Csigolyatörés: okai, tünetei és kezelése

Csigolya törés a csigolya törése. Ez kihat a gerinces test, a csigolyaív vagy a spinos folyamat.

Mi a csigolyatörés?

Csigolya törés az, amikor a csigolya egy része eltörik. Ide tartozik a csigolyaív, a gerinces test vagy a spinos folyamat. Leggyakrabban a csigolyatörések egy kisebb baleset következményei. Ezek azonban spontán is előfordulhatnak egy betegség következtében. Ezek elsősorban a kifejezett csontvesztést foglalják magukban (csontritkulás) vagy daganat metasztázisok a gerinc régiójában. A csigolyatörések leggyakrabban az ágyéki gerincben és a mellkasi gerincben fordulnak elő. Csak Németországban évente körülbelül 6000 csigolyatörés történik. Súlyos gerincsérülések esetén a legrosszabb esetben még a tartós bénulás veszélye is fennáll.

Okok

A csigolyatörések okai változatosak. A fiataloknál gyakran közlekedési balesetek, munkahelyi balesetek, otthoni balesetek, esések, sport sérülések például síelés vagy lovaglás, vagy fizikai erőszak után. Az időseknél azonban a csigolyatörések különös külső hatás nélkül is lehetségesek, mert csontszerkezetük már korábban károsodott. csontritkulás a betegséggel összefüggő csigolya leggyakoribb oka törés. Azonban más kóros okok, mint például az osteitis (csont gyulladás), csontlágyulás (osteomalacia), reuma, csontrák or metasztázisok a csontvázhoz is lehetséges kiváltó tényezők. Az csigolyatörés azonosítható ok, például baleset nélkül áll be. Így akár a mindennapi stresszek is vezet csigolyatörésre, mert a betegség miatt a csont lényegesen kevésbé terhelhető.

Tünetek, panaszok és jelek

Tipikus tünete a csigolyatörés visszatért fájdalom az hirtelen kezdődik. Még nyugalomban is fájdalom többé-kevésbé hangsúlyos. Mozgáskor a kellemetlen érzés általában fokozódik. Ha törés következik be a nyaki csigolyákban, a beteg már nem képes mozgatni az övét fej megfelelően. Emiatt kényszerű testtartásban tartja. Egyéb lehetséges jelzések a csigolyatörés horzsolások, a vérömleny (zúzódás), és a rossz helyzetek. Előfordul, hogy a törés helyén lévő spinous folyamatok a szokásosnál nagyobb távolságban vannak egymástól. Ha a idegek vagy a gerincvelő a csigolyatörés is érinti, további tünetek jelentkeznek. Ezek lehetnek izomgyengeség, izombénulás, zsibbadás vagy inkontinencia. Kétoldali bénulás lehetőség is. Az által okozott csigolyatörés jelzése csontritkulás az érintett személy magasságvesztésének gyors kezdete. Így a beteg több centiméteres magasságot veszít.

A betegség diagnózisa és lefolyása

Csigolyatörés gyanúja esetén az orvos először a beteget nézi kórtörténet és részletes leírást kap az azt okozó balesetről. A tünetek és a sérülések jellege szintén fontos információkat nyújthat az érintett személyről feltétel. A csigolyatörés lehetséges jele a nyomás vagy kopogás fájdalom a gerinc egy bizonyos szakaszán. Után fizikális vizsgálat, felmérjük az idegi funkciókat. An röntgen vizsgálatot is végeznek a diagnózis megerősítésére. A csigolyatörés meghatározásához több gerinc helyének röntgenfelvétele is elvégezhető. Az instabilitás ezzel az eljárással detektálható. Ha a páciens eszméletlenségtől szenved, akkor az egész gerincet alá kell vetni Röntgen. Ha a Röntgen a vizsgálat során valóban kiderül egy csigolyatörés, a számítógépes tomográfia (CT) pásztázásra kerül sor, hogy meghatározzuk más testszerkezetek, például a gerinccsatorna. A csigolyatörés lefolyása annak mértékétől függ. Például bizonyos tévedéseket nem mindig lehet megakadályozni. Hasonlóképpen túlterhelési tünetek is lehetségesek, de nem mindig okoznak fájdalmat. Ha csontritkulás van jelen, fennáll a további csigolyatörések veszélye.

