Bodypletysmografia: kezelés, hatások és kockázatok

Bodypletysmografia egy eljárás annak meghatározására tüdő funkció a légzőszervi megbetegedéseknél. Ez magában foglalja a fontos légzési fiziológiai változók mérését, mint pl lélegző ellenállás, teljes tüdő kapacitás és maradvány kötet. A módszer nagyon megbízható és konkrétabb információkat nyújt a következőkről tüdő funkció, mint a hagyományos spirometria.

Mi a testpletizmográfia?

Bodypletysmografia egy módszer a tüdőfunkció meghatározására légzőszervi megbetegedéseknél. A módszer nagyon megbízható és konkrétabb információkat nyújt a tüdő működéséről, mint a hagyományos spirometria. Bodypletysmografia 1956-ban vezették be a tüdőfunkciós tesztek klinikai gyakorlatába. Manapság a klinikák választott eljárásának és a tüdőszakértők gyakorlatának tekintik. A testpletizmográfia másik neve az egész test pletizmográfiája, mivel a légzőszervi kötet az egész test meghatározása. A Plethys a latin kifejezés kötet, míg a „-graphy” utótag grafikus ábrázolást jelez. A testpletizmográfiát tehát az egész test belélegzett és kilélegzett levegő mennyiségének megjelenítésére használják. A tüdőfunkció kapacitása információt nyújt hatékonyságáról. Különösen három paraméter érdekes a méréshez. Ezek a légzési ellenállás, a maradék térfogat és a teljes tüdőfunkció. A lélegző az ellenállás azt az ellenállást jelenti, amelyet le kell győzni a légzés során. A maradék térfogat a tüdőben kilégzés után fennmaradó levegő térfogatot írja le. A teljes tüdőkapacitást különböző térfogatok jellemzik, például légzési gázmennyiség, légzési térfogat és tüdőmennyiség. Ezen paraméterek meghatározásával a bodypletysmografia jó diagnosztizálni az obstruktív és restriktív tüdőbetegségeket.

Funkció, hatás és célok

A testpletizmográfia Boyle és Mariott fizikai törvényén alapszik. E törvény szerint, ha a hőmérséklet állandó marad, a nyomás és a térfogat szorzata is állandó marad. Így, ha a térfogat a tágulás miatt növekszik, a nyomás automatikusan csökken, és fordítva. A mérést szinte légmentesen záródó cellában végzik. Apró légszivárgás biztosítja, hogy a kabin nyomásának növekedését kompenzálja a beteg testhőmérséklete. Lélegző be egy spirométeren keresztül a mellkas emelkedni, növelve a tüdő térfogatát. Ugyanakkor a kabin térfogata minimálisan csökken, ami enyhe nyomásnövekedést okoz. Ezt a légzés miatti nyomásváltozást határozzuk meg, és ebből számoljuk ki a belélegzett vagy kilélegzett levegő térfogatát. Ezekből az adatokból következtetéseket lehet levonni a légzési ellenállás, a maradék térfogat és a teljes tüdő kapacitás három fontos paraméteréről. Például egy egészséges emberben a maradék térfogat (a kilégzés után fennmaradó térfogat) körülbelül 1.5 liter. A klasszikus spirometria biztosítja a tüdőbetegség kezdeti jelzéseit. Csak a belélegzett és a kilélegzett mennyiséget mérik, a nyomásváltozások figyelembevétele nélkül. A maradék térfogat és a légutak ellenállása önmagában ezzel a módszerrel nem határozható meg, mert az intrapulmonális nyomást nem mérik. Ez azonban előfeltétele az obstruktív és a restriktív tüdőbetegség megkülönböztetésének. Akadályozó tüdőbetegségek a légutak szűkülete vagy elzáródása jellemzi. Így akadályozó tüdőbetegségek tartalmazzon olyan feltételeket, mint bronchiális asztma, krónikus hörghurutvagy COPD (krónikus obstruktív légúti betegség). Ezeket a légzőszervi betegségeket a légáramlás elzáródása jellemzi. A korlátozó tüdőbetegségek, a tüdő fejlődését akadályozzák az olyan heges változások, mint a tüdő-fibrózis vagy azbeszt által okozott tüdőkárosodás. A tüdő normál maradék térfogata már nem érhető el. A testpletizmográfiával a légzőszervi betegségek azonnal kijelölhetők. Ezenkívül a testpletizmográfia is megbízhatóan jelzi a tüdőbetegség súlyosságát. Rendszeres méréssel a betegség lefolyása nyomon követhető és gyorsan kezelhető, ha drámai változás következik be. A mérést spirometriával kombinálják. A beteg a kabinban ül, és egy spirométeren keresztül lélegzik be és ki. A klasszikus spirometriával ellentétben a mérés független a beteg együttműködésétől. A nyugalmi állapotban történő légzés is elegendő a méréshez. Egy számítógépes program értékeli az utastér nyomásának enyhe változását. A számítógépes program figyelembe veszi a beteg életkorát és nemét is. Egy érzékelő rögzíti a légzési mozgások erejét. A mért értékek megmutatják, hogy a tüdőfunkció megváltozott-e és hogyan. Különösen kiolvasható, hogy a légzési ellenállás túl magas (obstruktív légúti betegség), vagy a maradék térfogat túl alacsony (korlátozó tüdőbetegség). Bár a mérés független a beteg együttműködésétől, a páciensnek mégis be kell tartania az orvos utasításait belélegzés és a kilégzés. Az eredményeket néhány másodpercen belül kiértékeljük. Egy tapasztalt pulmonológus ekkor már diagnosztizálhatja az első betegségeket. Nagyon gyorsan kiderül, mely további vizsgálatokat kell elvégezni. Ezek általában diffúziós tesztek, ergospirometria és provokációs tesztek. A betegek számára a testpletizmográfia valamivel időigényesebb, mint a klasszikus spirometria.

Kockázatok, mellékhatások és veszélyek

Nincs Egészség a testpletizmográfiával járó kockázat. Nincs sugárzás vagy nyomás. Az üvegfülke nincs bezárva, és bármikor elhagyható, ha légzési problémái ill pánikrohamok előfordul. A vizsgálati módszer ezért teljesen ártalmatlan, és még kisgyermekeknél is komplikációk nélkül végezzük. Komoly szövődmények alig fordultak elő. Épp ellenkezőleg, a bodypletysmografia nagymértékben minimalizálja a tüdőbetegségek kockázatát. Rendszeres mérésekkel a betegség lefolyása egyidejűleg nyomon követhető és kezelhető. Sok beteg számára kockázatos lehet, ha nem használja ezt a módszert. További előny, hogy a testpletizmográfia a légzés során erő alkalmazása nélkül is elvégezhető. Az eljárás elengedhetetlen a végleges diagnózis felállításához. A szükséges felszerelés és a beszerzési költségek azonban jelentősek. Ez megmagyarázza azt is, hogy a bodypletysmografiát miért csak klinikákon és szakemberek végzik.