Meghatározás
Az ischium (Os ischii) az emberi medence lapos csontja. Határozza meg a szeméremcsont (Os pubis) és az ilium (Os ilium) és ezekkel együtt alkotja az úgynevezett csípőcsontot (Os coxae). A keresztcsont, ez a csont bezárja a teljes kismedencei gyűrűt és így képezi a csontos medence alapját.
Anatómia
Az ischium 3 részre osztható, az ischium testre és egy felső és alsó ischium ágra, amelyek egymásba olvadnak. Az ischium teste alkotja a legnagyobb részét csípőizület aljzat és annak hátsó határa. Hátul két jellegzetes bemélyedéssel rendelkezik (Incisura ischiadica major / minor).
A kettő közül a nagyobbik egy éles csontgerinc, amely kiindulópontként szolgál a keresztcsontischiatikus gerincszalag (Lig. sacrospinale). Ez a sacro-iliac ízület része, és hozzájárul annak stabilizálásához.
Egy másik szalaggal együtt a kis bemetszésnél a kis ischialis lyuk határát is képezi, amely fontos átjárási pont a kis medencétől a comb és a lágyéki régió. A felső ággal együtt szeméremcsont, a felső ischiális ág (ramus superior ossis ischii) képezi a csípőlyuk felső határát (foramen obturatum), amelyen keresztül több csatorna fut a medencétől a láb. Egy kiemelkedő csontszél határolja az ág külső oldalát a hátsó oldalról, és a különböző pontok kiindulópontjaként szolgál comb izmokat.
A belső oldal a kis medence csontos falának része, alsó részén pedig éles éle is van. Ez képezi a sacro-iliacalis ízület további visszatartó szalagjának kiindulópontját. Kiindulási pontként is szolgál a medencefenék izmokat.
Az alsó ischialis ág külső felületén egyenetlen felület van, amelyből a Musculus obturatorius externus származik. A belső oldal a medence csontos elülső falának része, és csontos széleivel képezi a kiindulópontot kötőszöveti részei medencefenék. A hátsó oldalán az ischium két ága együtt fut ki a nagy ischialis tuberosityba (Tuber ischiadicum).