A Delta Band
A deltoid szalag („Ligamentum deltoideum” vagy Ligamentum collaterale mediale), amint a neve is mutatja, egy háromszög alakú sáv, amely a boka közös. Négy részből áll: Pars tibiotalaris anterior, pars tibiotalaris posterior, pars tibionavicularis, pars tibiocalcanea. A szalag mind a négy része együttesen ered a belső részből boka, amely a sípcsonthoz tartozik.
Innen rajongóként nyújtózkodnak a kiindulópontig, a tarsal csontok. Az ínszalagok közül kettő, a Pars tibiotalaris anterior és a Pars tibiotalaris posterior, a talusig terjed, és a talus elején és hátulján végződik. A pars tibionavicularis a a scaphoid (Os naviculare), míg a pars tibiocalcanea a calcaneusnál végződik.
Az egyes szalagkomponensek szorosan összefüggő lefolyása miatt feszes, rendkívül stabil lemez kollagén szálak képződnek. A deltoid, amely a belső oldalon helyezkedik el bokaelsődleges feladata, hogy megakadályozza a láb kifelé hajlítását (pronációját). Megakadályozza az ízület valgus helyzetét is (ízületi rossz helyzet, amelyben az ízület tengelyének befelé törve van).
Természetéből adódóan a delta heveder óriási mértékben hozzájárul az egész stabilitásához bokaízület. Ez a stabilitás többek között akkor játszik szerepet, amikor a láb lábujj helyzetbe kerül (talpi hajlítás), mivel a bokaízület ebben az esetben instabilabb. A stabil deltoid szalag sérülése nagyon ritkán fordul elő.
Általában a deltoid szalag túlfeszített, amikor a láb kifelé hajlik, mivel nagyon ellenáll a szakadásnak. Ennek ellenére a stabilitás befolyásolható. Az ínszalag vagy az ínszalag egy részének szakadása egy ilyen mozgás során nagyon ritka a többi boka ínszalaghoz képest, és nagy erővel jár a sérülésen. Ha mégis bekövetkezik ilyen sérülés, az ízületet és így a deltoid szalagot először meg kell oldani, meg kell szilánkozni, majd lassan meg kell növelni a terhelést. Ha ez nem jár sikerrel, a sérülés orvoslására sebészeti beavatkozás alkalmazható, amelyben a szalagot varrják.
A Syndesmosis Band
A szindesmózis a kötőszöveti szalagszerkezet, amely kettőt tart csontok együtt, és ezáltal hamis ízületet képez, azaz ízületi rés nélkül. Ez azt jelenti, hogy a csontok - a sípcsont és a sípcsont esetében - nem szabadon mozoghatnak egymás ellen, ami hozzájárul a bizonyos stabilitáshoz. Az emberi testben van egy ilyen syndesmosis, a „syndesmosis tibiofibularis”, a sípcsont alsó része és a fibula között.
Ennek a szindesmózisnak köszönhetően a belső és a külső malleolok alkotják az úgynevezett boka villát, más néven malleolaris villát, amely körülveszi a boka csontját, és így képezi a boka felső ízülete. A szindesmosis két erős szalagból áll, az elülső és a hátsó syndesmosis szalagból. Ezeket az ínszalagokat a a boka felső ízülete.
Mindkét szalagnak megvannak a maga sajátos jellemzői. A syndesmosis elülső szalagja kissé ferde lefutású, és az állcsont külső részétől a fibula elülső széléig tart. A hátsó syndesmosis szalag vízszintesebben fut a fibula hátsó részétől a sípcsont hátsó és laterális részéig.
Ennek a szindesmózisnak az a célja, hogy bizonyos stabilitást biztosítson a maradékkal kapcsolatban a bokaízület szalagjai. Minden lépésnél ezt a szalagszerkezetet erősen megterheli mind a testtömeg, mind a mozgás közben fellépő erők. Mindazonáltal a többi szalaghoz képest nem annyira hajlamos a sérülésekre.
Ennek oka a kötőszöveti lemez, amely a sípcsont és a borjúcsont között feszül, és így a szindesmózis mellett nagyfokú stabilitást biztosít. Ezenkívül a szindesmózis szalagjai korlátozzák ezt a mozgási fokot feszültségük miatt, amely akkor keletkezik, amikor a lábat a orr. Ha a szindezmózis vagy a közvetlen szomszédságban lévő csontos szerkezet erős erővel mégis megsérül, speciális kezelésre van szükség a mozgás és stabilitás fokának helyreállításához, amelyek nagy jelentőséggel bírnak. Ezenkívül a syndesmosis sérülése a boka elágazásának minimális divergenciájához vezethet, ami azonnali kezelés nélkül fokozott ízületi kopást eredményez.
