alatt
Ellenjavallatok
Ha a dohányos az eljárást alkalmatlannak találja a leszokásra dohányzás, ezt a terápia szükséges abbahagyásának jeleként kell felfogni, mivel a leállítás alapján nem lehet elérni sikert. Az eljárás kötelező elhagyásának azonban nincs orvosi oka.
Az eljárás
Annak érdekében, hogy sikeres legyen viselkedésterápia mert dohányzás abbahagyása, az addiktív viselkedés egyéni értékelése elengedhetetlen. A dohányzási magatartás kialakulásához azonban számos tényező igazolható. Függetlenül attól, hogy viselkedésterápia A választott módszerrel a tartós dohányzás absztinencia valószínűsége jelentősen megnő. Az általános sikerességi arány mellett azonban fontos szem előtt tartani az eljárás kiválasztásakor, hogy a terápiában nem minden betegnek ugyanazok a vágyai és szükségletei, ezért szükséges a beteg egyedi értékelése. A függőség kialakulásának feltételei
- A dohányzás vonzereje - a dohányzás iránti vonzódást kezdetben nem a biológiai tényezők, hanem a társadalmi körülmények generálják. Különösen a példaképek vagy a kortárs csoportok (osztálytársak vagy barátok és ismerősök) és a dohányzásról alkotott kép elsősorban vezet a dohányzási magatartás elsajátításához. Különösen a szabadság és az önrendelkezés és a dohányzás asszociációjának reklámozásában létrehozott kép ösztönző tényező, amelyre különösen a serdülők reagálnak a dohányzás kezdetével. Ennek alapján a helyreállítás csak a kép törlésével érhető el, ami elsősorban hozzájárult az addiktív viselkedés elsajátításához.
- Érzékelési torzítás - nézés dohány függőség a pszichoanalízis szempontjából, a dohányzás az ego rendellenességeként ábrázolható. A rendellenesség az ego gyengeségén alapul, amely megváltozott érzékeléssel jár és így közvetlen védekező mechanizmust képvisel. Így a dohányzás kompenzálja ezt a gyengeséget. Ebből kifolyólag, viselkedésterápia serkenti a páciens észlelésének korrigálását, hogy a dohányzástól tartósan mentes legyen.
- Nikotin bevitel keresztül dohány használat - bár a viselkedésterápia kizárólag mentális folyamat a függőség kezelésében, alapvető fontosságú megjegyezni a funkcióját nikotin és az emberi szervezetre gyakorolt hatás. A tolerancia fejlesztése különösen problémás nikotin, mivel az addiktív viselkedés kezdetével megegyező állapot eléréséhez szükséges mennyiség csak fokozott bevitel révén érhető el. Az érszűkület hatása mellett az anyag a jólét, az éberség és a szorongás csökkenéséhez vezet. Ezenkívül az éhségérzet jelentősen csökken, így különösen a fiatal nők használják a cigarettát a súlycsökkentéshez. Azonban a hormonok mint például szerotonin, amely többek között boldogságérzetet okoz, különösen problematikus. A dohányzás ezen pozitív hatásait azonban a kezelő terapeutának a hátrányokkal kell összefüggésbe hoznia az addiktív viselkedés megszüntetése érdekében. Ebből a célból az elvonási tünetekkel foglalkoznak, amelyek magukban foglalják az erős dohányzási vágyat, ingerlékenységet, nyugtalanságot, frusztrációt, haragot, negatív hangulatot, szorongást és alvászavarokat.
A dohányzásról való leszokás viselkedésterápiájának módszerei.
Rövid beavatkozás
- A dohányosok gyakran olyan szakaszban vannak, hogy szeretnék leszokni a függőséget okozó magatartásról, de nem készítenek pontos terveket a leszokásról. Ezen a ponton avatkozik be a rövid beavatkozás, amelyben el kell érni a dohányos fokozott motivációját a függőség feladására.
- Stratégiaként szolgálja például a Schmidt szerinti motivációs stratégiát, amelyben a dohányzási állapot lekérdezése mellett tanácsot adnak a lemondásra és a motiváció fokozására is. A motiváció emelésének célja a dohányos felismerése, hogy a dohányzás abbahagyása csak meghatározott időre szóló megállapodás révén lehetséges. A megállapodás mellett azonban a terapeutának aktív és személyekkel kapcsolatos segítséget kell nyújtania.
- Döntő fontosságú azonban a relapszus profilaxis is, amelyet a ténylegesen befejezett kezelés után követő megbeszélések segítségével végeznek.
- A rövid beavatkozás alapelve a dohányzásról való leszokás különböző megközelítésein alapul, amelyeket a sikeres terápia érdekében kombinálni kell. Szükséges mind a dohányzásról való leszokás pozitív hatásainak bemutatása Egészség társadalmi tényezők, valamint a viselkedés fenntartásával járó kockázatok pontos megnevezése. Szükséges továbbá meghatározni és megnevezni azokat a lehetséges tényezőket, amelyek megnehezíthetik a leszokást, annak érdekében, hogy megtalálják a módjaikat ezeknek a tényezőknek a megkerülésére. Ha egy személy visszaesik, fontosak az új motivációs stratégiák.
Csoportos terápia
- Az egyéni terápiához képest a csoportos terápia lehetőséget kínál arra, hogy a terápia más érintett személyekkel együtt történjen, és ezáltal a társadalmi támogatás révén pozitív hatás érhető el. A kezelés általában három és tíz találkozót tartalmaz. A csoportterápia alapelve azonban csak kis mértékben tér el az egyéni beavatkozástól.
- Ehhez a módszerhez hasonlóan az első szakaszban a csoportterápia meghatározza és elősegíti a motivációt is. Az első fázis intézkedéseinek nevezhetjük például az addiktív viselkedésből való kilépés előnyének igazolását vagy a egyensúly a döntéshozatalhoz.
- A terápia második szakaszában a kezelés az önkontroll módszerekre összpontosít, amelyek biztosítják, hogy ne fordulhasson elő addiktív viselkedés. Ezt többek között úgy kerülik el, hogy kerülik azokat a beállításokat (helyzeteket), amelyek dohányzásra csábíthatják a beteget. A dohányzás alternatíváit szintén megemlítik és értékelik (értékelik) a második szakaszban.
- A terápia harmadik szakasza főleg a tanult viselkedésminta stabilizálására irányul. A dohányzástól való mentességet támogatni kell például sporttevékenységekkel.
