Cotard-szindróma: okok, tünetek és kezelés

A Cotard-szindróma mentális rendellenesség. A szenvedő betegek abban a hitben szenvednek, hogy meghaltak. A téveszmék például azzal a meggyőződéssel társulnak, hogy nincsenek vér vagy szervek, vagy hogy már bomlanak. A Cotard-szindróma a gondolkodási rendellenességekhez tartozik, és téveszmének számít.

Mi a Cotard-szindróma?

A Cotard-szindrómában szenvedő egyének meg vannak győződve arról, hogy már nem léteznek, vagy halottak. Ez egy téveszmés gondolkodási rendellenesség. A betegség gyakran olyan pszichózisokkal együtt fordul elő, mint pl skizofrénia. Ezen túlmenően, a rendellenesség néha megnyilvánul bizonyos esetekben a károsodás az egyik féltekén a agy, valamint a migrén támadások. Számos betegnél a Cotard-szindróma a agy. Például az érintett személyek meg vannak győződve arról, hogy nincs lelkük vagy szervük. A betegséget először Jules Cotard írta le, és róla nevezték el.

Okok

A Cotard-szindróma okai változatosak. Számos esetben a rendellenesség más mentális rendellenességekkel együtt fordul elő. Gyakran például a Cotard-szindróma a skizofrénia, depresszióvagy pszichózis. Ezeket a rendellenességeket elsősorban szerves károsodások és a agy. Emiatt feltételezhető, hogy a Cotard-szindrómát is elsősorban az agy bizonyos területeinek elváltozásai váltják ki. Ezen túlmenően a betegek életkörülményeinek külső tényezői gyakran felelősek a betegség kialakulásáért.

Tünetek, panaszok és jelek

A Cotard-szindróma tüneti mintázata általában egyértelműen jelzi a betegséget. Neurológiai szempontból a Cotard-szindróma összefügg az úgynevezett Capgras-szindrómával. Egyes kutatók úgy vélik, hogy ezek a mentális rendellenességek az agy különböző területei közötti kapcsolat elvesztéséből fakadnak. Különösen relevánsak azok az agyi területek, amelyek összekapcsolják az érzelmeket és az arcfelismerést. Például a limbikus rendszer valamint az amygdala felelős ezért. Ha ilyen kapcsolatok megszakadnak, az ismerős embereket már nem ismerik fel, és nem váltanak ki ismerős érzéseket. Hasonló jelenség figyelhető meg, ha a saját arcát nézzük a tükörben. Ennek eredményeként a Cotard-szindrómában szenvedő egyének abban a meggyőződésben szenvednek, hogy már nem élnek. A Cotard-szindróma sok esetben neurológiai betegségekkel és mentális rendellenességekkel együtt jelentkezik. Gyakran társul az úgynevezett derealizációval és általános depresszió. Ezenkívül egyeseknél a gyógyszer mellékhatásaként a Cotard-szindróma tünetei jelentkeznek acyclovir. Az orvosok úgy vélik, hogy a gyógyszer egy bizonyos metabolitja felelős a Cotard-szindróma kialakulásáért. Emberek, akik szenvednek vese a gyengeség különösen veszélyeztetett.

Diagnózis

A Cotard-szindróma diagnózisát általában pszichológus állapítja meg, pszichiáter, vagy neurológus. Általában több szakember vesz részt a betegség diagnosztizálásában. Alapvetően a Cotard-szindróma diagnosztizálása gyakran nehéz, mert a betegek nem mindig működnek együtt, és nem mutatnak bepillantást a betegségbe. Ez gyakran hosszú megpróbáltatásokat eredményez, amíg a Cotard-szindrómát nem diagnosztizálják és megfelelően kezelik. Ha az emberek magukban gyanítják a Cotard-szindrómát, akkor először a háziorvoshoz kell fordulni. Ez utóbbi a pácienst mentális rendellenességek és neurológiai betegségek szakorvosához utalja. A kórtörténet általában pszichológus veszi igénybe. Fontos szerepet játszik az adott személy más rendellenességeinek felismerése, mint pl skizofrénia or depresszió. A beteg beteg leírása alapján a gyanú gyakran gyorsan a Cotard-szindrómára esik. A neurológusok általában a betegség szerves alapjait vizsgálják. Erre a célra például az agy képalkotó technikáit alkalmazzák. Ez feltárja a különböző agyterületek összekapcsolódásának rendellenességeit és szokatlan vagy hiányzó érzelmi reakciókat.

