A diagnózis | Lábdorsiflexiós gyengeség - okai, tünetei, kezelése

A diagnózis

A lábemelő parézisének diagnosztizálása általában viszonylag könnyen elvégezhető. Az anamnézis és a klinikai kép gyakran nagyon hatásos. A beteg leírja a járás és különösen a lépcsőzés során felmerülő problémákat.

A fizikális vizsgálat ez a megváltozott járásminta is észrevehető. Ezen felül a reflex a peroneális ideg gyengült állapotban kiváltható.A nervus peroneus a láb izmait ellátó ideg. Ha ez az ideg sérült, akkor a kapcsolódó reflex logikailag szinte nem is létezik.

A diagnózis megerősítéséhez további vizsgálatok állnak rendelkezésre. Erre a célra különösen alkalmas az idegvezetési sebesség mérése elektroneurográfiával. A vezetési sebesség részleges károsodás esetén már lelassul. A lábemelő parézis okának felkutatásakor általában további diagnosztikára, például képalkotásra van szükség.

Az erő mértéke a parézis során

Az izomerő értékelésére a fizikális vizsgálat, szilárdsági szintek szerinti osztályozást alkalmaznak. Hat különböző erősségi szint van nulla és öt között. Az izom megfelelő erősségének jelzésére ellenállással szemben tesztelik.

A normál szilárdsági szint az ötös ötös erősségszint (5/5). Ha a láb aktív mozgása csak enyhe ellenállással lehetséges, akkor a lábizmok, amelyet enyhe erősségcsökkenésként jeleznének az ötből négy (4/5) erősséggel. Ha az izmot csak a gravitációs erővel lehet mozgatni (további ellenállás nélkül), akkor ezt az erő csökkenésének nevezzük, ha az erősség hármasa öt (3/5).

Ha a beteg csak a gravitáció ellen tudja mozgatni a lábat (további ellenállás nélkül), akkor az erő foka kettő az ötből (2/5). Az öt (1/5) egyik erőszint akkor van jelen, ha izomösszehúzódás van (látható vagy tapintható), bár mozgás nem lehetséges. Ebben az esetben a nulla erő ötből (0/5) az izmok teljes bénulását jelenti. Nincs több izomtevékenység