Állkapocscsont rekonstrukció megvalósítása Állcsont rekonstrukció

Pofacsont rekonstrukció megvalósítása

Különböző módszerek állnak rendelkezésre a szájsebész számára a állkapocscsont. A csontanyag vízszintes / függőleges augmentációval vezethető be egy csontblokk alkalmazásával. A csont hasítása (alveoláris folyamat hasítása) egy másik lehetőség.

További lehetőségek a csontterjedés (alveoláris gerincterjedés) és a zavaró osteogenezis (a csont széthúzása). A foglalatmegőrzési technikát és a belső (vagy külső) szinuszemelést számos betegnél is alkalmazzák. Az állkapocscsont-növelés vízszintes vagy függőleges, közepes állkapocstömítéssel történik a leggyakrabban. Különösen alkalmas olyan betegek számára, akiknél a csontvesztés különösen előrehaladott.

Ezen eljárás során mind endogén csont (autogén csont), mind donor csont (allogén csont) használható. Miután kinyitotta a gumik és a maradék csont előkészítésével a kiválasztott anyagot behelyezzük a kezelendő területekre és kis titánszegekkel vagy csavarokkal rögzítjük. Az úgynevezett csonthasadásnál (alveoláris folyamat hasadása) a maradék csontot egy vágókorong segítségével középen hasítjuk.

A két felet ezután kalapáccsal és vésővel teljesen elválasztják egymástól. A legtöbb esetben a műtéti helyet egyelőre ideiglenesen le kell zárni, és a csontpótló anyagot néhány nappal később be kell helyezni, de egyes esetekben állkapocscsont azonnal újjáépíthető. A sebész beilleszti a kiválasztott pótanyagot a csontfelosztás által létrehozott üregekbe, és összekeveri a test sajátjaival vér.

A kezelt terület ezután ismét ínyvarrattal lezárható. A állkapocscsont rekonstrukciót általában alatt hajtják végre helyi érzéstelenítés. Kivételes esetekben érzéstelenítő is fontolóra vehető.

Van-e különbség a felső és az alsó állcsont megnagyobbodása között?

A csont szerkezete nem egyenlő a csont szerkezetével, és erősen függ az állkapocs oldalától. A felső és az alsó állkapocs szerkezete az anatómiai csontszerkezet miatt nagyon eltérő. Ban,-ben alsó állkapocs a csontanyag meglehetősen sűrű és kemény, míg a felső állkapocs a csontanyag meglehetősen méhsejtű, porózus és lágyabb.

A csont a felső állkapocs ezért gyakran gyengébb. Ezenkívül a csont a alsó állkapocs általában hajlamos elveszíteni a magasságát, ha a csont elveszik, míg a felső állkapocs előbb elveszíti a szélességét, majd a magasságát. Emiatt a felső állkapcsban gyakran nagyobb csontszintet kell helyreállítani, mint a alsó állkapocs.

Az alsó állkapcsban az alsó alveoláris ideg a csonton belüli idegcsatornában is lehorgonyzott. Ez az idegcsatorna potenciálisan veszélyeztetett a műtét során, ami még nehezebbé teszi. Döntő az is, hogy a csontszélességet, sűrűséget vagy magasságot vissza kell-e állítani vagy bővíteni kell-e, mivel a csontszélesség helyreállítása nagyrészt kevésbé problémás, mint a csontmagasság.