Dysthymia: okai, tünetei és kezelése

A disztímia egy úgynevezett affektív rendellenesség, és disztimikus rendellenességnek vagy krónikusnak is nevezik depresszió. Sok hasonlóság van a „közös” depresszió, de a tünetek általában enyhébbek.

Mi a disztímia?

A disztímia krónikus depressziós hangulat. Depresszív neurózis néven is ismert, neurotikus depresszió, vagy depressziós személyiségzavar. A szenvedők mutatják a tipikusat a depresszió tünetei, Mint például a fáradtság, örömtelenség vagy alvászavarok. Bár a tünetek nem annyira hangsúlyosak, mint a normál depresszióban, mégis hosszabb ideig jelentkeznek. Nem ritka, hogy a disztímia krónikus állandó hangulatként alakul ki. A disztímiára jellemző a korai megjelenés. Általában főleg serdülőket és fiatal felnőtteket érint az állandó hangulat. Néha akár egy életre is.

Okok

A disztímia pontos okait még nem sikerült meghatározni. Ritkán csak egy oka van a betegségnek. Inkább különböző tényezők kölcsönhatása, amelyek kiváltják és kiváltják a betegséget. A genetikai vizsgálatokban a dysthymia családi csoportosulását figyelték meg. Ez nem azt jelenti, hogy a depresszió öröklődik, hanem azt, hogy az érintetteknek nagyobb a kockázata a depresszió kialakulásának, mert érzékenyebben reagálnak a kiváltó tényezőkre. Olyan helyzetek, amelyek képesek vezet a rendkívül magas depresszió miatt feszültség a szegénység, a munkanélküliség, a partnerektől való elszakadás, a szeretteik elvesztése vagy az ember saját betegsége. Az, hogy az érintett egyének mennyire képesek megbirkózni ezekkel a mentális stresszel, egyrészt genetikai felépítésüktől, másrészt ellenálló képességüktől függ. A rugalmasság az a kifejezés, amelyet az ember belső jellemez erő, szellemi rugalmasságát. A magas ellenálló képességű emberek lényegesen kevésbé szenvednek disztímia miatt, mint azok, akik nem rugalmasak. Az ellenálló képességet elsősorban a pozitív tapasztalatok alakítják gyermekkor. Biokémiai szempontból a agy depresszióban kimutatható. Így egyensúlyhiány van a kémiai hírvivők között. Dysthymia esetén szerotonin és a noradrenalin különösen érintettek. A feszültség hormon A kortizol magas koncentrációban található a depressziós betegek vizeletében is. Az azonban még mindig nem világos, hogy ezek a változások a depresszió következményei vagy okai-e.

Tünetek, panaszok és jelek

A disztímia tünetei betegenként nagyon eltérőek. A szenvedők gyakran örömtelinek, kedvetlennek, fáradtnak és hiányosnak érzik magukat erő és bátorság. Nincs önbizalmuk, és nem ritkán érzik magukat apró dolgok. A mosogatógép tisztítása tehát leküzdhetetlennek látszó akadályt jelenthet. A betegek szenvedhetnek alvászavarok. Az alvás nem túl nyugodt, így az érintettek úgy érzik, mintha reggel kimerültek lennének, és néha még az ágyból sem sikerül kiszállniuk. Sokan már nem tudják folytatni a munkájukat. A disztímia másik jellemzője a zsibbadás érzése. A szenvedők úgy érzik, mintha megdermedtek vagy meghaltak volna. Úgy tűnik, hogy a pozitív érzések már nem léteznek, még olyan negatív érzések sem érezhetők, mint a harag vagy a szomorúság. Még a emlékezet az érzések eltűnhetnek; a betegség időtartamától függően a betegek nem is emlékezhetnek arra, hogy valamikor örültek, nevettek vagy élveztek valamit. A disztímia nemcsak pszichológiailag, hanem fizikailag is megnyilvánul. A már említett alvászavarok mellett a dysthymia is megnyilvánulhat formájában étvágytalanság, a libidó elvesztése, szédülés vagy gyomor-bélrendszeri panaszok. Ezután nem találnak szerves okokat ezekre a tünetekre. A disztímia tünetei nem olyan súlyosak, mint az akut depresszió tünetei, de az érintettek gyakran évektől évtizedekig szenvednek tőlük.

