Hydrochlorothiazide diuretikus gyógyszer, és a tiazid prototípusának számít diuretikumok. A hatóanyagot többek között ödéma kezelésére használják.
Mi a hidroklorotiazid?
Hydrochlorothiazide a nephron disztális tubulusain hat. A nephron a legkisebb funkcionális egység a vese. Hydrochlorothiazide vízhajtó. A vizelethajtók faliórái szerek meglehetősen magas terápiás tartományban. Főleg öblítésre használják víz ki az emberi testből. Között vízhajtók szerek, különbséget lehet tenni a különféle típusok között. Tiazid diuretikumok, együtt kálium-megtakarító vízhajtók és aldoszteron antagonisták, a legismertebb vizelethajtók közé tartoznak. Tiazid diuretikumok mint például a hidroklorotiazid, széles körben alkalmazhatók. Többek között kezelésre használják őket magas vérnyomás or szív kudarc. A tiazid diuretikumok általában jól tolerálhatók, de öblítő hatásuk miatt elektrolit-zavarokat is okozhatnak. A Hidroklorotiazidot a Világellenes Világ tiltotta a sportolók számára.adalékolás Ügynökség. Bár a gyógyszer közvetlenül nem növeli a teljesítményt, az egyik úgynevezett maszkolószer. Ezek megnehezíthetik a felismerést dopping anyagok. A hidroklorotiazid olyan mértékben hígítja a vizeletet, hogy a dopping a vizelettel való kontroll alig lehetséges.
Farmakológiai hatás
A hidroklorotiazid a nephron disztális tubulusaira hat. A nefron a legkisebb funkcionális egység a vese. Ez egy vesetestből és egy csatolt tubuláris rendszerből áll, amelyet tubulus rendszernek neveznek. Az elsődleges vizeletet a nefronban szűrjük. A csőszerű rendszerben víz és különféle egyéb anyagokat nyernek ki, mielőtt az úgynevezett másodlagos vizelet kiválasztódik a lefolyó húgyutakon keresztül. A hidroklorotiazid gátolja a nátrium-klorid kotransporter a tubuláris rendszer sejtjeinek luminális membránjánál. Nagyobb dózisokban a gyógyszer ezenkívül gátolja a karboanhidrázt. Ennek eredményeként a vesék többet választanak ki nátrium klorid és így is víz. Ezen kívül kevesebbet kalcium ionok és így tovább magnézium ionok választódnak ki. A hidroklorotiazid tehát szintén képes vezet hogy növekszik csontsűrűség betegeknél csontritkulás a megnövekedett miatt kalcium visszatartás. Az biohasznosulás a hidroklorotiazid 70% -a. A hatás időtartama 6-12 óra. Ezt követően a hatóanyag szinte változatlan formában ürül a vesén keresztül.
Orvosi felhasználás és alkalmazás
A hidroklorotiazidot elsősorban az esszenciális artériák kezelésére használják magas vérnyomás. Ritkán adják be azonban a szert egyedül. Leggyakrabban, terápia béta-blokkolókkal kombinálva vagy ACE-gátlók. A hidroklorotiazidot a szív kudarc. Itt a gyógyszert általában együtt alkalmazzák hurok diuretikumok. Ezek az ödéma mozgósítását szolgálják, míg a hidroklorotiazid a víz kiválasztását szolgálja. Mivel a hidroklorotiazid növeli a retenciót kalcium ionok kezelésére is alkalmazzák csontritkulás. A visszanyert kalcium növelheti a betegek csontsűrűség. A hidroklorotiazid alkalmazásának másik javallata a hiperkalciuria. Ez a kalcium fokozott kiválasztódása a vizelettel. Csont metasztázisok, D-vitamin mérgezések, szarkoidózis vagy a Bartter-szindróma az ilyen hiperkalciuria lehetséges okai. Mivel a vizeletkövek a megnövekedett kalciumkiválasztás miatt fordulhatnak elő, ezekben az esetekben a hidroklorotiazidot profilaktikusan alkalmazzák.
Kockázatok és mellékhatások
Alapvetően a hidroklorotiazid jól tolerálható, de az elektrolitveszteség miatt különféle mellékhatások alakulhatnak ki. Csökkent vér kálium és a nátrium szintek gyakoriak. Magnézium és a klorid szintén csökkentek. Másrészt a kalcium szintje a vér megnövekszik. Száraz száj a szomjúság pedig tipikus mellékhatás. Nagyobb dózisok esetén gyengeség, szédülés, izom fájdalom és izom görcsök előfordulhat. A betegek szívdobogástól szenvednek és csökkentek vér nyomás. Különösen akkor, ha fekvőről állóra váltanak, ortosztatikus szabályozási rendellenességeket mutatnak szédülés. Nagy dózis esetén a vizelettel történő kiválasztás nagyon mértékű lehet. Eredményeképpen kiszáradás és hipovolémia, azaz csökkent vérkeringés kötet, a vér megvastagodása következik be. Különösen idős betegeknél vagy vénás betegségben szenvedő betegeknél a kialakulás veszélye trombózis or embólia ennek eredményeként növekszik. Eredményeképpen hipokalémia, fáradtság, rendellenes álmosság, bénulás vagy érzékszervi zavarok fordulhatnak elő. Székrekedés és a puffadás a hidroklorotiazid gyakori mellékhatásai is. Emelkedett vér húgysav szintek előfordulhatnak a kezelés során, ami végül köszvény támadások. Továbbá a vér növekedése lipidek (trigliceridek és a koleszterin) gyakran megfigyelhető. Alkalmanként a vizeletanyagokat kreatinin és a karbamid szintén emelkedik a vérben. Féltett mellékhatása terápia hidroklorotiaziddal van hasnyálmirigy-gyulladás Az hasnyálmirigy-gyulladás életveszélyes lehet. Ritkán, allergiás bőr olyan reakciók, mint viszketés, exanthema vagy wheals jelentkeznek a hidroklorotiazid szedésekor. Akut vese gyulladás, érgyulladás és vérszegénység szintén a ritka mellékhatások közé tartoznak. Néhány betegnél impotencia vagy látászavar is kialakulhat a hidroklorotiazid szedése alatt. Tiazid diuretikumok mint például a hidroklorotiazid, súlyos vese- vagy májkárosodás esetén nem alkalmazható. Súlyos elektrolit zavarok, mint pl hipokalémia, hyponatremia és hypercalcaemia szintén ellenjavallat. A hidroklorotiazid használata veszélyes a digitalizin mérgezésekben és a szívritmuszavarok. Ehhez hasonlóan a hidroklorotiazidot sem szabad alkalmazni allergia nak nek szulfonamidok. Továbbá közben terhesség és a szoptatás ideális esetben az orvosnak más vizelethajtót kell felírnia.