Szövődmények

Általában jó esély van a csigolyatörés utáni gyógyulásra. Bizonyos esetekben azonban komplikációk léphetnek fel, amelyek néha súlyos következményekkel járhatnak. Ez különösen akkor fordul elő, ha az idegszövet megsérül. Néha a gerinccsatorna is előfordul. A szomszédos szegmensek is degenerálódhatnak. A szövődmények előfordulása a csigolyatörés típusától is függ. Stabil és instabil csigolyatörések vannak. A stabil csigolyatörést sértetlen puha szövetek és szalagok jellemzik a törés közelében. Ebben az esetben neurológiai rendellenességek nem fordulnak elő. Instabil csigolyatörések esetén az egész csigolyaszegmensek deformálódnak. Itt nagy a veszélye, hogy kiszorult csonttörés töredékek megsérítik a gerincvelő. Szélsőséges esetekben az instabil csigolyatörés ezért akár okozhat is kétoldali bénulás. Továbbá gerincvelő sérülés, a csigolyatörés késői hatásai lehetnek egyensúly rendellenességek és poszttraumás kyphosis vagy poszttraumás scoliosis. Amikor a csigolyák előre omlanak, az egyik következmény az úgynevezett özvegy púpja, más néven kyphosis. Gerincferdülés (a gerinc oldalirányú hajlítása) az oldalsó élek lenyomásakor következik be. Ez megnövekedett terhelést eredményez az ezen a területen jelen lévő csigolyaközi lemezeken. A gerinc deformitása korlátozott mozgással és fájdalommal is járhat.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Szükséges orvoshoz fordulni, amint fájdalom jelentkezik a hátán, vagy a mozgáskorlátozások nyilvánvalóvá válnak egy baleset, elesés vagy erőszaknak kitett után. Ha a hátlapot már nem lehet a szokásos módon mozgatni, akkor intézkedésre van szükség. Zsibbadás, érzékszervi zavarok és a fizikai teljesítmény hirtelen elvesztése jelzik a Egészség rendellenesség. Mivel súlyos esetekben lehet vezet egész életen át tartó károsodások esetén a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulni. Ha inkontinencia előfordul, ezt a szervezet figyelmeztető jeleként kell értelmezni. Ha az érintett személy többé nem mozoghat segítség nélkül, és a test kényszerű testtartását veszi fel, orvosra van szükség. Különösen akut esetekben riasztani kell a mentőszolgálatot. Megérkezéséig, elsősegély intézkedések be kell tartani, és be kell tartani a sürgősségi orvosi utasításokat. A szövődmények elkerülése érdekében fontos, hogy ne végezzen rángatózó mozdulatokat. A csigolyatörésre jellemzőek a fájdalom és kényelmetlenség, amelyek még nyugalmi állapotban is jelentkeznek. Már kisebb mozgások is intenzív fájdalomrohamokat eredményezhetnek. Ha a fej vagy a végtagok egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mértékben mozgathatók, ez szintén aggodalomra ad okot és kell vezet orvoslátogatásra.

Kezelés és terápia

A gerinces test a törés konzervatívan és műtéti úton is kezelhető. Ha a törést baleset okozta, akkor az első lépés a törés stabilizálása, hogy megakadályozzuk a csigolya vagy a gerincvelő további károsodását. Ha nem áll fenn az instabilitás kockázata, akkor konzervatív terápia zajlik. Ehhez a páciensnek néhány napig ágyban kell maradnia. A fájdalmat fájdalomcsillapítókkal, például nem szteroid gyulladáscsökkentővel kezelik szerek (NSAID-ok) vagy kalcitonin. Alkalmazása alátámasztja a mellkas fűző és gyógytornász segítségével a beteg általában rövid idő után újra felkelhet. Speciális gyakorlatokat is végeznek a hátizmok edzésére. Ezenkívül a betegek olyan viselkedést tanulnak meg, amelyek pozitív hatással vannak a hátra és hasonlóak hátsó iskola. Míg a kezelés első része a kórházban zajlik, a fennmaradó részt két-négy hét elteltével ambuláns módon végzik. A nyaki csigolya törés esetén a páciensnek ún nyak merevítő (nyaki merevítő) körülbelül 6-12 hétig. Ha egy alapbetegség, például az oszteoporózis felelős a csigolyatörésért, annak kezelését is elvégzik. Ha ez egy stabil törés, akkor műtétet csak súlyos fájdalom esetén végeznek. Más a helyzet, ha instabil törés van. Ilyen esetekben azonnali műtéti beavatkozásra van szükség. Ebben az esetben az instabil csontszakaszokat az orvos fém csavarokkal vagy rudakkal hidalja át. Ezenkívül a gerinccsatorna előadott. További merevítő terápia általában nem szükséges. Körülbelül 6–9 hónap elteltével a megmerevedett szegmensek meggyógyulnak.

