A nyirokrendszer elsődleges szerveként az csecsemőmirigy fontos szerepet játszik az emberben immunrendszer. Belül csecsemőmirigy, a T-limfociták felelős a megszerzett immunvédelemért érett.
Mi a thymus?
A csecsemőmirigy egy elnevezés egy szervnek, amely két aszimmetrikus alakú lebenyből áll, az elülső mediastinumban (középső kiáltott) mögött szegycsont (mellcsont). A szerv az endodermából (hámszövet a második és a harmadik garatzsákból) az első embrionális hónap végén, és különösen a csecsemőkorban, a nemi érettség kezdetéig körülbelül 35-50 g nagyságúra nő. Ezt követően a csecsemőmirigy sejtjeinek regressziója és átalakulása működőképtelen zsírszövetekké válik (úgynevezett tímusz inverzió), így a tímuszszövet a felnőttek többségében már nem lehet makroszkóposan körülhatárolható. Mivel a csecsemőmirigy, a többi limfoid szervtől eltérően (beleértve a Peyer-plakkokat, lép), nem kizárólag a mezoderma (középső sziklevel) származik, hanem mindhárom sziklevélből, limfoepitheliális szervnek is nevezik.
Anatómia és felépítés
A thymus az elülső mediastinumban helyezkedik el a szegycsont és kollagénből képzett szervkapszula veszi körül kötőszöveti. A lymphoepithelialis szerv két aszimmetrikus lebenyre oszlik, amelyeket egy központi medulla zsinór keresztez, és a kéreg zónájuk van. A thymus alapkerete egy sugárirányban (csillag alakú) elágazó hámsejtekből álló hálózat, amelyek citoplazmatikus folyamatokkal vannak összekapcsolva. A hámsejtek viszont sejtszálakat képeznek a medulláris zónában, valamint gömbsejt-klasztereket, az úgynevezett Hassall-testeket, és hámszerűen összeállnak a lebenyek felületén. Míg számtalan limfociták beágyazódnak a kéreg zónájába, ahol fejlődnek és differenciálódnak, a medulláris zóna az érett mellett elsődlegesen makrofágokat és hámsejteket tartalmaz T-limfociták. A szerv artériás ellátását elsősorban a rami thymici biztosítja, amely a belső mellüregből ered ütőér, míg a venae thymicae vénás elvezetést biztosít.
Funkció és feladatok
A nyirokrendszer elsődleges szerveként a csecsemőmirigy elsődleges feladata a T-limfociták felelős az adaptív (megszerzett) és a sejtek által közvetített immunitásért. Már a magzati periódus vagy a fetogenezis során limfociták tól csontvelő lerakódik a csecsemőmirigybe, ahol megkapják immunológiai lenyomatukat. Erre a célra a thymus retikuláris vagy hámsejtjei endokrinális úton úgynevezett thymás faktorokat, ill. hormonok. Ezek a polipeptidek (beleértve a timopoietin I-t és II-t, a timozint) stimulálják a timociták (pluripotens őssejtek, amelyek a csontvelő és a thymusban tárolják) érett T-be limfociták. A T-limfocitákba történő érlelés során a vér-thymus gátja blokkolja az endogén antigénekkel való érintkezést. Az érett T-limfociták ezt követően a véráramon keresztül vándorolnak a másodlagos limfoid szervekbe. Ezenkívül a csecsemőmirigy befolyásolja a test növekedését, valamint a csontanyagcserét. A pubertást követően a csecsemőmirigy fokozatosan elveszíti funkcióját az involúció részeként, a parenchymát (szervspecifikus szövet) fokozatosan felváltja a zsírszövet. Ekkor a kortikális és medulláris zónák megkülönböztetése, valamint a lebenyek körülhatárolása általában már nem lehetséges.
Betegségek és panaszok
A csecsemőmirigyet különböző károsodások, különösen a kóros elváltozások befolyásolhatják. Például a thymás aplasia esetén a thymus hajlamos lehet a fejlődésre, de nem tud kialakulni. A thymus fejlődésének ez a hiánya vezet kimutatható immunhiányos állapotok, és DiGeorge-szindróma és más kromopátiák, valamint retinoid embriopátia, ataxia teleangiectatica (Louis bár szindróma) és Wiskott-Aldrich szindróma. Különösen korai csecsemőkorban gyakran megfigyelhető a spontán visszafejlődő hiperplasztikus thymus megnagyobbodás, amelyet kísérhetnek a szomszédos szervek, különösen a légcső mechanikai elmozdulásának jelenségei (légcső) és a hörgők, és ennek megfelelően vezet légzési zavarokhoz. Ezenkívül a T-limfociták fejlettségének hiánya és érése miatt a csökkent csecsemőmirigy (thymás hipoplazia) kialakulásának késleltetett fejlődése súlyos immunhiányokat okozhat, kifejezett fertőzésekkel, valamint fokozott érzékenységgel a fertőzések iránt. Ezenkívül egy tumoros betegség (thymoma vagy thymic carcinoma) eredhet a thymusból, amely általában gyakrabban érinti a nőket, és inspirációs stridor valamint az intrathoracalis szervek összenyomódása miatt fellépő nehézlégzés és dysphagia. A thymus tumoros megbetegedéseinek körülbelül egyötöde szintén társulhat myasthenia gravis pseudoparalytica (a vázizomzat súlyos autoimmunológiai betegsége).