Szövődmények

A Cotard-szindróma nagyon súlyos feltétel és sürgős orvosi ellátást igényel. A legtöbb esetben a betegek érzéketlenül viselkednek és nagyon elutasítóak. Már nem lehet ismerős embereket vagy arcokat társítani, ami nagyon súlyos társadalmi és pszichológiai problémákkal jár. Még a saját arcát sem ismeri fel általában az érintett. A saját haláláról és bomlásáról való gondolkodás miatt erős depresszió lép fel, így a hétköznapi élet már nem lehetséges. A legtöbb esetben a beteg tagadja, hogy Cotard-szindrómában szenvedne, ami nagyon hosszú és nehéz kezeléshez vezet. A legrosszabb esetben a depresszió és a visszahúzódás vezet halálig. Magát a kezelést pszichológus végzi. Ha a beteg veszélyesen cselekszik, a kezelést zárt rendelőben is elvégezhetjük. A legtöbb esetben a Cotard-szindrómát kezelik pszichoterápia és gyógyszeres kezelés. A kezelés pozitív hatása azonban több hónapig is eltarthat. Cotard-szindróma miatt az érintett személy számára gyakran már nem lehetséges rendszeres munka.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

A Cotard-szindrómát általában orvosnak kell kezelnie. Mivel nagyon súlyos és súlyos mentális rendellenességről van szó, a legtöbb esetben önmagát sem gyógyítja meg, ezért feltétlenül szükséges az orvos diagnózisa és kezelése. Orvoshoz kell fordulni, ha az érintett meg van győződve arról, hogy meghalt. Más gondolkodási rendellenességek is jelezhetik a betegséget, és pszichológusnak kell megvizsgálnia őket. Orvos által végzett vizsgálatot akkor is el kell végezni, ha a beteg a Cotard-szindróma miatt már nem tudja felismerni vagy helyesen elhelyezni az érzelmeket vagy más arcokat. Vese gyengeség is jelen lehet, ezért ezt a szervet ellenőrizni kell. A Cotard-szindrómát általában háziorvos diagnosztizálja. A további kezeléshez azonban ajánlott egy szakrendelés felkeresése. Nem lehet általánosan megjósolni, hogy lesz-e pozitív eredmény a Cotard-szindróma kezelésével.

Kezelés és terápia

Különböző módszereket szoktak használni a terápia a Cotard-szindróma. Egyrészt a betegek intenzív pszichoterápiás ellátásban részesülnek, amelyben elemzik a mögöttes rendellenességet. A beteg élethelyzetét és múltját is megbeszélik és átdolgozzák. Ezenkívül pszichofarmakonokat írnak fel egyes egyének számára annak érdekében, hogy kedvezően befolyásolják a téveszmék kialakulásának szerves tényezőit. Drog terápia mert a Cotard-szindróma elsősorban a neuroleptikus és antidepresszáns csoportok. Emellett az empirikus adatok azt mutatják, hogy az elektrokonvulzív terápiák jótékony hatással vannak a igazgatás of szerek a Cotard-szindróma kezelésére. A Cotard-szindróma prognózisa általában a kapcsolódó mentális rendellenességek típusától és súlyosságától, valamint a kezelés minőségétől és menetétől függ.