Diagnózis

Sok disztimikus hangulatot nem észlelnek. Ez részben azért van, mert a betegek nem tudják megszerezni az orvoshoz forduláshoz szükséges energiát. Ezen felül a megbélyegzés a mentális betegségek nem szabad lebecsülni, még ebben a korban sem. Másodszor, az érintettek közül sokan maguk sem veszik elég komolyan a tüneteiket, és normálisnak tartják őket hangulatingadozás.Ha a a depresszió tünetei fizikai panaszként elfedik, a diagnózis még nehezebb, és gyakran csak az orvosok hosszú odüsszeája után kerül felállításra. Dysthymia gyanúja esetén részletes megbeszélést kell folytatni pszichológussal vagy orvossal, ideális esetben a pszichiáter. A diagnózis az ICD-10 diagnosztikai és osztályozási rendszer segítségével történik. Legalább két magnak és két további tünetnek legalább két héten belül jelentkeznie kell. Az alapvető tünetek közé tartozik a depressziós hangulat, az öröm elvesztése és a hajtás csökkenése. További tünetek lehetnek alvászavarok, belső zűrzavar vagy öngyilkossági gondolatok.

Szövődmények

Bár a disztímia gyakran enyhébb, mint a súlyos depresszió, az érintett egyének öngyilkosok lehetnek. Az öngyilkosság kockázatát ebben az esetben gyakran alábecsülik. Ezzel ellentétben azonban nem minden disztímia szenvedő ember öngyilkos. Ezért különösen fontos ezt a kérdést minden egyes esetben tisztázni. Azoknak az embereknek, akik gondolkodnak a halálról, öngyilkos fantáziák vannak vagy saját halálukat tervezik, lehetőség szerint másba kell bízniuk. Orvos, pszichológus vagy terapeuta is szóba jöhet erre a célra. Akut esetekben a fekvőbeteg-kezelés megfelelő az öngyilkossági hajlamra - azonban járóbeteg terápia gyógyszeres kezeléssel vagy pszichológiai módszerekkel gyakran lehetséges, ha az érintett személy elég stabil. Különösen kezelés nélkül a disztímia fennáll annak a veszélye, hogy depresszióvá válhat (súlyos depresszió). A pszichológusok kettős depresszióról is beszélnek. Egy ilyen depressziós epizód általában súlyosabb, mint a dysthymia. További lehetséges komplikációként a disztímia krónikussá is válhat: Ebben az esetben a depressziós állapot tartósan fennáll. Azonban, terápia javulást vagy teljes gyógyulást hozhat még krónizált dysthymia esetén is. A disztímia mellett egyéb pszichés szövődmények is kialakulhatnak, amelyek más mentális betegségként jelentkeznek. Emellett társadalmi és foglalkozási bonyodalmak (például munkaképtelenség) is előfordulhatnak.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Ha a depressziós hangulatok néhány napnál tovább tartanak, orvoshoz kell fordulni. A disztímia tünetei közé tartozik a vidámság, a kedvetlenség és az önbizalom hiánya. Aki egyre inkább szenved ezekből a panaszokból, annak mindenképpen szakmai tanácsot kell kérnie. Különösen azoknak kell élniük, akik életük érzelmi stresszes szakaszában vannak beszél terapeutához - ideális esetben még mielőtt a dysthymia teljesen kifejlődött volna. Legkésőbb, amikor a depresszió fizikai panaszokat vált ki, mint pl étvágytalanság vagy csökkenő libidó, vészhelyzet áll fenn. Mivel az érintettek gyakran maguk sem lépnek fel a disztímia ellen, a szorosabb környezetre van szükség. Aki észrevesz egy pszichológiai változást egy ismerősében, annak meg kell tennie beszél nekik arról. Ezután együtt kell konzultálniuk egy terapeutával. Ha egy partner, rokon vagy barát öngyilkossági gondolatokat fejez ki, haladéktalanul konzultálni kell a válságtanácsadóval. Célszerű felvenni a kapcsolatot a telefonos tanácsadó szolgálattal és a beszél párhuzamosan az érintettnek. Hosszú távon a dysthymiát mindig pszichológusnak kell kezelnie, vagy ha szükséges, kórházi tartózkodás részeként.

Kezelés és terápia

Enyhébb disztímia, sport- és mozgásterápiák esetén kikapcsolódás vagy gyógynövénykészítmények, mint pl Orbáncfű kivonat hasznos lehet. Súlyosabb és tartósabb tanfolyamokon az terápia A disztímia három oszlopon alapszik. Az első pillér a farmakoterápia antidepresszánsok. A második oszlopot pszichoterápiás módszerek alkotják. Viselkedésterápia, szisztémás terápia és a mélységi pszichológiai terápiák a dysthymia kezelésében a választott terápiák közé tartoznak. Kiegészítő egyéb terápiák, mint pl foglalkozásterápia, használható harmadik terápiás oszlopként.

