Különbséget kell tenni a diagnózis között, amely felismeri diszkalkulia mint részleges teljesítménygyengeség az ICD 10 értelmében, valamint a matematikai terület egyéb problémái, például az iskolai készségek kombinált rendellenességei vagy a nem megfelelő tanításból fakadó számtani nehézségek. Tetszik diszlexia, diszkalkulia az ICD 10 (Nemzetközi Statisztikai Osztályozás Betegségek és Kapcsolódó Egészség Problems, 10. revision) mint az egyik úgynevezett körülírt fejlődési rendellenesség. A probléma diszkalkulia sokkal inkább abban rejlik, hogy a probléma nem magyarázható sem intelligencia hiányával, sem nem megfelelő tanítással.
Így nehézséget okoz a megjelenés megkülönböztetése a tanulás számolni. Az ICD 10 szerint ezért a számítási problémák következő formáit kell megkülönböztetni a diszkalkuliatól:
- A nem megfelelő tanítás vagy a nélkülözés következtében kialakuló diszkalkulia (= testi és érzelmi figyelem hiánya).
- Az agykárosodás miatt már megszerzett számtani képességek elvesztése (= „megszerzett” számtani gyengeség)
- Diszkalkulia az intelligencia hiánya miatt (IQ <70)
- Diszkalkulia (= „másodlagos” diszkalkulia), amely szerves betegségekből, mentális rendellenességekből vagy fogyatékosságból ered (pl. Érzékszervi károsodás).
A diagnosztikához szabványosított vizsgálati eljárások állnak rendelkezésre, amelyek azonban az osztálytesztekhez hasonlóan csak megkülönböztetik a helyeseket és a helyteleneket, és nem elemzik a hibákat mint olyanokat. Nem mindenki képes szabványosított vizsgálatokat végrehajtani.
Mivel azonban az ember nem azt akarja, hogy a gyermeket „aritmetikában gyengének” vagy „aritmetikában nem gyengének” jelölje, hanem kifejezetten a problémákon akar dolgozni, értelmes elemzésre van szükség. Ez csak kvalitatív hibaelemzéssel és a számítási technikák kvalitatív értékelésével végezhető el. Elvileg ehhez meg kell, hogy a hallgató hangosan gondolkodjon a problémák megoldásakor, vagyis információt szolgáltasson számítási módszereiről.
Csak így lehet meghatározni a szubjektív (= hibás, kínos) algoritmusokat és elemezni a hibás megoldási utakat. A szubjektív algoritmusok akkor is különösen imponálóan határozhatók meg, ha az alanyokat arra kérik, hogy anyagok segítségével oldják meg a problémát (tanulás anyagok). Például cselekvés közben felismerhető, hogy számításokat végeznek vagy számolnak stb.
Ezenkívül azonban a terápia során folyamatosan diagnosztizálni kell. Fontos elemezni a hibákat és megkérdőjelezni a gyermek gondolati struktúráit. Az egyik úgynevezett progressziós diagnosztikáról beszél, amely lehetővé teszi a terápia megfelelő prioritásainak meghatározását és egymásra épülését - lépésről lépésre.
Általános szabály, hogy a fejlesztésért nem egyedül a hallgató felel tanulás nehézség. Ezért a diagnózis részeként mindig fel kell tenni az otthonra és az iskolára vonatkozó kérdéseket. Az iskolának és az otthonnak egyaránt lehetősége van megfigyelni a gyermekeket, ami lehetővé teszi a nehézségek jelzéseinek korai megfigyelését és kezelését. A korai felismerés minden problémában nagy szerepet játszik. A korábbi problémákat felismerjük és elemezzük, annál gyorsabb segítség érhető el az értelmes terápia értelmében
