Craniomandibularis diszfunkció (CMD) (szinonimák: cranio-vertebralis diszfunkció (CVD); craniomandibularis diszfunkció; myoarthropathia; myofacialis diszfunkció; TMD-k; TMJ; temporomandibularis ízületi betegségek; temporomandibularis rendellenességek; ICD-10-GM M99.-: Biomechanikus diszfunkció, máshová nem sorolták) egy kifejezés, amely a temporomandibulust érintő különféle állapotok leírására szolgál ízületek, a rágórendszer és a hozzájuk kapcsolódó szövetek.
Észrevehető, hogy azok az emberek, akiknek gyakran ki vannak téve feszültség vagy akik krízishelyzetben vannak, gyakran kialakulnak parafunkciók (nyelv összeszorítás, fogak összeszorítása, fogcsikorgatás), amelyet akkor lehet vezet CMD-nek. A nők gyakran kiegyensúlyozatlanok a munka, a család és a háztartás többszörös stresszei miatt, és ezt kompenzálják funkcionális rendellenességek.
A kraniomandibularis diszfunkció három csoportra oszlik a panaszok okai szerint:
- Elsődleges dento- / okklúzogén okok - fogakkal kapcsolatos /okklúzióösszefüggő (a fogak bármilyen érintkezése felső állkapocs a alsó állkapocs) okoz.
- Elsődleges myogén ok - az izmokkal kapcsolatos okok.
- Elsődleges arthrogén ok - ízületekkel kapcsolatos okok.
A nemek aránya: a férfiak és a nők 1: 1.5-2.
Gyakorisági csúcs: csecsemőkorban a betegség ritkán fordul elő. A frekvencia pubertásig növekszik. A betegség főleg reproduktív korú nőknél fordul elő (csúcspontja 40 év). Utána klimax (klimax; menopauza), a gyakoriság csökken. Idős korban a betegség nagyon ritka. A prevalencia (betegség gyakorisága) a felnőttek 10-15% -a (Németországban). Csak körülbelül 3% -uk kezeli ezeket a panaszokat.
Pálya és prognózis: A diszregulációk nagyon fájdalmasak lehetnek. A panaszok sikeres kezelése érdekében meg kell határozni az ok (oka) t. A megfelelő terápia, amely gyakran interdiszciplináris, a betegség teljesen gyógyítható. Ha azonban az okokat nem sikerült megszüntetni, a betegség kiújulhat (visszatérhet).