Kitekintés és előrejelzés

A disztímia prognózisa számos befolyásoló tényező jelenlététől függ. Ide tartoznak a beteg életkora a kezdeti megnyilvánuláskor, a genetikai stressz és más mentális betegségek jelenléte. Étkezési rendellenességek, személyiségzavarok vagy rögeszmés-kényszeres és szorongási rendellenességek kedvezőtlen tényezők közé sorolják.Ezekben a betegeknél meg kell határozni a tünetek okát, hogy a Egészség feltétel valamint megkönnyebbülés is előfordulhat. Kezelés nélkül a disztímia prognózisa kedvezőtlen. A betegség jeleit nehéz felismerni, és gyakran hosszú idő alatt alakulnak ki. A további folyamat során gyakran több év alatt kialakul egy krónikus fejlődés, amelyben depresszió is kialakul. Az akkor kialakuló kettős depresszió tünetei intenzitásukban és előfordulásuk időtartamában változnak. A remisszió fázisai lehetségesek, de nem tartanak tartósan. Az öngyilkosság kockázata ezeknél a betegeknél megnő és 10%. Az érintettek mintegy 40% -ában a dysthymia súlyos depresszióvá alakul a betegség előrehaladtával. Ez csökkenti a gyógyulás esélyét, és a legtöbb esetben több éves kényelmetlenséghez vezet. A prognózis javul, amint a beteg beveszi pszichoterápia valamint a gyógyszeres kezelés.

Megelőzés

Nem ritka, hogy a depresszió túl sok miatt következik be feszültség és túlterheltek. Az egyik megelőzési lehetőség tehát a stresszes helyzetek megfelelő kezelése. Ezt különféle eljárásokkal lehet megtanulni, mint például az éberségi edzés, kikapcsolódás eljárásokkal vagy speciális stressz kezelése szemináriumok. Csökkenteni kell a felesleges kötelezettségeket azoknak a dolgoknak a javára, amelyek örömet okoznak. A rendszeres testmozgásról azt is mondják, hogy megelőző hatása van.

Utógondozás

A disztímia által érintett személynek általában csak néhány van intézkedések vagy utógondozási lehetőségek, így a betegség által érintett személy elsősorban a gyors és korai diagnózistól függ. Ebben az összefüggésben különösen a rokonoknak és barátoknak is rá kell venniük az érintett személyt a kezelésre, mivel különben a tünetek tovább romlhatnak. Dysthymia esetén az öngyógyítás nem fordul elő, ezért mindig szükséges az orvos általi kezelés. A legtöbb esetben az érintett személy a pszichológus kezelésétől függ, bár a különböző testgyakorlatok a dysthymia tüneteit is enyhíthetik. Az e terápiákból származó néhány gyakorlatot az érintett is megismételheti saját otthonában, és ezzel elősegíti a gyógyulást. Ezenkívül a gyógyszeres kezelés is enyhítheti ezeket a tüneteket, bár ügyelni kell a helyes adagolásra és a rendszeres szedésre. Általánosságban a szeretetteljes gondoskodás és a barátok és a család támogatása is pozitívan befolyásolja a disztímia lefolyását. A beteg várható élettartamát általában nem befolyásolja negatívan a disztímia.

Itt tudod megtenni magad

Ahhoz, hogy újra örömet szerezzen az életben, a disztímia szenvedő embereknek először is meg kell bízniuk egy orvossal vagy pszichoterapeutával, és megbeszélni vele a további lépéseket. A segítségkérés nem a gyengeség jele, hanem az első és döntő lépés a hatékony kezelés felé. Az orvos által javasolt terápia mellett a mindennapi élet átszervezése ellensúlyozhatja a túlzott igényeket és a teljesítésre gyakorolt ​​nyomást. Ez magában foglalja mindenekelőtt az önmagával szemben támasztott követelmények csökkentését, a pihenéshez szükséges rendszeres szüneteket és a hobbi ápolását. A sport kiváló módszer a feszültség csökkentésére, az önbecsülés erősítésére és a sikerélmény átélésére. A túlzott ambíció nincs itt; a hangsúlynak mindig a mozgás örömére kell állnia. Ha a stresszt nem lehet elkerülni, például a munkahelyen, az segít a stresszel való megbirkózás speciális technikáinak elsajátításában. Fontos az is, hogy megszabaduljunk a felesleges kötelezettségek alól, és megtanuljunk megbánás nélkül „nemet” mondani. A társadalmi kapcsolatokat sem szabad elhanyagolni: Rendszeres beszélgetések barátokkal és ismerősökkel, amelyek nem zárják ki a problémákat és érzéseket, képezik a szociális készségeket és segítik a lelket visszanyerni. egyensúly. A közös tevékenységek támogatást nyújtanak és pozitív pillanatokat hoznak létre, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak a disztímia legyőzéséhez.