Az önészlelés az öntudat rögzítési pontja, és különösen a pszichológia szempontjából játszik szerepet. Az önészlelés torzulásai például olyan klinikai képeket válthatnak ki, mint pl étvágytalanság vagy diszmorfofóbia. Az önfelfogás elidegenedése gyakran társadalmi visszahúzódást és hiábavalóságot eredményez.
Mi az önészlelés?
A pszichológiában az önészlelés kifejezés önmagának érzékelésére utal. Az önészlelés fogalma alatt a pszichológia megérti a saját személyének észlelését. Minden önfelfogás összessége képezi az ember önképét. Az önmegfigyeléssel együtt az önészlelés a tudat és az öntudat kialakulásának alapvető előfeltétele. Az önészleléstől megkülönböztetni a külső érzékelés. A mások általi önmagunk felfogása és az önészlelés soha nem esik teljesen egybe. Az önészlelés fogalma lehet befelé néző vagy kifelé néző. Az orvostudományban a befelé irányított önészlelés általában a proprioreceptorok észlelésére, vagyis a mély vagy izomérzék érzéki érzékelésére utal, amelyek a testészlelés kifejezés alatt is szerepelnek. A kifelé irányított önérzékelést viszont az exteroreceptorok benyomásai alkotják. Ez magában foglalja az önmagáról szóló összes információt, amelyre a vizuális rendszer, a hallásérzet és az érzék érzékelhető szag lehetővé teszi. Az önészlelés nagyon fontos a pszichológiában a különféle klinikai képek kapcsán. Ebben az összefüggésben a test sémájának és a testképnek a megkülönböztetése egyre nagyobb szerepet játszik.
Funkció és feladat
Az önészlelés fontos építőköve az ember számára Egészség és ha torzul, hatással van mind a mentális, mind a társadalmi életre. Az emberek érzéki szerkezetüknek köszönhetően érzékelik saját testüket. A neurofiziológiai testséma egy elméleti konstrukció, amely leírja az objektív önészlelés ezt a cselekedetét. Így a test séma a saját érzékelési apparátusának tapintási, vestibularis, proprioceptív, hallási és vizuális információinak észleléséből áll. Így a test séma alapja tanulás megtapasztalja és olyan tulajdonságokból áll, mint a testorientáció, a test meghosszabbítása és a testismeret. Ez azt jelenti, hogy a proprioreceptoroknak köszönhetően és tanulás tapasztalat alapján az emberek érzékelhetik saját testméretüket, dimenzióikat és testük felépítését vagy működését. Az úgynevezett testkép szemben áll ezzel a neurofiziológiai konstrukcióval, mint pusztán pszichológiai konstrukcióval. A testkép viszonylag objektív, és a belső folyamatok értelmében nem a saját elméjétől függ, hanem kizárólag a saját érzékszervi rendszereinek objektív érzéki érzékelése alkotja. A pszichológiai testkép viszont szubjektív és függ az elmétől és ezáltal az egyén belső folyamataitól. Ezek a belső folyamatok elsősorban a saját személyének felfogásával kapcsolatos gondolatok és érzések. A testkép tehát a saját testhez való mentális hozzáállás, és a testtudat kifejezésével együtt hívják. Például a saját vonzerejének felmérése a testkép fontos minősége. Ez az értékelés ritkán független más emberek értékelésétől. A mások általi értékelés tehát leginkább a mentális szubjektív testképre játszik szerepet. Ha a fiziológiai testséma és a pszichológiai testkép között jelentős eltérések vannak, ez megzavarhatja az önészlelést. Az idegen képek saját képként való elfogadása ebben az összefüggésben az egyik legfontosabb jelenség. Torzulások, elutasítások és elfojtások következhetnek be, és kiválthatják az önámításokat, például azokat, amelyek jelen vannak étvágytalanság.
Betegségek és rendellenességek
Az önészlelés súlyos betegségeket válthat ki az objektív testséma és a szubjektív testkép közötti eltérések miatt, amelyek étvágytalanság, mind pszichológiai, mind fiziológiai következményekkel járnak. A legtöbb esetben a saját alakjával kapcsolatos kívánatos képek állnak az ilyen rendellenességek középpontjában. A saját kívánságképei mellett mások kívánsági képei is átvehetők, és ezáltal idővel a saját kívánságképének érezhetik magukat. Ebben az esetben az érintettek néha saját testük hibás külső észlelését is magukénak tekintik. ezen az alapon kívánatos képeket dolgozzanak ki saját testükről. Gyakran félnek attól, hogy elfogják őket a kívánságképek üldözésében. Ez a félelem abból a szégyenérzetből fakad, hogy még nem felel meg az ideális képeknek. Mivel az önfelfogás nagy szerepet játszik a saját identitás kialakulásában, az önfelfogás torzulásai és egyéb elidegenedései is torzítják az érintettek észlelt identitását. A zavart önészlelés nemcsak olyan rendellenességekben játszik szerepet, mint pl anorexia nervosa, de megnyilvánulhat olyan rendellenességekben is, mint pl társadalmi fóbia. E betegség összefüggésében az úgynevezett reflektorfény-hatás gyakran súlyosbító tényező. Az érintettek így állandóan ki vannak téve más emberek megfigyelésének. A zavart önészlelés szerepet játszik olyan betegségekben is, mint például a dysmorphophobia. A betegek vonzónak érzik magukat, és az önutálatig önmegtagadás alakul ki. Az elutasítástól való pánikfélelem és más emberek reakciói kölcsönhatásba lépnek ezzel. Az irigység és a magány érzése, valamint a mások csalódásától való félelem szintén fontos tünete az önértékelés csökkenésének a diszmorfofóbia összefüggésében. Az érintettek csúfsága csak saját szemükben létezik, de korlátozza társadalmi életüket, sőt gyakran a társadalmi életből való teljes kivonuláshoz is vezet. Beindul a hiábavalóság érzése.