Kitekintés és előrejelzés

A Cotard-szindrómában a kilátások és a prognózis azon alapulnak, hogy vannak-e egyéb mentális rendellenességek, valamint a Cotard-szindróma tüneteinek intenzitása. Enyhe esetekben a tünetek enyhíthetők pszichoterápiás kezeléssel és a igazgatás gyógyszeres kezelés. Sok beteg a tünetek befejezése után tünetmentes terápia és szintén nincs veszélye a visszaesésre. Ha azonban az érintett személy további pszichológiai panaszoktól szenved, a Cotard-szindróma évekig fennmaradhat. Bár a gyógyszeres kezelés tünetek enyhítését ígéri, a beteg mentális állapota csak lassan javul. Ha a Cotard-szindróma súlyos összefüggésben fordul elő mentális betegségek, mint például a skizofrénia, a prognózis meglehetősen gyenge. A feltétel csökkenthető például neuroleptikumok és a antidepresszánsok, de itt sem lehetséges hosszú távú javulás, kivéve, ha a kórokozót átfogó pszichoterápiás részeként dolgozzák fel és kezelik intézkedések. Cotard-szindrómában fokozott a kockázata más mentális betegségek kialakulásának Egészség körülmények. Egyes betegek depresszióba esnek vagy súlyos betegségekben szenvednek hangulatingadozás és a fokozódó zsibbadás következtében fellépő szorongás.

Megelőzés

Specifikus megelőző intézkedések nehézkesek a Cotard-szindróma szempontjából, mint sok más mentális rendellenesség esetén. A Cotard-szindróma gyakran társul depresszióval, pszichózis és skizofrénia. Az ilyen betegségek szintén csak korlátozott mértékben előzhetők meg. Gyakran van olyan genetikai összetevő, amely elősegíti a mentális betegségek kedvezőtlen életkörülmények között. Noha a Cotard-szindróma hatékony megelőzése nem áll rendelkezésre, hatékony terápiás módszerek léteznek. A beteg családtagjai vagy bizalmasai segítenek abban, hogy a beteg a lehető legkorábban orvoshoz forduljon.

Követés

A legtöbb esetben nincs különösebb intézkedések A Cotard-szindróma által érintett személy számára rendelkezésre áll Ebben a tekintetben ez mentális betegségek mindenekelőtt az orvosnak átfogóan kell kezelnie a további szövődmények megelőzése érdekében. Csak megfelelő és szakszerű kezeléssel lehet véglegesen enyhíteni a tüneteket, mivel ez általában nem vezet független gyógymódra. A legtöbb esetben az érintett hozzátartozóinak vagy barátainak fel kell hívniuk a figyelmet Cotard-szindróma tüneteire és rábeszélni őket a kezelésre. Ebben az esetben a kezelés lezárt klinikán is történhet, ha a szindróma súlyos. Nem mindig lehet teljes mértékben kezelni a betegséget. A betegség gyógyítással kezelhető. Az érintett személynek ezzel figyelnie kell a helyes és rendszeres bevitelre, ezáltal a helyes adagolást is be kell tartani. Általános szabályként el kell kerülni azt a viselkedést is, amely a Cotard-szindróma tüneteihez vezetett. A további lefolyás ezáltal nagyon erősen függ a betegség kifejeződésétől, így ezáltal nem következhet be általános jóslat.

Ezt teheti meg maga is

Mivel a Cotard-szindrómában jelentkező rendellenességek és panaszok nagyon erősek, a szenvedő gyakran képtelen megfelelő mértékben segíteni magán. Külső segítségtől függ. Ha lehetséges, stabil környezetet kell kialakítania, hogy bármikor támogatást kaphasson. Ebben a betegségben a fő hangsúly a közeli rokonok elegendő önsegítésére irányul. Javasoljuk, hogy átfogóan tájékozódjanak a betegség tüneteiről, hogy ne találjanak hirtelen túlterhelt helyzetben. Mivel a tünetek enyhítésére gyakorolt ​​hatásuk korlátozott, a beteg kezelésének jó módjára kell összpontosítaniuk. Ennek során lemondanak a felelősségről, és saját kártérítésükre törekedhetnek. A hozzátartozókat arra ösztönzik, hogy vigyázzanak magukra, és ne hanyagolják el saját jólétüket. A jó közösségi hálózat segít a mindennapi életben való megbirkózásban, mivel a feladatok megoszthatók, és kölcsönös támogatás lehetséges. Szellemi Egészség prioritás a családtagok számára. Ha a beteggel törődnek, tanácsos tervezni feszültség- tevékenységek csökkentése saját szabadidejükben. Pihenés technikák, egészséges életmód vagy hasonló gondolkodású emberekkel folytatott eszmecsere erősítheti saját jólétüket.