Gustometria (szinonimák: íz teszt, ízvizsgálat, ízvizsgálat) a fülben alkalmazott diagnosztikai eljárás, orr, és torokgyógyszer, hogy teszteljék az érzékét ízpéldául az idegelváltozások felderítésére (idegkárosodás). A gustometriát különböző módszerek alkalmazásával végezzük íz anyagokat a nyelv, annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a. különböző érzékszervi ágainak pontos értékelését arcideg és a glossopharyngealis ideg a nyelv terület (az emberek ízérzete többek között kettő funkciójából adódik idegek, amelyek közül néhány idegrost található a nyelv). A gustometria alkalmazásában különböző változatok vannak, különböző kivitelezési módokkal. A gustometria használható a diagnosztikában szubjektív vagy objektív módszerként. Ezenkívül különböző módszerek léteznek a nyelv ízreceptorainak irritációjára.
Jelzések (alkalmazási területek)
- Az ízérzékelés bármilyen szubjektív károsodása esetén gustometriát lehet végezni annak megállapítására, hogy idegelváltozásról van-e szó és hol található.
- Ezen perifériás elváltozásokon kívül (a agy), előfordulhat olyan rendellenesség is, amelyet az agyi szerkezet károsodása okoz Parkinson kór or Alzheimer kór, így az ízzavar (dysgeusia) a betegségek korai tünetének tekinthető.
- A gustometria másik alkalmazási területe a mellékhatások tesztelése szerek, mivel sok gyógyszer gyakran spontán csökken az ízérzetben.
- Ezenkívül számos anyagcsere-betegség, mint pl cukorbetegség Az 1. és 2. típusú mellitus csökkent ízérzést is okozhat, így egy észlelt hipogeusia (az ízérzékenység csökkenése) szolgálhat indikátorként (indikátor) a további diagnosztikai eljárásokhoz.
Az eljárás
A gustometria elve az ízérzékelés funkcionális tesztelése az érzékeny idegvégződések stimulálása révén, amelyeket például az ízek a nyelv felszínére történő felvitele okoz. A gustometriában megkülönböztetünk három szupercsoportot:
- Klasszikus gustometria vagy kemogustometria: ebben a módszerben ízintenzív anyagokat visznek fel a pamut törlőkendőre, és a beteg nyelvének bizonyos területeire helyezik. Az ízérzetet a négy ízminőség: édes, savanyú, keserű és sós minta segítségével tesztelik. 10 százalék szőlőcukor oldat (a százalék a tesztfolyadékban lévő glükóz mennyiségét tükrözi), 7.5 és 15 százalékos NaCl (sóoldat) oldat, valamint 5 és 10 százalék citromsav és 1 és 5 százalék kinin (keserű) tesztelésre használják. Az eredményeket azonban a szimuláció vagy a súlyosbodás lehetősége miatt nem tartják nagyon reprodukálhatónak (a betegség tüneteinek önkényes eltúlzott hangsúlyozása, ami a fokozott önmegfigyelés következménye). A lehetséges befolyás miatt az eljárást szubjektív gustometriának hívják.
- Ebből a módszerből meg lehet különböztetni az elektrogustometriát: itt a nyelv felületének ízreceptorait állandó áram stimulálja, és a erő meghatározódik, amelynél az ízreceptorokon keresztüli ingert a beteg érzékeli. Az így meghatározott értéket ízküszöbnek nevezzük, és az ízreceptorok legkisebb ingerlését jelenti, amely egy íz érzéséhez vezet. Bár ezt az eljárást ízminták használata nélkül hajtják végre, még mindig nem objektív eljárás.
- Az egyetlen objektív ízvizsgálatot az ízléses kiváltott potenciálok mérésével végezzük az EEG-ben (a nyelvben elhelyezkedő ideg stimulálásával, a agy mérhető).
A gustometria eljárásáról:
- Arra kérjük a beteget, hogy nyújtsa ki a nyelvét az ízérzet tényleges tesztelése előtt. Ezt követően elvégzik a megfelelő nyelvterület vattacsomóval történő átmosását.
- Minden ízminőségi teszt után a száj öblíteni kell, hogy elkerüljék a hamis eredményeket.
- Az elektrogustometria megvalósítását természetesen a nyelv felületén lévő receptorok elektromos sokkokkal történő stimulálásával írják le.
- Az ízérzet felmérését mindig oldalsó összehasonlítással kell elvégezni. Amellett, hogy a beteg jelzi, hogy mikor észleli az ízreceptorok irritációját, fel kell tüntetnie, hogy melyik ízminőségről van szó.
- Ezenkívül a vizsgálat elvégzéséhez elengedhetetlen, hogy a beteg ne vegye vissza a nyelvet a száj a vizsgálat során, mivel ez egyoldalú idegelváltozás esetén az ízérzetet az egészséges oldallal is megtapasztalhatja.
Bár az ízérzékenység csökkenése sok betegség korai tüneteként értelmezhető, az esetek döntő többségében ez az életkorral összefüggő változáson alapul. A romlás a nyelv felületi szerkezetének az életkorral járó változásának eredménye. Dohányzó vagy túlzott alkohol a fogyasztás az ízérzetet is ronthatja. Mivel a hypogeusia súlyos alapbetegség korai tüneteként jelentkezhet, a gustometria eredményeit nem szabad elhanyagolni. Tehát a páciens számára nem az ízzavar, hanem a rendellenesség okának azonosítása a kritikus.
