Átalakítási fázis: Funkció, feladatok, szerep és betegségek

Az átalakítási fázis az ötfázisú szekunder utolsó fázisa törés gyógyulási folyamat. Ebben a fázisban öreg csont tömeg az oszteoklasztok és az oszteoblasztok egyidejű aktivitása révén eltávolítják és új csontanyagot építenek fel. Ban ben csontritkulás, az oszteoblasztok és az oszteoklasztok aktivitása károsodott.

Mi az átalakítási szakasz?

Az átalakítási fázis az ötfázisú szekunder utolsó fázisa törés gyógyulási folyamat. Ez magában foglalja az oszteoklasztok és az oszteoblasztok egyidejű aktivitását az öreg csont eltávolítására tömeg és új csontanyagot épít fel. A csont közvetett vagy közvetlen erővel történő teljes elvágását a-nak is nevezik törés. Abban az esetben, ha a csonttörés, két vagy több fragmens képződik, amelyek általában terápiásán újra csatlakozhatnak. A csonttörések közvetlen primer vagy közvetett másodlagos törések. Közvetlen töréseknél a törés végei közvetlenül szomszédosak egymással. A közvetett töréseket viszont a törésvégek közötti rés jellemzi. A törés gyógyulása elsődleges vagy másodlagos, a törés típusától függően. A másodlagos törésgyógyulás egy látható képződést eredményez kallusz, más néven csontheg. A másodlagos törésgyógyulás öt fázisban történik. A sérülés és gyulladás fázist követi a granulációs fázis és kallusz keményedés. A másodlagos törésgyógyulás végén van az úgynevezett átalakítási szakasz, amely modellezési és átalakítási folyamatokból áll. Ebben a folyamatban a csont pontosan annyit nő, amennyit felszívódik. Így a szervezetben stabil csontrendszer marad fenn a jó gyógyulású törések után is.

Funkció és feladat

A csontszövet átalakítását új csontszövet felépítésére és a régi csontszövet eltávolítására használják. A folyamat releváns a közvetett törések gyógyulása szempontjából. A testben azonban a törésektől függetlenül is előfordul, hogy a csontstruktúrákat a stresszekhez igazítsa. Az osteoclastok mellett az osteoblastok is részt vesznek a folyamatban. Az osteoclastok több maggal rendelkező sejtek. Ezek a mononukleáris progenitor sejtek fúziójával jönnek létre a csontvelő és a mononukleáris-fagocita rendszer részét képezik. Így a retikulum sejtjeihez tartoznak kötőszöveti. Feladataik főként a csontanyag lebontási munkáját foglalják magukban. A csontképződést viszont az oszteoblasztok végzik. Ezek a sejtek a mesenchyme differenciálatlan sejtjeiből származnak, és ezért embrionálisak kötőszöveti sejtek. A csonthoz kötődnek a bőr rétegszerű módon, és ezáltal az új csontanyag alapját képezik. Ezt az alapkeretet csontmátrixnak is nevezik, és az 1. típusú szekréció képezi kollagén és a kalcium foszfátok vagy karbonátok az interstitialis térbe. A csontképződés során az oszteoblasztok oszteociták állványává válnak, és nem képesek osztódni. Ez az állvány mineralizálódik és megtelik kalcium. Az oszteociták hálózata beépül az újonnan kialakult csontba. Javítási mechanizmusként az átalakítási fázis minimalizálja a csont kopását, és stabil és funkcionális csontvázat tart fenn az emberek számára. A mindennapi stressz okozta szerkezeti károsodásokat átalakítással korrigálják, és a csont mikroarchitektúrája a feszültség körülmények. A törések gyógyításában az átalakítás főként formában játszik szerepet kallusz átalakítás. Az átalakítási folyamatok teljesen teherbíró csontot eredményeznek. Az átalakítás során az oszteoklasztok lebontják a csontmátrixot, és az oszteoblasztok új csontanyagot építenek fel a köztes oszteoid szakaszban. Az oszteoklasztok a csontmátrixba lyukadnak be enzimek mint például a katepszin K, az MMP-3 és az ALP, ahol reszorpciós hézagokat képeznek. Körülbelül 50 sejtes mezőkben az oszteoblasztok szekretálják az új csontmátrixot. A folyamat folytatásával ez a kollagén mátrix meszesedik, stabil csontot eredményezve. Feltehetően a felújítási folyamatokat egy felsőbbrendű irányításnak vetik alá, amelyet csatolásnak is neveznek. Az átalakítás pontos szabályozási mechanizmusai azonban még nem ismertek.

Betegségek és rendellenességek

Az átalakítás szerepet játszik olyan betegségekben, mint például a szenilis csontritkulás. Csontsűrűség csökken ebben a betegségben. A csontanyag túl gyorsan bomlik le csontritkulás. Az oszteoblasztok alig tudnak lépést tartani az új anyagok felhalmozódásával. Ezáltal a betegek hajlamosabbak a törésekre gerinces test törések, a combcsont törései a csípőizület, sugár törései a csuklóés a humeralis törései fej gyakran előfordulnak. A medencetörések szintén az osteoporosis gyakori tünetei. Az oszteoporózis leggyakoribb oka az elégtelen csontképződés az élet első három évtizedében. Körülbelül 30 éves korig a csontanyag tartósan megnő az osteoblastok aktivitása miatt. Az egészséges ember annyi csontanyagot épít fel az élet első három évtizedében, hogy az élet későbbi évtizedeiben a fokozott lebomlás nem okoz komplikációkat. Az a tény, hogy a csontritkulásban szenvedő betegek az élet korábbi évtizedeiben túl kevés csontanyagot építettek fel, különféle okokkal járhat. A táplálkozás például szerepet játszhat. További elképzelhető okok a gyulladásos vagy hormonális betegségek. A csontritkulás nem az egyetlen betegség, amely problémákat okozhat a modellezésben és az átalakításban. Az osteoclastok vagy osteblastok folyamata szintén zavart lehet, például genetikai tényezők miatt. A piknodiszosztózisban például az oszteoklaszt aktivitása erősen csökken. Ugyanez vonatkozik a policisztás lipomembranosus osteodysplasiara vagy a Nasu-Hakola betegségre. A fokozott osteoclast aktivitás a hyperparathyreosis, Paget-kórvagy aszeptikus csont nekrózis. Reumatoid arthritis, osteogenesis imperfecta vagy óriássejtes daganatok is okozhatják a túlműködést. Az oszteoblasztok szabályozatlan aktivitása viszont túlnyomórészt a csontproliferációban játszik szerepet. Például az oszteoblasztok degenerációja oszteoblasztómákat okozhat, és ezáltal egyfajta csontrák.