Az együtt ásítás arra a jelenségre utal, hogy az egymáshoz közeli emberek ásításukkal megfertőzhetik egymást. Ha az egyik ásít, a másik is ásít. A jelenlegi kutatások szerint az ásítás együttérzés kifejezéseként értendő.
Mi az ásítás?
Az ásítás mentén arra a jelenségre utal, hogy az egymáshoz közeli emberek ásításukkal megfertőzhetik egymást. Néhány ember megfigyelhető, hogy a kiváltó ingerre reagálva ásítani kezd egy másik személlyel együtt. Az ásítás különösen gyakori az emberek között, akik közel vannak egymáshoz, vagy legalábbis jól ismerik egymást. Az ásítás nem a jele oxigén hiány, amint azt sokáig feltételezték, de társul fáradtság és unalomban jelentkezhet. Az ásítás pontos okai még mindig nagyrészt ismeretlenek, de az biztos, hogy az ásítás megfertőzheti embertársait. Nagyon valószínűnek tartják, hogy az ásítás az empátia jele, és embertársai tudat alatt érzékelik. Az empatikus emberek akkor is ásítanak, ha nem ismerik jól ásító párjukat. Így a mentén végzett ásítás nem ugyanazt a funkciót tölti be az emberek számára, mint a kezdeti ásítás, sokkal inkább tudatalatti szimpátia jeleként szolgál egy embertárs felé.
Funkció és feladat
Maga az ásítás számos funkciót szolgálhat. Egyes pszichológiai iskolák például azt feltételezik, hogy ez funkciót tölt be a negatív érzelmek feldolgozásában. Más elméletek feltételezik például, hogy az ásítás a test hőszabályozásának egyik módszere. Nagyon valószínű, hogy az ásítás ugyanazokat a funkciókat tölti be, de itt hozzáadódik a csoportdinamikai komponens. Valószínűleg a Mitgähnen tudattalan együttérzést mutat a férfitársaival. Tanulmányok már bebizonyították, hogy az empátiával különösen tehetséges emberek akkor is ásítanak, amikor egy ismeretlen személy ásít. Az ásítást azonban egyáltalán nem figyelték meg az empátia rendellenességeiben, például pszichopátiában vagy más hasonló személyiségzavarokban. Természetesen az ember nem találja szimpatikusnak társát, csak azzal, hogy ásít, és nem érzékeli tudatosan az ásítás hatását sem. Tudatalatti kommunikációra vonatkozik, és hasonló formában fordul elő az állatvilágban is olyan fajtákkal, amelyek hajlamosak csoportosítani a viselkedést. Ez arra a feltételezésre vezet, hogy az emberek és az állatok is ásítást alkalmaznak a társadalmi struktúrák felépítéséhez. Ezenkívül megfigyelték, különösen a főemlős társadalmakban, hogy a fogak mutatása, miközben ásít vagy ásít, fontos szerepet játszik az egyének társadalmi kohéziójában. Az ilyen módon történő ásítás reakció egy másik főemlős fogának látására. Úgy tűnik, nincs egyetlen oka az ásításnak, hasonlóan egy főemlős társ kiváltó ásításához. Úgy tűnik azonban, hogy ez evolúciós visszatartó tény abból az időből, amikor az emberek is kis csoportokban vadásztak, és a közösségük társadalmi függőségétől függtek, amelyet folyamatosan meg kellett erősíteni.
Betegségek és betegségek
Az ásítást a nyugati kultúrában gyakran az unalom kifejezéseként értik, fáradtság és érdektelenség. Az a tény, hogy az ásítás valószínűleg ennek éppen az ellentéte, még nem vált elfogadottá a társadalmi felfogásban, ezért az ásítást és az ásítást egyformán elrejtik vagy elnyomják. A szimpátia más kihagyott tudatalatti jelzéseivel együtt az együtt ásítás hiánya is fennállhat vezet a kimaradt együttérzés tudatalatti benyomásához. Az ember agy odafigyel a testbeszéd finom jeleire, hogy értelmezze, van-e együttérzés vagy sem. Az ásítás hiányát figyelték meg olyan mentális betegségek jelenlétében, mint a pszichopátia és más úgynevezett „sötét” személyiségjegyek. Az ilyen betegségek kikapcsolják az ember empátiaérzetét, és így nem engedik, hogy valódi együttérzését érezze és kifejezze embertársaival szemben. Bármilyen ismerős ember is tudott ásítani, de ilyen rendellenességekben az ásító társ hiányzott. Hasonló megfigyeléseket tettek autista gyerekekkel, ők sem ásítanak, ha ásító emberekről készült videókat játszanak nekik. Esetükben az is az oka, hogy nincs azonos empátiájuk, és így nem bocsátanak ki olyan jeleket, mint például ásítás. A nagyon gyakori látszólagos ásítást gondosan figyelni kell más tünetekkel együtt. A többszörös ásítás ritkán tünete olyan betegségeknek, mint pl. sclerosis multiplex, sugárbetegség, migrén (nagyon ritka), vagy közben fordul elő kábítószer-megvonás. Még ha ártalmatlan ásításnak is tűnik, ez a Egészség egyéb specifikus tünetekkel együtt. Egyes gyógyszerek szedése szintén növelheti az ásítást vagy az ásítást, beleértve az olyan szereket is, mint pl szerotonin újrafelvétel gátlók, lidokainvagy benzodiazepinek. Összességében azonban az ásítás ritkán betegségértékű tünet, és inkább ártalmatlan, tudatalatti jelként és evolúciós maradványként kell érteni.
