Az állatorvos, más néven állatorvos, a legszélesebb értelemben vett állatbetegségek kutatásával, diagnosztizálásával és kezelésével foglalkozik. Alapvetően a felelősség helyétől és területétől függően megkülönböztetik a vidéki állatorvosokat és a kisállat-állatorvosokat. Az állatorvosként való munkavégzéshez megfelelő egyetemi diplomát kell elvégezni.
Mi az állatorvos?
Az állatorvos, más néven állatorvos, a legszélesebb értelemben vett állatbetegségek kutatásával, diagnosztizálásával és kezelésével foglalkozik. Az állatorvosok, akiket technikailag állatorvosi sebészként ismernek, állami engedéllyel rendelkeznek Egészség gyakorlók. Küldetésük az állatok szenvedésének megelőzése vagy enyhítése, a Egészség és megvédi az embereket az állatbetegségek okozta károktól. Állatorvosként való munkavégzés előtt a hallgatóknak legalább tíz félévet el kell végezniük az egyetemi tanulmányokkal. A megfelelő diplomamunka befejezése után a diplomások Dr. med. Címet viselik. állatorvos. Már tanulmányaik során specializálódhatnak az egyik szakterületre. Ezeket vagy a tevékenységi terület (belgyógyászat, fogászat stb.), Vagy a gondozásra kerülő állat típusa szerint döntik el. Szükség lehet a haszonállatok vagy a kis állatok kezelésére is, bár ezek nem szoros értelemben vett különlegességek.
Kezelések és terápiák
Az állatorvosok feladata elsősorban az állatok gondozása olyan mértékben, amilyen mértékben az Egészség fenntartják és az esetleges betegségeket szakszerűen kezelik. Az, hogy mely feladatokat látják el részletesen, többek között attól függ, hogy történt-e szakosodás és egyáltalán mely állatfajokkal foglalkoznak. Egy vidéki állatorvos foglalkozik oltásokkal, szülészet, a karom vágása és a haszonállatoknál előforduló gyakori betegségek kezelése. A fajnak megfelelő tenyésztés témája, amelyre az állatorvosnak figyelnie kell, itt is nagyon fontos szerepet játszik. A kisállat-praxisokban dolgozó állatorvosoknak nagyon hasonló feladataik vannak: olyan apró háziállatokról gondoskodnak, mint macskák, kutyák, rágcsálók és madarak, és itt felelősek például a szőr- és karomápolásért, a kasztrálásért vagy sterilizáció vagy a fajspecifikus betegségek és panaszok kezelése. Ide tartoznak az emésztési rendellenességek, valamint az allergiás reakciók, megfázás vagy rák. A kisállat-gyakorlatban figyelembe kell venni az állattartók érzelmi kötődését is a betegekkel. Ha például állatorvosokat alkalmaznak kutatásban vagy az élelmiszeriparban, különös figyelmet fordítanak az állatorvoslás tudományos aspektusára. Nem szabad elhanyagolni a higiéniát és a járványok kapcsolódó megelőzését sem; ezt a felelősségi területet többek között a hatósági állatorvos is vállalja.
Diagnosztikai és vizsgálati módszerek
Az állatorvosok az alkalmazási területtől és a feladattól függően egészen különböző diagnosztikai és vizsgálati módszereket alkalmaznak. Ezek ma már alig különböznek az emberi orvoslásban használtaktól. A beteg vizuális vizsgálata és az állattartóval folytatott részletes megbeszélés, a tünetek és a gyanú függvényében, a vér vagy vizeletvizsgálat végezhető. Képalkotó eljárások, mint pl ultrahang or Röntgen A vizsgálatokat vagy a számítógépes tomográfiát manapság az állatgyógyászatban is használják törések, belső sérülések vagy gyulladások, daganatok vagy hasonló kimutatására. Ha műtétre van szükség, az állatorvos megfelelő altatást használ, az állat fajtájától és méretétől függően, az állat nyugtatására. A műtéti beavatkozás során használt műtéti eszközök is legfeljebb méretükben különböznek az emberi gyógyászatban használt eszközöktől. Mivel az állatok az állatorvosi hivatalban szükséges, néha néha kellemetlen vizsgálatok során nem mindig állnak mozdulatlanul, az állatgyógyászatban gyakrabban szükséges az érzéstelenítők beadása (bár kis adagokban) a pontos diagnózis felállítása vagy bizonyos eljárások.
Mit kell tudnia az állat tulajdonosának?
A megfelelő állatorvos kiválasztásakor az állattartóknak figyelniük kell arra, hogy az adott állatorvos mennyire ismeri az adott fajt. Nem minden kis állatgyakorlat tapasztalható egyformán a különböző típusú állatok kezelésében. Az állatorvos interakciója az egyes állatokkal és az állattartókkal kapcsolatban arról is tájékoztatást nyújt, hogy van-e elegendő empátia. Végül, de nem utolsósorban, a megfelelő állatorvos kérdése nemcsak szakmai, hanem személyes is. Ezért az első tényleges kezelési időpont előtt lehetőség szerint beszélgetésre kell kerülni, amelyben tisztázzák a szakmai kompetenciákat, és ideális esetben létrejön a bizalmi kapcsolat.
