Az észlelt információk csoportokra oszthatók; ennek megfelelően az ezekre az ingerekre reagáló receptorok:
- A mechanoreceptorok reagálnak a mechanikus ingerekre, azaz a nyomásra, az érintésre, a nyújtásra vagy a rezgésre. Közvetítik a tapintási észlelést (tapintásérzetet), és az érzékeléssel együtt egyensúly a belső fülben, proprioception, azaz a végtagok helye és mozgása a térben (testtartás és erő). A test baroreceptorai mérnek vér nyomás és a belső fül hallósejtjeinek szőrszálai (amelyek hanghullámok hatására reagálnak hajlításukra) szintén a mechanoreceptorokhoz tartoznak.
- A termoreceptorok érzékelik a hőmérséklet-különbségeket, és mindkettőhöz vannak speciális érzékelők hideg és hő.
- A kemoreceptorok mérik a koncentráció oldott anyagok testnedvek. E csoport ismert képviselői a íz vagy szagreceptorok, mások fontos szerepet játszanak a légzés szabályozásában (a oxigén or szén dioxid terjesztés) vagy - ozmoreceptorként - hormonban, víz és sót egyensúly.
- A fotoreceptorok reagálnak a fényre - a legfontosabbak a retinában található rudak és kúpok, amelyek közvetítik a látást.
- Fájdalom receptorok szinte mindenhol megtalálhatók a testben, és különösebben reagálnak a különféle ingerekre, például a hőre, a test szöveteire gyakorolt erős mechanikai hatásokra (például zúzódásokra) vagy a mérgező kémiai anyagokra. Közvetítik a fájdalom (nocicepció).
Középen - feldolgozás az agyban
Miután a jeleket megkapta, a kapcsolódó idegi utakon keresztül továbbítják a megfelelő érzékszervi központokba agy. Ez eleinte szűrőként működik, hogy a bejövő információk forgatagát értelmes csatornákba terelje: csak néhány érzékszervi benyomás halad át ezen a rostán, és tovább feldolgozza őket. Ha elképzeled, hány fűszál mozog a szélben egy réten, ahol csak a színeset veszed észre pillangó, világossá válik, mennyire fontos ez a kiválasztás.
Az észlelés a látószögtől, az időjárástól, az alakjától és a színétől függetlenül történik pillangó, vagy hogy 20 centire vagy 20 méterre vagyunk-e - ez világossá teszi, hogy milyen összetett eredmény rejlik még ezen első lépések mögött. A fennmaradó ingereket fel kell dolgozni és értelmezni.
Az agyunk ebben a folyamatban is a memóriára támaszkodik - láttam már ilyen ringatóan csapkodó dolgot? Ez egy nadrág egy zsinóron, egy lufi a vásáron, egy gyerek egy deszkán?
Létrejön egy kép a környezetről
Amíg a pillangó ilyennek ismerik el (és talán még egy pávapillangónak is elhatározták), a agy ismét elég keményen kell dolgoznia. Ehhez a különböző érzékszervekből érkező ingereket összehangolják és átfogó nézetbe egyesítik:
- Messze van a pillangó, vagy hash-e neki?
- Nagy vagy kicsi, piros vagy sárga?
- Szaga van valaminek, zajt csap ki a szárnyaival?
Talán Ön is kellemes érzést érez a láttán, mert a nagypapával közös utazások emlékeit idézi fel.
Tehát ami végül megjelenik, az a környezet képe, de csak egy kis metszetet mutat és szubjektíven formálódik. Ehhez a agy nemcsak a tapasztalatoktól, hanem a szervezet állapotától is függ (például éhség, fáradtság, hangulat).
