A szoros értelemben vett borjúizmok a kétfejű borjúizomból és az alvadékból állnak. A borjúizmok fő feladata a láb lefelé hajlítása, ami rendkívül fontos funkció a járásban, futás, ugrás és egyéb mozgások.
Mi jellemzi a vádli izmait?
A borjúterületen található izmok sokaságából szigorú értelemben csak a kétfejű borjúizom (Musculus gastrocnemius) és az almás izom (Musculus soleus) számít borjúizmoknak. Mindkét izmot gyakran kombinálják háromfejű vádliizomként (Musculus triceps surae). Esetenként a hosszú vádli izom (Musculus plantaris) is szerepel a Musculus triceps surae-ban, mert támogatja a láb lefelé hajlítását is. Különösen a gastrocnemius izom adja a borjúnak tipikus megjelenését. Fő feladata a láb lefelé hajlítása. A feladat elvégzése érdekében az izmok a combcsont alsó részéhez kapcsolódnak a felső végén, és összeolvadnak a calcaneusba, a sarokcsont, az alsó végén a Achilles-ín. A kétfejű vádli izom erős vázizom, mert az erők, amelyek hatnak a boka ízület - tehát a calcaneuson - közben futás és az ugrás óriási lehet, és az izomba továbbítja az Achilles-ín.
Anatómia és felépítés
A gastrocnemius izomnak két feje van felfelé, a belső caput mediale és az lateral caput laterale, amelyek mindkét oldalon a combcsont alsó végéhez kapcsolódnak. Az alsó végén az izom kifut a Achilles-ín, amely a calcaneus hátsó végéhez kapcsolódik és képes elnyelni a boka az ízület például egy erős tőkeáttételi hatás révén, vagy erőket képes továbbítani a bokaízület ha ugrásra szánják. A talpizom a vádliizom alatt fekszik, és kívülről oldalirányban érezhető a gasztrocnemiuszom alatt. Az izom alsó vége is csatlakozik az Achilles-ínhez, ezért kapcsolódik a calcaneushoz. A plantaris izom, amelyet egyes szerzők a borjúizmok részének tartanak, lefelé nyílik az Achilles-ínbe is. Az izom, amely a nagy borjúizmok alatt fut, emberben kevéssé fontos, de értágító funkciót is ellát. A borjúizmokban beidegzett a sípcsontideg, a két fő ág egyikének sciaticus ideg (ülőideg), amely a lumbo-sacralis ideg plexusából származik.
Funkció és feladatok
A borjúizmok fő feladata, hogy a lábfejet hajlítsák, vagy a lábat lefelé hajlítsák, és elnyeljék a calcaneusból a borjúizmokba az Achilles-ín által továbbított erőket. Ez mindig akkor fordul elő, amikor a lábat úgy terhelik meg, hogy a sarok nem tudja magát a földön tartani. Egy másik funkcióban a gastrocnemius izom támogatja a térd hajlítását vagy az alsó emelését láb a fenék felé. Egy másik fontos funkció a támogatás supinatiós - kifelé forgás - a láb. Magában foglalja a láb belső szélének, azaz a bal láb esetében a láb jobb szélének megemelkedését, és fordítva. Ugyanakkor a láb külső éle leereszkedik. Ez úgy is elképzelhető, mint a láb kifelé billenése. Ha a kanyart külső hatások nem előkészítik, például észrevétlen egyenetlenségek vagy akadályok a talajon, ez túlfeszítést okozhat. Supináció más izmok is segítik, például a hátsó sípcsont izom és különféle lábujjhajlítók. A borjúizmok fent leírt funkciói fontos szerepet játszanak azokban a mozgássorozatokban, amelyekben statikus vagy dinamikus terhelések vannak kifejtve elöl anélkül, hogy a sarok el tudná tartani magát a földön. Ez nem csak a séta, futás és ugrás, de a kerékpározásban is, ahol nem a teljes talp van megterhelve, hanem elsősorban a labda.
Betegségek és panaszok
A borjúizmokhoz kapcsolódó panaszok eredhetnek magukból az izmokból, vagy az idegellátás okozhatják. A leggyakoribb és általában a legártalmatlanabb forma izomláz. Általában 12–24 órán belül jelentkezik a szóban forgó izom túlterhelése után. Gyakran fordul elő a vádli izmaiban, hosszú út után lefelé egy kövezett úton. Az izomot közvetlenül érintő másik típusú panasz az izom görcsök, amelyek önkéntelenül kontrollálhatatlan fájdalmas izmokban nyilvánulnak meg összehúzódások legfeljebb egy percig tart. Egyszerű esetekben ez csupán az elektrolit zavara egyensúlypéldául az ásványi anyag veszteség következtében erős izzadás. Nehéz alkohol fogyasztás és hiperventilláció izomzatot is okozhat görcsök. A legtöbb esetben egy csökkentett magnézium szint van jelen. Úgynevezett tüneti görcsök is előfordulhatnak, amelyek ok-okozati összefüggésben vannak más elsődleges betegségekkel. Ebben az összefüggésben, keringési rendellenességek, gyógyszerek (pl diuretikumok, béta-blokkolók) szerepet játszhatnak, és tisztázni kell őket. A neuropátiákon kívül, amelyek képesek vezet az izompanaszokra, a “becsípett” panaszokra idegek különösen gyakoriak, mert például az érintett motoros idegsejtek, amelyek az izmok összehúzódását vagy ellazulását ösztönzik, csak korlátozott mértékben képesek továbbítani a jeleket. Mivel a vádli izmait idegimpulzusokkal látja el a tibialis ideg, ennek lefolyását meg kell vizsgálni az esetleges megszakítások szempontjából, ha csak a vádli izmok alultápláltak idegek.
