Amitriptyline az egyik első sor antidepresszánsok, az 1960-as évek eleje óta a piacon. Elsősorban a depresszió társult, összekapcsolt, társított valamivel szorongási rendellenességek. Egy másik felhasználási terület az fájdalom kezelése.
Mi az amitriptilin?
Amitriptyline elsősorban azért adják depresszió társult, összekapcsolt, társított valamivel szorongási rendellenességek Az antidepresszáns amitriptilin először 1960-ban gyártották, és két évvel később vezették be a piacra. Bevezetéséig szerotonin újrafelvétel gátlók, az amitriptilint írták fel a legjobban antidepresszáns világszerte. És ma ez a hatóanyag még mindig az egyik pszichotróp gyógyszerek leggyakrabban Németországban írják fel. Az amitriptilin triciklikus antidepresszáns amelynek jellegzetes kémiai szerkezete van három anellált gyűrűvel. A hangulatvonásnak nevezett gyógyszert elsősorban olyan pszichológiai panaszok esetén írják fel, amelyekben szorongás vagy rossz hangulat van az előtérben. Az amitriptilin depresszív hatással van a betegek pszichomotoros rendszerére is. A gyógyszert ezért is alkalmazzák alvászavarok, amelyek gyakran a tünetek közé tartoznak depresszió.
Farmakológiai hatások
Mint minden triciklikus antidepresszánsok, az amitriptilin befolyásolja agy metabolizmus a neurotranszmitterek újrafelvételének gátlásával noradrenalin, dopaminés szerotonin az idegsejtekben. Ennek célja a depressziós betegekre jellemző neurotranszmitter-hiány kompenzálása. A neurotranszmitterek ugyanis fontos szerepet játszanak abban agy anyagcsere annyiban, hogy minden idegi reakciót kontrollálnak. A hírvivő anyagok általában kis vezikulákban helyezkednek el az idegsejtek végén, ahol felszabadulnak, amint az ideg gerjesztődik. Ez lehetővé teszi, hogy a hírvivő anyagok eljussanak más idegsejtek receptoraihoz és továbbadják az ingert. Ezt követően a neurotranszmittereket lebontják enzimek vagy egy speciális szállítási rendszeren keresztül visszaküldik az eredeti boltba. Az amitriptilin elfoglalja a neurotranszmitterek receptorait, ezáltal megváltoztatva agy anyagcsere. Ezenkívül a hatóanyag megakadályozza a neurotranszmitterek visszatérő transzportját. Ez lehetővé teszi számukra, hogy tovább maradjanak a cselekvés helyszínén, növelve hatékonyságukat. Ily módon az amitriptilin enyhítheti a feszültséget és a szorongást, és felemelheti a depressziós hangulatot. A feltétel krónikus fájdalom a betegek is javíthatók. Mert itt is az ok gyakran zavart feldolgozása fájdalom jelek az agyban, amelyekben a neurotranszmitter szerotonin kulcsszerepet játszik.
Orvosi alkalmazás és felhasználás
Az amitriptilin hatóanyagot tartalmazó különféle készítmények elvileg a depresszió minden formája ellen adhatók, hangulatjavító hatásuk miatt. Előnyösen a depresszió olyan formáihoz alkalmazzák, amelyek nyugtalanság és szorongás érzésével járnak. Mivel gyakran nehéz meghatározni, hogy melyik tünet az oka és melyik a következménye mentális betegségek, amitriptilint is alkalmaznak szorongási rendellenességek. Ezek ugyanis negatívan befolyásolhatják a hangulatot, olyan tüneteket eredményezhetnek, amelyek depresszióval is társulhatnak. Ezen túlmenően, mivel a gyógyszer általában nyugtató hatású, az amitriptilint kóros és krónikus betegségekben adják be alvászavarok. Mert a nyugtató hatását, amelyet a gyógyszer minden indikációban mutat, általában este kell bevenni. Az amitriptilin egy másik alkalmazási területe a krónikus fájdalom. Ennek sok esetben pszichológiai összetevője is van. A hatóanyag a fájdalom viszonylag széles skáláját fedi le, az enyhe és a nagyon súlyos fájdalom között. A fájdalomban szenvedő betegeknél alkalmazott alkalmazások tipikus példái a fejfájás in migrén betegek vagy a mozgásszervi fájdalom, amelytől fibromyalgia a betegek szenvednek.
Kockázatok és mellékhatások
A gyógyszert beadó betegek nagyon gyakran panaszkodnak olyan mellékhatásokra, mint a száraz száj, szédülés, fáradtság, zavarok a szív-és érrendszer, fejfájásingerlékenység, beszédzavarok, valamint a súlygyarapodás. Szomjúság, belső nyugtalanság, károsodott érzés íz or a koncentráció hiánya szintén a gyakori mellékhatások közé tartoznak, csakúgy, mint a libidó elvesztése. Esetenként olyan mellékhatások, mint pl magas vérnyomás, hasmenés vagy megváltozik vérkép előfordulhat. Ezenkívül számos más lehetséges mellékhatás is előfordulhat. Ezért a készítmény körülbelül kéthetes beállítását orvosi felügyelet mellett kell elvégezni. Ha a mellékhatások túl súlyosak, szükség lehet más készítményre történő áttérésre. Ezenkívül a mellékhatásoknak nagyrészt enyhülniük kell, mihelyt befejezik a kezelést. Az elválasztásnak a gyógyszer abbahagyása esetén is lassúnak és fokozatosnak kell lennie.