Megelőzés

A csigolyatörés sok esetben megelőzhető. A balesetek elkerülése ebből a szempontból fontos. Erre a célra a közlekedés biztonsága intézkedések mint például hátvédők vagy biztonsági övek. Osteoporosis esetén korán terápia ajánlott.

Utógondozás

Az utógondozás fontos szerepet játszik a csigolyatörés tényleges kezelése után. Segít elérni a fájdalomtól való mentességet, valamint az érintett csigolyák optimális mobilitását. Ha a csigolyatörést műtéti úton kezelték, az egyik legfontosabb utógondozás intézkedések helyreállítja a gerinc stabilitását. Az utókezelés a lehető leghamarabb megtörténik, és magában foglalja fizikoterápia szintén foglalkozásterápia. Nem ritka, hogy az utógondozás a műtét utáni első napon kezdődik. Mert csak kicsi bőr metszéseket általában a gerincben végeznek, a sebre nincs különösebb gondozás. Ennek során fizikoterápia, a beteg célzott és lassú mozgásokat gyakorol. Figyelni kell azonban arra, hogy a csigolyatörés neurológiai hiányosságokat eredményezett-e. Ha a műtét helyreállította a gerinc stabilitását, a beteg rehabilitáción megy keresztül. A rehabilitáció célja, hogy a beteg visszatérhessen a munkába. Ebben a folyamatban meghatározzák, hogy egyáltalán megvalósítható-e még a korábbi munkatevékenység. Például a nehéz fizikai megterheléssel járó foglalkozásokat gyakran akadálynak tekintik. A legtöbb esetben az érintettek nyolc-tizenkét hét után folytathatják szokásos tevékenységüket. Bizonyos esetekben a csigolyatörés bénulást eredményez. Az utókezelés célja a beteg függetlenségének helyreállítása. Ha kerekesszékre van szükség, ez általában egész életen át tartó utókezelést igényel.

Itt tudod megtenni magad

Csigolyatörés esetén a szervezetet kellő mértékben meg kell kímélni. Fizikai feszültség és elvileg kerülni kell a túlterhelést. A sporttevékenységektől a helyreállítási folyamat során a legtöbb esetben tartózkodni kell, vagy csak csökkentett formában kell végrehajtani. Annak érdekében, hogy ne legyen kockázat vagy váltson ki másodlagos betegségeket, a kezelőorvossal együttműködve meg kell vitatni, hogy milyen típusú sportok végezhetők. Ugyanakkor ellenőrizni kell, hogy a gyógyulási folyamat során milyen mértékben végezhető foglalkozási tevékenység, vagy szükség van-e betegszabadságra. A mindennapi élet mozgásmintái semmilyen körülmények között sem lehetnek rángatózóak. Kerülni kell a nehéz tárgyak emelését és szállítását. A napi feladatok elvégzését át kell alakítani, és azokat a társadalmi környezetből származó embereknek kell elvégezniük. Az első fizikai rendellenességek vagy rendellenességek esetén a mozgásokat lassítani és optimalizálni kell. Különösen az egyoldalú testhelyzetek alkalmazását kell minimálisra csökkenteni. Az izomzatot meg kell védeni a megkeményedéstől. Óvatos fény masszázs vagy a lassú kiegyensúlyozó mozgások segítenek enyhíteni a kellemetlenségeket vagy megakadályozni a fájdalmat. A fizioterápiás intézkedések emellett támogatják a gyógyulási folyamatot, és hasznosak lehetnek a további rendellenességek megelőzésében. Ezenkívül optimalizálni kell az alvási szokásokat és hozzá kell igazítani a jelenlegi fizikai lehetőségekhez.