A depresszió kezelésének költségei
Depresszió évente mintegy 22 millió euró költséget okoz Németországban. Ezeket az összegeket szinte kizárólag törvényi és magánfinanszírozás fedezi Egészség biztosítás. Az ebből adódó költségek mennyire magasak, ez a nemtől és a súlyosságától függ depresszió; ezek átlagosan betegenként évente körülbelül 3800 eurót tesznek ki.
A költségek ritkán merülnek fel az érintett személynél, de a kezelés szükségességét a terápia megkezdése előtt alaposan felülvizsgálják. Erre a célra előre 3-5 előzetes megbeszélést tartanak egy pszichoterapeutával vagy regisztrálják pszichiáter annak meghatározása, hogy van-e mentális rendellenesség. Ha ez a helyzet áll fenn, és a szakszemélyzet megerősíti pl depresszió, a terápia a kialakított iránymutatási eljárások listájából indulhat el.
A kialakított eljárások magukban foglalják a viselkedésterápiát, a pszichoanalízist és pszichoterápia mélységlélektan alapján. Kezdetben egy 30-50 órás kezelési időszakot általában a Egészség biztosító társaságok. Ha szükséges, és ha a pszichoterapeuta hosszabbítást kér, az órák száma tovább növelhető.
Kezelhető-e a depresszió orvos-pszichiáter nélkül?
A fent leírtak szerint az enyhe depressziós epizódok különösen a depresszió egyik formája, amelyet orvosi pszichiátriai segítség nélkül lehet kezelni. Habár pszichoterápia állítólag itt is pozitívan hat, az érintett személy attitűdjétől és társadalmi környezetéből fakadó támogatás mértékétől függően egy ilyen enyhe depressziós epizód orvosi segítség nélkül is alábbhagyhat. Javasolt azonban orvoshoz fordulni depressziós hangulatok esetén, amelyek több napig vagy hétig tartanak, mivel fennáll annak a veszélye, hogy egy súlyosabb depressziós epizód alakul ki, amely veszélyes lehet, és a legtöbb esetben gyógyszeres és pszichoterápiás terápiát igényel. Általában, ha öngyilkossági gondolatok merülnek fel, a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulni.
Mikor kell fekvőbetegként kezelni, mikor járóbetegként?
Erre a kérdésre nincs általános válasz. Különösen a mentális betegségek, a tünetek, a súlyosság mértéke és a beteg szenvedési szintje személyenként annyira eltér, hogy nem lehet egyértelmű választ adni. Általában a súlyos depressziós epizódokat fekvőbetegként kell kezelni az esetek többségében.
Egyrészt azért, mert a súlyos depresszióval sújtott személynek gyakran tanácsos egy ideig elhagynia saját környezetét, napi terápiás kapcsolatot létesíteni és kapcsolatba lépni szenvedő társaival, másrészt azért, mert a gyógyszer kissé könnyebben kezelhető fekvőbeteg-környezetben. Ezenkívül a súlyos depressziós epizódban szenvedő betegeknél gyakran öngyilkossági gondolatok merülnek fel. Ezekkel gyakran nem foglalkoznak aktívan, de csak kérésre derülnek ki. Gyakran azért is, mert az öngyilkosság még mindig egyfajta tabutéma a mai társadalomban.
Ilyen esetekben a fekvőbeteg-felvétel jelentős megkönnyebbülést jelenthet az érintett számára. A kissé depressziós epizódok általában nem igényelnek fekvőbeteg-kezelést. A közepesen súlyos depressziós epizódok - súlyosságuktól és tünetektől függően - ambulánsan is kezelhetők. A járóbeteg-ellátás történhet például nappali rendelői kezelés formájában is. Ebben az esetben a beteg a hét folyamán minden nap reggeltől délutánig érkezik a létesítménybe, itt például egyéni megbeszélésekkel, csoportterápiával vagy foglalkozási terápiával gondoskodnak róla, majd az estét és az éjszakát otthon tölti.
