Az érdeklődés bizonyos tevékenységek, tárgyak vagy emberek kognitívan erős részvételén és érzelmileg pozitív értékelésén alapul. Az érdeklődési körök kölcsönhatásba lépnek a figyelemmel, és a agy, elsősorban a frontális agy által és limbikus rendszer. Apátiában már nincs érdeklődés a külvilág iránt.
Mi az érdeklődés?
Az érdeklődés irányítja az ember figyelmét. Megfelel annak a kognitív együttérzésnek, amelyet egy dolognak vagy személynek adnak. Az érdeklődés irányítja az ember figyelmét. Ez megfelel egy dolognak vagy egy személynek adott kognitív együttérzésnek. A szimpátia szintje korrelál a erő érdekes. Az érdektelenség kóros apátiáig terjedhet. A pszichológiában az érdeklődés sokdimenziós konstrukció. Az érdeklődési köröket konkrét tárgyakként, a tudás területeiként vagy a tevékenységek meghatározott osztályaiban határozzák meg. Egy bizonyos dolog vagy egy másik személy iránti érdeklődés mértékét viszont az adott esetben a megfelelő szubjektív megbecsülés határozza meg. Ez a pozitív megbecsülés leginkább a pozitív érzelmileg átélt állapotok intenzitásával függ össze egy bizonyos személy, tevékenység vagy tárgy kapcsán. Az oktatáspszichológia számára az érdeklődés egy bizonyos személy és egy tárgy, tevékenység vagy egy másik személy közötti motivációs érzelmi és kognitív kapcsolat eredménye. Az új dolgok megismerése és sok mindenre való nyitottság iránti érdeklődés ösztönözhető gyermekkor. Ha a szülők megengedik a gyermeknek, hogy sok tapasztalatot szerezzen, akkor a gyermeknek átlagosan nagyobb az az érdeke, hogy továbbra is változatos élményeket szerezzen. Az érdekek kialakulása kifejezetten az emberi megismerési képességeket foglalja magában, amelyek neurofiziológiai szempontból elsősorban a fronton helyezkednek el agy és emellett elsősorban az érzelmek és az érzelmi feldolgozás agyterületeit érinti.
Funkció és feladat
Minden érdeklődésnek erős érzelmi konnotációja van az egyén számára. Ez az érzelmi konnotáció túlnyomórészt pozitív, és így a személyes tapasztalatok szerint pozitív tapasztalatokhoz kapcsolódik. Az érdeklődés szerepet játszik a figyelem allokációjának önkényes részében és az észlelés automatikus mintáiban is. Az emberi érzékelés szelektív. Hangsúlyozza a környezet bizonyos ingereit, és tompítja vagy akár kiszűri másokat. A legfontosabb észlelési szűrők közé tartozik az ember érzelmi kapcsolata és érdekei. Ezeket a szűrőket használják annak eldöntésére, hogy a bejövő ingerek közül melyek még elég relevánsak a feldolgozás előtt. Emiatt például a legapróbb bogár is az állatok iránti nagy érdeklődéssel rendelkező emberek tudatába kerül. Azok az emberek, akiknek kevésbé kifejezett az állatok iránti érdeklődése, látnák ezt a bogarat, de az észlelés automatikus szűrési funkciója miatt tudatosan nem érzékelnék. Idegtudományi szempontból a velük összekötött érdeklődés és figyelem központi szerepet játszik a központi munkájában idegrendszer. Ami alkotja az egót és konkrétan az emberi megismerést, neurofiziológiailag elsősorban a frontális helyen található agy. Ezenkívül a formatio reticularis a agytörzs és a talamusz szerepet játszanak az érdekekben és a figyelemben. A jobb agyfélteke az általános éberséget is szabályozza. Az agy bal agyféltekéje specifikusan működik koncentráció feladatok, mivel egy adott érdeklődéssel kapcsolatban felmerülnek. A limbikus rendszer az „érző rendszer”, amelynek amygdala magjai döntő szerepet játszanak az érzelmi értékelésben, és így az érdekek szempontjából is relevánsak. Az érdeklődés elsősorban a magasabb rendű mentális folyamatoknak megfelelő végrehajtó funkciókból származik. Ide tartozik például a figyelem önkéntes irányítása, amelyet elsősorban a frontális agy irányít. A frontális agy viszont szoros kapcsolatban áll az összes többi agyi régióval. Mivel a személyiség is ezen az agyterületen helyezkedik el, itt a karakter alapján bizonyos érdekek merülhetnek fel. A limbikus rendszer mivel az érzelmi központ és a tükörneuron rendszer, mint a más emberekkel szembeni empátia alapja, szintén hozzájárul ehhez. Ugyanez vonatkozik a motivációs neurotranszmitterekre, amelyek aktiválják a test jutalmazási rendszerét és a hippocampus, amely újdonságdetektorként aktív, és így értékeli például azt, ami eleve érdekes. A pszichológia megkülönbözteti az inger szituációs befogadása után a szituációban újonnan megjelenő érdeklődést és az aktuálisan jelentkező érdeklődést, amely a már egyénileg már létező érdeklődés miatt ébred fel. Egy személy állandó és állandó érdekei különböző pszichológiai érdekmodellekkel magyarázhatók. Az egyik jól ismert modell a Holland RIASEC modell.
Betegség és kényelmetlenség
Az érdeklődés nagyrészt a figyelem izgatottságán, valamint a helyzetek érzelmi részvételén és értékelési képességén alapul. Mindez a személy tárolt tapasztalatai alapján történik. Az apátia az orvosi gyakorlatban általános apátiát, az ingerlékenység hiányát és a külső környezetből származó ingerek iránti érzékenységet írja le. Az apátia különböző neurológiai betegségek következménye lehet. Fejlett demencia különösen növekvő apátiában nyilvánul meg. Mert Alzheimer-kór betegség, az apátia előfordulása körülbelül 60 százalék. Ér demencia sőt az esetek több mint 70 százalékában apátiával jár. Frontotemporal demencia a frontális agy elveszíti funkcióját. Emiatt az ilyen típusú demencia az esetek több mint 90 százalékában apátiával jár. Ezenkívül az apátia tüneti jelleggel is jellemezheti mentális betegségek. -ban depresszió, a beteg már alig érzi a környezetet. Ha a külső ingerek iránt ilyen érzéketlenség van, akkor már nem lehet több érdeklődés. Az érdekek egyik alapeleme ugyanis az érzelmi pozitív értékelés. Az ilyen kapcsolat fizikai okai lehetnek agyi sérülések, gyulladások, degenerációk vagy szélsőséges esetekben a limbikus rendszer daganatai. Továbbá, amikor a limbikus rendszer vetületei már nem működnek, csökken a külső világ iránti érdeklődés és az érdekképzés általános képessége. Ugyanez vonatkozik a frontális agy szindrómára is, amely különféle esetekben fordulhat elő fertőző betegségek. Az apátia tünetekkel társulhat a étvágytalanság, lehangoltság, álmosság vagy a jellem és az ítélőképesség megváltozása.
